2018 - Házas Hétvége Vajdaság

                                 HÍVOM A CSALÁDOKAT,
                               HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET,
                          A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET,
                                  ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

2018 február

Folytatom azoknak a gondolatoknak ismertetését, amelyek Ferenc pápa tanításából alapul szolgáltak a Családok 9. Világtalálkozójára felkészítő lelkipásztori útmutató összeállításánál.
A keresztény öröm. A keresztény öröm abban az igazságban gyökeredzik, hogy van Isten, és hogy Isten maga a szeretet. Jézus a szeretet öröméről világosan beszél: „Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15, 10-11) Ez az igazság döntő hatással van az emberi élet minden területére, a társadalomra, a család intézményére és az egyes családokra, de minden egyes emberre is. Bármilyen legyen is a formája, a család az első hely, ahol megtapasztalhatjuk a szeretetet, ahol szeretve érezhetjük magunkat és viszontszerethetünk. A szeretetnek ez a megtapasztalása teszi lehetővé, hogy pozitív önértékelésünk alakuljon ki, és képesek legyünk egészséges kapcsolatok formálására. A család léte az egyes emberek egészséges és boldog létének legfontosabb feltétele. „A család olyan érték, amelyet a társadalom nem nélkülözhet, ezért a társadalomnak védenie és oltalmaznia kell azt.” (AL 44)
Minden ember – fiatal és idősödő, nő és férfi, falusi és városi – vágya, hogy állandó és tartós szereteten alapuló emberi kapcsolatra tehessen szert. A tartós és kizárólagos szeretetre épülő házasság és a családalapítás iránti vágy ma is él az emberekben, valóban örömhír tehát számukra a családra vonatkozó keresztény üzenet. (vö. AL 1)
A világban sajnos működnek olyan erők is, amelyek a családi élet, illetve az emberek közti, állandó elköteleződés ellen dolgoznak. Vannak, akik azt állítják, hogy az individualizmus és az önmegvalósítás nagyobb értéket képvisel, mint a másokért és a közjóért való cselekvés. Az ilyen embereket csak a személyes céljaik érdeklik, ahelyett, hogy felismernék azt, hogyan tudnák a képességeiket és talentumaikat mások szolgálatába állítani, mind a családjukban, mind a tágabb környezetükben. Ahol ez a gondolkodásmód teret nyer, ott a családi kapcsolatok meggyengülnek, a családtagok elszigetelődnek egymástól, elszáll az öröm.
Keressetek a családban, rokonságban, ismerősi, baráti körben olyan embereket, akik örömben élnek! Mi a titkuk?
Egység, egyenrangúság és egyformaság. Ferenc pápa a mai világ több örvendetes, új elemére is felhívja a figyelmünket: az emberek érett döntéseket akarnak hozni, amelyeknek helyességéről meg vannak győződve, nem csupán azért, mert így szokás. Ily módon az életüket jobban tudják irányítani és elégedettebbekké válhatnak. „Örömmel látjuk, hogy a férfi és a nő azonos méltóságának elismerése arra vezet, hogy a diszkrimináció régebbi formái eltűnnek, és a családokban növekszik a kölcsönösség.” (AL 54) Ez segíti az egyenlő munkamegosztást és felelősségvállalást. Így amellett, hogy a családok jobban tudják befolyásolni a saját jövőjüket, az egyes emberek is el tudják érni a saját céljaikat, hozzájárulva ezzel a házaspár és a család közös jólétéhez.
Miért fontos, hogy a férj és a feleség egyelő munkamegosztásához egyenlő felelősségvállalás is társuljon? Hogyan lehet az idősebb családtagokat bizonyos házimunkák alól mentesíteni anélkül, hogy ezzel kisebbrendűségi érzést keltenénk bennük?
