Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
Krisztus Király vasárnapja
A kereszten trónoló király
Krisztus Király ünnepe az egyházi év lezárása. Az ünnepet XI. Piusz pápa vezette be, október utolsó vasárnapjára téve, amely Mindenszentek ünnepét előzte meg. A szentek Krisztus követői, királyságának követei. A II. vatikáni zsinat után került az egyházi év végére. Krisztus a zárókő, a korona egész évünkön, egész életünkön.
Az idei évben a kereszten trónoló királyt látjuk. A jobb latornak mondott szavai – „még ma velem leszel a paradicsomban” – a szenvedő Megváltót is uralkodónak mutatja be.
A ma embere fél a szenvedéstől. Ebben benne van a kiszolgáltatottság miatti aggodalom is. De mindez ma már sokkal szélesebb területet fed le. Már az erőfeszítésektől, küzdelmektől is félünk.
Jézus keresztje felemel. „Ha majd felemelnek a földről, mindeneket magamhoz vonzok.” Az erőfeszítés, a küzdelem kiemel a megszokottból. Segít, hogy kicsit visszanézzek, értékeljem életemet. Bár lehet, a világ – sokszor gúnyolódó – hangja körülvesz, mégis felül tudok rajta emelkedni. Megláthatom, hogy Jézus ott van mellettem. Hozzá fordulhatok: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel!” (Lk 23, 42)
A mai világban, amely kényelmességbe, közömbösségbe süpped, különösen is fontos, hogy tanúságot tegyünk mindarról, amit Jézus hozott el a Földre. Mutassuk meg, hogy érdemes erőfeszítéseket vállalni, megharcolni a jó harcot! A mi Királyunk ugyanis nem egy elnyomó hatalom, hanem népét, a benne bízókat országába elvezetni akaró Jó Pásztor.
Évközi 33. vasárnap 2019. november 17.
Az én gondolatom a béke, és nem a pusztulás, hívjatok segítségül, meghallgatlak titeket, és hazavezetlek, bárhol éltek is. (Jer 29,11.12.14)
Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket!
Hozzáértő emberek mondják, hogy egy-
Ha tekintetüket felemeljük az ég felé, ha nem csak a földi boldogulást keressük, akkor ez a kitartás valóban fontossá, megerősítővé válik.
Mi az, ami erősíti mindezt bennünk?
Alapvetően egy jó, bensőséges Isten-
Ha tekintetemet az égre emelem, akkor a földi lét küzdelmei eltörpülnek a szemlélt jó, a vágyott örök boldogság fényében.
Mindannyian tapasztaljuk, hogy ez nem olyan egyszerű. Az eredeti bűn következményeit hordozzuk magunkban, amely tekintetünket rendre a földre irányítja. Alapigényeim betöltése könnyen önmagam felé fordít, pedig éppen ezekhez lenne szükség a másik emberre.
Jézus napról napra hív minket! Az odafönt valókat keressétek! Ne féljetek, én megerősítelek benneteket! Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Mindez erősíti állhatatosságunkat!
Urunk, Istenünk, add, hogy örvendezve mindig neked éljünk, mert soha meg nem fogyatkozó és teljes öröm az, ha szüntelenül szolgálhatunk neked, minden javak szerzőjének.
évközi 32. vasárnap 2019. november 10.
Imádságom jusson színed elé, Uram, hajlítsd füledet kérésemre. (Zsolt 87,3)
Isten az élők Istene
November az elmúlásra emlékeztető hónap. Meglátogattuk, rendbe tettük szeretteink sírját. Felidéztük emléküket, mindazt, amit saját életünkbe beépítettünk. Jó felfedezni egy mozdulatot, egy szófordulatot, egy hasonlóan kanyarított betűt.
Mindez a mi tekintetünket felfelé emeli. Hívő emberként valljuk, és egyre inkább hisszük az örök életet. Ahogy egyre többen lesznek odaát a hozzánk közel állók közül, úgy lesz remélhetőleg egyre könnyebb elfogadnunk hitünknek az alapját.
A világ azonban ma is másképp gondolkodik. Tekintetét a földre szegezi, lassan elfeledkezik az égről. Mindent biztosítani akar magának itt a földön, elfeledkezve arról, kitől is kapta. Már nem látja a dolgokban, eseményekben Isten ajándékát.