A Szentírásban olvassuk, hogy a házasságban „a kettő egy testté lesz.” (Mt 19, 5) Két különböző személyiségből, a férfiból és a nőből egy új személyiség, a házaspár lesz. Eggyé válnak, kiegészítik egymást. Erre vágytak, ezért nagy öröm számukra az eggyé válás. Korunk egy kevésbé örvendetes új eleme a gender ideológia, amely tagadja a férfi és nő közötti lényegi különbözőséget, nemi különbségek nélküli társadalmat vizionál, és ezzel lerombolja a család antropológiai alapját. A férfi és nő közötti biológiai identitástól radikálisan elválasztja az ember személyes identitását, ezt változtathatónak, az ember saját elhatározásától függőnek tekinti, és ebben a szellemben akarja átalakítani a gyermeknevelést is. A biológiai nemiséget (sex) és a nemiség társadalmi-kulturális szerepét (gender) ugyan meg lehet különböztetni, de ezeket nem lehet egymástól elválasztani.
Másrészt, a biotechnológiai forradalom az emberi utódnemzés területén megteremtette a nemzési tevékenység manipulálásának a lehetőségét, függetlenné tette az utódnemzést a férfi és nő közötti szexuális kapcsolattól. Ily módon az emberi élet és a szülői mivolt egymással szabadon összeköthető és elválasztható valóságokká váltak, az egyén és az együtt élő – nem szükségszerűen hetero-szexuális és szabályszerűen egybekelt – párok vágyainak vannak alávetve. Tudomásul kell vennünk, hogy az ember törékeny és az élet bonyolult, de nem fogadhatjuk el a valóság két tényezőjének szétválasztását. Mi, emberek teremtmények vagyunk, nem vagyunk mindenhatók. A teremtett világ megelőz bennünket és ajándékként kell fogadnunk azt. Arra vagyunk hivatva, hogy őrizzük meg emberségünket, és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy emberi mivoltunkat úgy kell elfogadnunk és megőriznünk, ahogy a Teremtő minket megalkotott. Ne essünk abba a bűnbe, hogy a Teremtő helyébe akarunk lépni! (vö. AL 56).
A Teremtő nem teremtett selejtet, mindenkit a számára legjobb start-helyzetbe helyezte. A mi feladatunk ezt a helyzetet kihasználva megvalósítani Isten velünk kapcsolatos tervét. Mi segít abban, hogy gyerekeiteknek ezt megmagyarázzátok?
A család és a nevelés. A család az emberi értékek első iskolája. Itt tanulunk meg élni a szabadsággal, itt érnek meg az egész életre megmaradó hajlandóságaink, itt alakulnak ki vonzódásaink az értékekhez, és itt ivódik belénk bizonyos magatartásformák önkéntelen elutasítása. A családi környezetben lehet megtanulni a kommunikációs eszközök üzeneteinek kritikus megkülönböztetését is. Sajnos gyakran a média negatívan befolyásolja, vagy gyengíti a családi életben kapott értékeket. (vö. AL 274)
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy – a családban, az iskolában vagy más közösségekben – a gyermekkorban kapott sebek az egész életre nyomot hagynak. Csalódások, rosszul, vagy félreértelmezett szeretet, magárahagyottság, túlzott szigor vagy engedékenység oda vezethet, hogy a fiatalokban az erkölcsi értékekről torzképek alakulnak ki. Az ilyen esetekben segíteni kell őket abban, hogy megértsék: senki sem tökéletes, de már kis lépésekkel is elindítható belső világuk gyógyulási folyamata, eljuthatnak az emberek és a társadalom megértésére és a velük való kiengesztelődésre. (vö. AL 272)
A keresztény erkölcsi nevelés célja az embereket olyanokká formálni, hogy minden kényszertől, függőségtől és szenvedélytől mentesen, tudatosan és szabadon teljes akarattal mindig a jó, a szép, az igaz és a szent mellett döntsenek. Az ilyen emberek örömben élnek, életükkel, tetteikkel és szavaikkal hitelesen hirdetik az Evangélium örömhírét: Isten van, Isten szeret minket, Isten maga a Szeretet.