Keresztény emberként feladatunk, hogy az örök élet tanításáról szóljunk. Ehhez viszont az kell, hogy erős legyen hitünk. Vajon vágyakozom-
Isten azt élők Istene, az örök élet egy teljes, boldog élet lesz Istennel egyesülve. Erre az életre készülünk, amikor odaállunk Isten elé, amikor részt veszünk a szentmisében, amikor keressük és megtesszük akaratát, amikor az örök élet fényét sugározzuk szerteszét.
Mindenható, irgalmas Isten, kegyelmeddel tarts távol tőlünk minden rosszat. Add, hogy minden testi-
↑
Évközi 31. vasárnap 2019. november 3.
Ne hagyj magamra, én Uram, Istenem, ne távozz el tőlem! Siess, oltalmazz engem, Uram, én menedékem! (Zsolt 37, 22-
Jézus téged is a neveden szólít!
Mindenszentek ünnepe után láthatjuk ma Zakeust, aki szokatlan módon keresi Jézus közelségét. Bár a maga módján akarja az Urat látni, de a találkozás mégis beemeli őt a közösségbe.
Hol a helyem ebben a történetben? Legtöbben ott vagyunk Jézus közelében, a körülötte lévő tömegben. Ennek ujjongása viszont könnyen elnyomhatja Jézus hangját. Már nem őt követem, csupán sodródom a tömeggel.
Jézus nevén szólítja Zakeust. De nemcsak őt, hanem minket is. Személyesen ismer, látja képességeimet és gyengeségeimet. Azért jött, hogy életem legyen és bőségben legyen. Hogy meghalljam szólítását, ki kell lépnem, a tömegből, fel kell fedeznem a csendet.
Hogyan válaszolok Jézus szólítására? Befogadom Őt házamba? Készen vagyok tenni valamit, odafordulni másokhoz, megosztani azt, amim van?
Jézussal haladunk az üdvösség útján. Az ünnepek alkalmat adnak a megállásra, a hallgatózásra. Szentjeink, előttünk járt családtagjaink segítenek minket példájukkal. Mutatják az utat, jelzik, hogy Isten kegyelmével elérhető az Ő Országa.
Ezekben a napokban, amikor emlékezünk szeretteinkre, idézzük fel, hogy mit köszönünk meg nekik! Felfedezhetjük azt is, hogy az előttünk jártak értékeiben végső soron Isten kegyelmére találunk. Tulajdonképpen tehát Istennek köszönjük meg mindazt, amit azoktól kaptunk, akikre emlékezünk.
Fülöp Ákos plébános
Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot.
Évközi 30. vasárnap 2019. október 27.
Az Urat kereső szívek örvendezzenek! Keressétek az Urat, és hatalmas erejét, keressétek az Ő arcát mindig! (Zsolt 104)
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitemet megtartottam.
A Timóteus levél befejező szakaszában Pál apostol összefoglalja életét. Idézett mondata, reményeink szerint, mindannyiunkra igaz lehet.
Emberi életünkben sok harc van. Önmagammal, gyengeségeimmel, gyerekkorból hozott viselkedésformáimmal, jó és rossz tulajdonságaimmal, környezetemmel.
Mi kell ahhoz, hogy ez a páli mondat igaz maradhasson? Elsősorban az imádság. Napi kapcsolat az irgalmas Istennel. Reggel feladataimat végiggondolva kérhetem segítségét, este megnézhetem, mi volt a jó és a rossz.
A farizeus imájának van pozitív része. Elmondja, mi mindent tett. Persze láthatóan hiányzik belőle az alázat. A maga erejének tulajdonítja eredményeit. „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” /1Kor 4,7/
A vámos imája része kell, legyen minden imánknak. De ha csak az ő nyomorultságát látom, ha nem veszem észre a jó tulajdonságaimat, akkor is félresiklik életem. Szükségem, van Isten irgalmára, kegyelmének erejére, hogy meglássam, és megtegyem a jót, észrevegyem és javítsam hibáimat.
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Isten, növeld bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet. Add, hogy szeressük, amit parancsolsz, és segíts, hogy elnyerjük, amit ígérsz.
↑
Évközi 29. vasárnap 2019. október 20.
Hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz, Istenem, fordíts felém füledet, hallgasd meg szavam! (Zsolt 16)
Hirdesd az Igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan!