Bíró László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

↑

Január

Folytatom azoknak a gondolatoknak ismertetését, amelyek Ferenc pápa tanításából alapul szolgáltak a Családok 9. Világtalálkozójára felkészítő lelkipásztori útmutató összeállításánál.
A család hivatása. Sokan azért nem tudnak Istenben bízni, mert nem kapták meg azt, amit Tőle kértek. Ha Isten tényleg szeretne – mondják –, akkor teljesítené kérésemet, de nem teljesítette, tehát nem törődik velem, nem szeret engem. Valójában éppen ennek fordítottja igaz: Isten mindnyájunkat határtalanul szereti, akkor is, ha mi nem is figyelünk rá, akkor is, ha Vele szembeszegülünk, akkor is, ha nem akarunk Róla tudomást venni. Isten szeretete pazarló, mindenen túláradó szeretet. Isten szeretetének nincsenek korlátai, bőkezűen ontja minden emberre, függetlenül vélt vagy valós érdemeinktől és gyengeségeinktől. Isten gyermekei vagyunk, és Ő „fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad igazaknak és gonoszoknak.” (Mt. 5, 45) Isten szereti az embereket, szereti családjainkat és közösségeinket, és Isten azt akarja, hogy a szeretet örömében éljünk.
Idézzetek fel olyan eseteket, amelyek során megtapasztaltátok Isten gondoskodó szeretetét! Milyen gondok, nehézségek megoldásában segített az Istenbe vetett bizalom? Hogyan tudjátok gyerekeiteket rászoktatni arra, hogy bármibe belekezdenek, kérjék Isten segítségét és bízzák magukat Őrá?
Isten IGEN-t mond minden teremtményére – mondja Ferenc pápa –, IGEN-t mond a férfi és a nő életet szolgáló és életre nyitott szövetségére, és IGEN-jének alapja az Ő szeretete. Az Ő IGEN-jével kölcsönös elkötelezettség jön létre, amelyet azonban a mi emberi szeretetünk gyengeségei, hiányosságai gyakran megsebeznek, sőt, sutba is dobhatnak. Isten feltétel nélküli, ajándékozó szeretetével megbízik az emberben, megalapítja a családot és bevonja teremtő munkájába: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!“ (Ter 1,28) Isten emberek iránti szeretetének legfőbb bizonyítéka a család, ezért az ember viszontszeretetéből következő feladata, hogy terjessze, hirdesse, és Istentől eltávolodni hajlamos világunkban állítsa helyre Isten szeretetének uralmát. Ennek a magasztos hivatásnak a család csak akkor tud eleget tenni, ha maga is a szeretet jegyében él. Szeretet nélkül nem élhetünk Isten gyermekeiként, házaspárként, szülőként és testvérekként. Bízhatunk abban, hogy a Szentlélek támogatásával megkapjuk mindazt, amire szükségünk van ahhoz, hogy azt tegyük, amit Isten tőlünk vár.
Hogyan tudjátok családi életetek mindennapjaival megmutatni, hogy Isten szeretetében éltek? Istenbe vetett bizalmatok milyen hatással van a tágabb családra, az idősebb generációra és a fiatalabbakra?
Növekedés nélkül nincs beteljesülés. Nincs olyan család, amely tökéletesként az égből pottyanna a földre – emlékeztet Ferenc Pápa –, egy család sem tökéletes valóság, és nincs készen egyszer s mindenkorra, hanem fokozatosan ki kell bontakoztatnia szeretőképességét.
Azzal, hogy két fiatal házasságra lép, még nem érte el a lehető legjobb életállapotot, még nem biztosította a holtig, vagy még tovább tartó boldogságot. Az esküvő nem végállomás, inkább kapu, amelyen átlépve a házaspár megindul közös céljuk, a boldogság felé. Ezen az úton a boldogsághoz nem azáltal jutunk közel, hogy egyre többet birtokolunk, hogy egyre tekintélyesebb állapotba jutunk, hogy milyen és mennyi diplománk van, milyen jó állást tudtunk megszerezni, mekkora házunk, milyen ékszer-gyűjteményünk, hány autónk van, hanem az, hogy mennyit növekedtünk bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt, menyire növekedett szeretetünk, erősödött szeretetközösségünk Istennel és embertársainkkal, legfőképpen házastársunkkal és családunkban. A