Az elmúlt hetekben a szentleckében a Timóteus levelet olvastuk. (Jó lenne egyszer végigolvasni az egészet!) Te, Isten embere, szítsd fel a kézfeltétellel kapott kegyelemet, hirdesd az Igét! Fel kell fedeznünk, hogy mindez nekünk is szól!
Az olvasmányban Mózes kitartó imádságáról hallottunk. De kellett Áron és Hur, akik támogatták ebben. Vajon mennyire és hogyan támogatom azokat, akik, az igehirdetés munkáját végzik?
Az evangélium is a kitartásról szól. Úgy tűnik, földi dolgainkban sokkal nagyobb odaadással tevékenykedünk, mint a mennyeiekben. Aztán lassan „itthon vagyok itt, e világban,/ s jaj, nem vagyok otthon az égben.” /Kosztolányi Dezső/ Remélem, megérint mindenkit Krisztus kérdése: Talál-
Ahhoz, hogy pozitív választ adhassunk, szent Pál figyelmeztetését kell megvalósítanunk.
Persze, hirdetni csak azt tudom, amit ismerek. ráadásul szavaim és tetteim összhangja kell hozzá.
Mindez beleillik a missziós vasárnap gondolatkörébe. Hirdetni az Igét, Jézus Krisztust, állandó missziós feladatunk. kérjük ma is ehhez az Ő segítségét!
Mindenható, örök Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal, és őszinte szívvel szolgáljunk neked!
Évközi 28. vasárnap 2019. október 13.
Ha bűneinket, Uram, felrovod, Uram, ki az, aki előtted megállhat? De nálad mindig kész az irgalom, Istenünk! (Zsolt 129)
Visszament és hálát adott
A nagy lukácsi példabeszédek sorába illik a hallott történet.
Két mozzanata van az eseménynek. Az egyik a hit, hiszen a leprások útközben gyógyulnak meg. Bizalom és remény kellett az elinduláshoz. A szíriai Námánban nincs meg még ez, de van, aki rábeszéli őt az engedelmességre.
A másik mozzanat a hála. Ferenc pápa többször említi a legfontosabb szavakat: bocsánat, kérem, köszönöm. A ma embere számára, aki próbál erősnek, mindent megoldani képesnek mutatkozni, nem könnyű a hálaadás, hiszen abban benne van, hogy rászorulok a másik emberre. Sok külső hang azt sugallja, nekem ez jár, minek megköszönni. Az önzés világában nem kell törődnöm a másik emberrel.
Ma hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a jelenséget nézzük, az okait meg sem próbáljuk feltárni. Miért marad el olyan gyakran a köszönet-
Azt gondolom, ide kapcsolható a visszajelzések hiánya is. Majd válaszolok, aztán közbe jön még néhány dolog.
Emberi kapcsolataink alapja, hogy őszintén megosztjuk azt, ami bennünk van. Tudatosan figyelünk arra, ami velünk, körülöttünk történik. Mindehhez erőt és kegyelmet kapunk Jézustól a szentmisében, az imádságban, a Szentírás olvasásában.
Urunk, Istenünk, kegyelmed mindenkor indítson és kísérjen minket, hogy figyelmünk szüntelenül a jótettekre irányuljon!
↑
Évközi 26. vasárnap 2019. szeptember 29.
Mindent igaz ítélettel cselekedtél, Urunk, amit tettél, mert vétkeztünk ellened.
(Dán 3, 31)
Te, Isten embere …
Te, Isten embere – szólítja meg szent Pál apostol Timóteust. A szentségek révén mindannyiunkra vonatkozik az apostol szava. Mit jelent számomra ez a kijelentés? Hogyan leszek Isten embere? A szentlecke felsorolja, mire kell törekednünk, majd újabb felszólítást olvasunk: „teljesítsd megbízatásodat …” Mindezt persze Jézus Krisztus erejében, kegyelme által, akarata szerint.
Timóteus – mai fogalmaink szerint – püspöki szolgálatot végzett. Természetesen nem csak az egyházi rendbe tartozók feladata Isten emberének lenni. Az idei évünk missziós lelkülete segít abban, hogy felfedezzük, miben és hogyan teljesíthetjük a Szentírás szavát.
Az evangélium példázata egyrészt a szegényekkel való törődésre figyelmeztet. Szegénység és gazdagság nem csupán fizikai kategória. Lelkünk állapota is lehet szegény vagy gazdag. Másrészt, talán hangsúlyosabb a szövegben, a túlvilági lét képe. Felvillantja, hogy odaát is tudatos életben lesz részünk, amelyen már nem tudunk változtatni. Isten közelébe vagy tőle távol kerülünk örökre. Az is kiderül a példázatból, hogy ez nem váratlanul következik be, mert már itt a földön megkapjuk mindazt, ami szükséges az eligazodáshoz. Vannak eszközeink, hogy ébren tartsuk az Istennel való lét vágyát életünkben.
Az egyház ma felmutatja a Szentírást, amely Isten szavát közli velünk. Használjuk? Élünk vele? Jól értjük szavát? Az egyház, amely kezünkbe adja, vezet a teljes megértésben, segít a jó út megtalálásában, megerősít az azon való haladásban.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te leginkább azzal mutatod meg irgalmasságodat, hogy könyörületes és irgalmas vagy hozzánk. Áraszd reánk szüntelenül kegyelmedet, hogy teljes odaadással törekedjünk az örök boldogságra, amelyet megígértél.
Évközi 25. vasárnap 2019. szeptember 22.
Népem erőssége én vagyok, mondja az Úr!
Tiszta lélekkel emeljük imára kezünket!
Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak – olvastuk az evangéliumban. Mintha korunkban alig hallanánk meg ezt a felszólítást. Mintha Isten felől egyre inkább a mammon felé fordulnánk.
Milyen jelei vannak ennek? A világ gondolkodásában szinte már csak a pénz számít. Van-
Ne higgyük, hogy hitünk, vasárnapi szentmise látogatásaink önmagukban megvédenek ettől! Ugyanis a kísértőnek rejtett eszközei vannak. Nem feltétlenül a pénzről fog beszélni. Sokkal inkább a világ dolgaiban akar versenyeztetni bennünket. Mennyi különórára menjen a gyermekem, unokám? Fontos, hogy a legjobb iskolába kerüljön. Különben nem fog előre jutni a világ versenyében. Közben pedig Isten ügye egyre hátrább szorul. Már nem jut időm, energiám a közösségre.
Gyakran abba is belerángat, hogy ahol kevesebb energia kell ahhoz, hogy elismerjenek, oda megyek. Szép szavakat hallgatok, amelyek simogatják lelkemet, csak ne kelljen nekem tennem semmit. Saját örömömet keresem, akár lelki dolgokban is, állandóan kapni akarok, de magam nem teszek az asztalra semmit. Habzsolom a lelki táplálékokat, egészen a gyomorrontásig.
Pál apostol arra hív, csak annyit kér: „…, hogy a férfiak tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.” Ehhez lehet, el kell engednünk dolgokat. Le kell kissé lassulnunk. El kell időnként csendesednünk. Bizonyára az elején nem lesz könnyű, lelkünkben zakatol még a világ. De ha kitartunk, megtapasztaljuk Isten valódi közelségét.
Mennyei Atyánk, te az Isten-
Évközi 24. vasárnap 2019. szeptember 15.
Adj békét, Urunk, nekünk, akik benned bizakodunk…
Megkeresni az elveszettet.
A hallott három példázatot összeköti, hogy valami elveszett. Valami, ami fontos, ami szükséges, aminek megtalálására érdemes időt és energiát fordítani.
Az első lépés, hogy észreveszem, a hiányát. Milyen sok eset van, hogy fel se tűnik. Mert nem volt fontos, nem volt szükségem rá.
Ha már tapasztalom a hiányát, érdemes visszamenni addig, amíg még megvolt. Hol találkoztam vele utoljára? Innen lehet elindulni, megkeresni. Tűvé tenni érte a lakást, felmenni a hegyre, kiállni a kertkapuba, hátha jön. Sokszor tehetek érte, kereshetem, máskor csak a passzív várakozás marad.
A példázatokban talán az idősebb fiú esete a legmegdöbbentőbb. Ő úgy veszett el, hogy nem veszett el. Teste ugyan otthon volt az atyai házban, de lelke valahol nagyon távol járt. Szolgált megszokásból, rutinból, de nem érezte otthon magát.
A hazaváró Atya számára a reményt az atyai ház emléke jelenthette. Vajon bennem hogyan él az atyai ház emléke, az Istennel való kapcsolatom emlékezete? Sikerült-
Nézzünk ma körül templomunkban, egyházközségünkben! Ki hiányzik, kit láttam már régen? Mit tudok róla? Meg tudom-
Urunk, mindenség teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk és engedd megéreznünk irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked.