világ szemében mérhető gyarapodásnál – azaz Ferenc pápa szavával a terek birtokbavételénél –, fontosabb a fejlődésünkre, növekedésünkre fordított idő. Egyedül Isten szeretete tökéletes, földi életünkben csak haladhatunk az egyre inkább az eszményihez közelítő szeretet felé. Szt. Ágoston a szeretetet egy lejtőn felfelé gurított golyóhoz hasonlította: ha a felfelé hajtó erő csak egy pillanatra is kimarad, a golyó nem csak megáll, hanem kezd visszacsúszni, kezd lefelé gurulni. Ilyenkor nagy erőre van szükség a megállításához, és az újra felfelé való indításához. A szeretetben minden nap haladnunk kell, ha csak egy kicsit is, de megállnunk nem szabad. Ha pedig mégis megálltunk, vagy netán visszacsúsztunk, akkor bízzuk magunkat Isten irgalmas, megbocsátó szeretetére. Isten irgalmából senki sincs kizárva, bármilyen szituációban legyen is.
Idézzetek fel családi, rokoni, baráti vagy ismerősi körből olyan házasságokat, amelyekben a növekedés elakadt, de az isteni kegyelem segítségével újra lendületbe jött! Milyen segítséget tud családotok, közösségetek nyújtani az ilyen családoknak?
A házasság szentsége. Nem társadalmi megállapodás a házasság szentsége – idézi Ferenc pápa –, nem is üres rituálé, vagy az elköteleződés puszta szimbóluma. A szentség maga ajándék számunkra, eszköz, amelynek segítségével Isten támogatja az eszményi házasélet felé való haladásunkat, egész életünkön át tartó növekedésünket. Az Egyház számára, mint a családok családja számára nagy kihívás, hogy elmélyítse ezt a házaspároknak nyújtott támogatást a házasságra való felkészítés idején, majd egész házaséletük folyamán. Noha mindig az eszményi családi élet felé irányít, elismeri a jót és a kegyelem jelenlétét ott, ahol az jelen van, ideértve a kevésbé tökéletes családi szituációkat is.
A keresztségi kegyelem állandósítja az emberi személy alapvető szövetségét Krisztussal az Egyházban. Ebben gyökerezik a házasságot alkotó kölcsönös ajándék. A kölcsönös elfogadásban és Krisztus kegyelmével a házasulandók teljes odaadást, hűséget és az élet iránti nyitottságot ígérnek Isten nevében és az Egyház színe előtt, komolyan véve kölcsönős elköteleződésüket. A szentség nem „dolog” vagy „erő", maga Krisztus az, aki elébe jön a keresztény hitvestársaknak. Velük marad és erőt ad nekik, hogy fölvegyék keresztjüket és így kövessék őt, bukásaik után fölkeljenek, bocsássanak meg egymásnak, és hordozzák egymás terhét. A keresztény házasság jel, amely nemcsak azt mutatja meg, hogy Krisztus mennyire szerette Egyházát a kereszten megpecsételt szövetségben, hanem ezt a szeretetet jelenvalóvá is teszi a házastársak közösségében. Egy testté egyesülve megjelenítik Isten Fiának nászát az emberi természettel. Ezért szeretetük és családi életük örömeiben már itt a földön a Bárány menyegzős lakomájának előízét kapják. (vö AL 73)
Házasságotokra készülve mennyire voltatok annak tudatában, hogy egymás iránti elköteleződésetek egyúttal egész életen át tartó növekedésre való elköteleződést is jelent? Hogyan tudjátok gyerekeiteknek megmutatni, hogy Krisztus szeretete jelen van házasságotokban?
Az emberi módon megélt és a szentség által megszentelt szexuális egyesülés a házastársak számára a kegyelmi életben való gyarapodás útja: „nászmisztérium”. A testek egyesülésének értékét a házassági belegyezés szavai fejezik ki: a házastársak kölcsönösen odaajándékozzák és elfogadják egymást, hogy megosszák egymás között egész életüket. E szavak megszabadítják a szexualitást minden kétértelműségtől. A megtestesülésből és a húsvéti misztériumból fakadó szentség kegyelme áthatja és erősíti a házastársak egész közös életét, köztük, a gyermekeikkel és a világgal szövődő kapcsolataik teljes hálózatát is. Isten így juttatta kifejezésre egész szeretetét az emberiség iránt, és bensőségesen egyesült is azzal. A házaspárok soha nem maradnak magukra a felbukkanó kihívásokkal szemben. Arra hivatottak, hogy elkötelezettségükkel, kreativitásukkal, a kísértésekkel szembeni mindennapos ellenállásukkal és küzdelmeikkel válaszoljanak Isten ajándékára, kérve az egységüket megszentelő Szentlelket, hogy a kapott kegyelem minden helyzetben gyümölcsöt hozzon. (vö. AL 74)

Bíró László tábori püspök az MKPK Családbizottságának elnöke

↑