évközi 23. vasárnap 2019. szeptember 8.
Igaz vagy Uram, és igazságos ítéleteidben. Pártfogold szolgádat irgalmad szerint.
(Zsolt 118)
A misszió éve
A Szentlelket hívjuk a tanév, a munkaév kezdetén. Az eucharisztikus kongresszusra készülve a misszió témáját járjuk körül.
Először is egy belső missziót szeretnék hirdetni. Jelenti ez azt, hogy Isten kerül életünk első helyére. A napi imáink mellett keresünk más lehetőségeket is, ahol Isten ügyével foglalkozhatunk. A hétköznapokban is kilépünk a megszokottból, legyőzzük a fáradtságot, és elindulunk a közösség felé. Akár egy hétköznapi szentmisére, akár más közösségi programra, azért, hogy hitünkben fejlődjünk. Figyelünk arra, hogy a gyerekek a sok tanulnivaló és különóra között megtalálják a nekik szóló plébániai hittanra való eljutás módját.
Külső missziónk pedig az lehet, hogy észrevesszük azokat, akik gyenge szálakkal kapcsolódnak egyházunkhoz, és megpróbáljuk ezeket a szálakat erősíteni. Persze ehhez is ki kell lépni a megszokottból, erőfeszítéseket kell vállalni. Kevésnek tűnik egy email elküldése, személyes kapcsolatra van szükség.
A mai evangélium a tudatosságra figyelmeztet. Ismerem önmagamat, lehetőségeimet. Ugyanakkor van bátorságom legyőzni félelmeimet, merek kockázatot is vállalni.
Szűz Mária, akinek ma születésnapját ünnepeljük, segít bennünket Krisztus követésében és a tanúságtételben.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te megváltottál, és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra, és a mennyei dicsőségbe.
↑
évközi 22. vasárnap 2019. szeptember 1.
Könyörülj rajtam, Uram, látod, egész nap hozzád kiáltok, mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, és nagy irgalmú azokhoz, akik szólítanak. (Zsolt 73)
A helyemen lenni.
Sokunknak ismerős a puzzle játék. Ki kell rakni egy képet apró darabokból. Minden darabnak megvan a maga helye, máshova nem rakható be. Akkor szép a kép, ha minden darab a helyén van.
Mennyire találom meg a magam helyét? Hogyan ismerhetem fel? Úgy tűnik, akkor tudom boldogan, megelégedettséggel végezni munkámat, ha a helyemen vagyok. Mindannyiunkban benne van a vágy, hogy értékeljenek. De nem mindegy, mivel vívom ki a másik elismerését. Egyrészt fontos, hogy belesimuljak a nagy képbe, másrészt szükséges, hogy személyesen megkapjam az értékelést.
2005-
Kezdődik az új tanév, munkaév. Új lendülettel, a régi kitartással szeretném tenni a dolgomat ott, ahová Isten állított.
Fülöp Ákos plébános
Urunk, erősséges szent Istenünk, te vagy a legfőbb jó, és minden jónak a forrása. Önts szívünkbe irántad való szeretetet, és növeld bennünk a vallásos lelkületet. Kérünk, gyarapítsd és atyai gondviseléseddel őrizd meg lelkünkben kegyelmi ajándékaidat.
Az iskolakezdés elé
Ezekben a napokban egyesek örömteli izgalommal, mások szomorúsággal a szívükben készülnek a kezdődő iskolaévre.
Nagyon fontos, hogy milyen hangulattal vágunk neki az új munkaévnek. Ha már az elején nincs lelkesedés, várakozás, akkor milyen lehet az év munkája?
Valamelyik évben az egyik rádió a kezdés napján már a sajnálkozó hangot ütötte meg: szegény gyerekek… milyen rossz nekik…
Mi szeretnénk gyermekeinket, unokáinkat, a körülöttünk élőket lelkesíteni: Sok új élményben lesz részed! Sok újdonságot tanulhatsz meg! Barátságok erősödhetnek meg körülötted…
Milyen jó lenne, ha ilyen lelkesítéssel tudnánk a hittanra is hívni a gyermekeket! Milyen jó lenne, ha bennünk is növekedne a lelkesedés! Szeretném egyre jobban megismeri Istent, szeretnék egyre jobban tagjává válni az Ő Egyházának!
évközi 21. vasárnap 2019. augusztus 25.
Fordulj hozzám, és hallgass meg, Uram, szabadítsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik. (Zsolt 85, 1-
Bejutni a szűk kapun az üdvösségre
Milyen sokszor halljuk a hírekben, hogy egy-
Amikor vasárnapról vasárnapra halljuk az evangéliumot, mennyire él bennünk az örök élet utáni vágy? Hajlandó vagyok érte tenni? Csak a minimumot teszem meg, vagy többre is képes vagyok?
A mai evangélium kérdezője a mennyiségre kérdez, Jézus azonban inkább a saját felelősségemre, feladatomra mutat rá. Tennem kell az üdvösségemért. Nem csak vasárnap, nem csak heti egy szentmise erejéig, hanem folyamatosan, egész életemmel, minden tevékenységemmel. Eljön a pillanat, amikor bezárul a kapu, amikor megérkezik a vőlegény. Készen vagyok rá? Készen vagyok elfogadni az ajándékot, amelyet Jézus készít nekem?
Minden lehetőségem adott, csak élni kell ezekkel!
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket.
Évközi 20. vasárnap 2019. augusztus 18.
Oltalmazó Istenünk, nézz le ránk, tekints kegyesen a te fölkentedre!
(Zsolt 83,10-
Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön.
A nyári forróságban halljuk a híreket a különféle erdőtüzekről. De hányszor jön hír kigyulladt épületről, autóról.
Azt a tüzet, amelyet Jézus akar lángra lobbantani sokkal inkább Nagy László Tűz című verse mutatja be.
Nagy László: Tűz
Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-
te fűtsd be a mozdonyt halálra,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher,
tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-
virágozz a vérző madárban,
égesd, hogy a sorsot kimondja,
nem hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-
ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!
Ez a tűz lelkesít, lendületet ad, felmelegít, hívogat. Persze tudjuk, a tűz elválaszt, megtisztít. Ez fájdalommal is jár. Mégis, hitünk tüze akkor lesz igazán lángoló, ha vállaljuk ezt a tisztulást. Ez az igazi tűz másokat is képes lángra lobbantani.
Fájdalommal tapasztaljuk, mennyi kihűlt kereszténnyel találkozhatunk. Ennek oka talán az a hamis békesség, amelyet a mai világ kínál számunkra. Ne vállalj ellentéteket, ne mondj kritikát senkiről és semmiről! Minél kevesebb feszültséget, küzdelmet, erőfeszítést vállalj! Elég vagy önmagadnak. Ha kevés a kapcsolatod másokkal, akkor tudod megőrizni a békességet.
Jézus beszél a békességről, ezt minden szentmisében halljuk. Az Ő békéjét akarja nekünk adni. Ez a lángolóan, elkötelezetten megélt hitünkből fakad. Vállaljuk, hogy másként gondolkodunk, élünk, cselekszünk. Lángoló életünk így jellé válik, amely vonzani fogja a körülöttünk lévőket. Persze, ha ők is vállalják, hogy elindulnak Isten felé.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te mennyei kincseket készítettél azoknak, akik szeretnek téged. Adj szívünkbe irántad buzgó szeretetet, hogy mindenben és mindennél jobban szeressünk, és elnyerjük ígéreteidet, amelyek minden vágyunkat felülmúlják.
Augusztus 20.
Szent István király Magyarország fővédőszentje
Péld 4, 10-
Ef 4, 17-
Mt 7, 24-
Szent István király remények és csalódások, örömök és fájdalmak, sikerek és kudarcok között élte küzdelmes, de vállalt életét. Állta az élet viharait, küzdelmeit, mint ahogy Sík Sándor írja szép versében, az Acélemberben. Igazi férfi, vezér volt, hivatásának élő, küldetéses, népéért élő ember. Igazodási pont ő minden magyarnak, hívőnek és hitetlennek egyaránt, vonatkozási pont, amelyet nem lehet megkerülni. Most rajtunk a sor. Jövő és jelen is azon múlik, hogy mi mit teszünk, és hogyan tesszük azt. Tanúságtevő életre hív szent István ünnepe.
évközi 19. vasárnap 2019. augusztus 11.
Tekints szövetségedre, Istenünk, ne hagyd végleg magára a rád hagyatkozót.
(Zsolt 73, 20)
Virrasztva várakozni
A mai szentírási szakaszok több témát is előhoznak. Hit, bizalom, készenlét, virrasztás, várakozás.
Bizonyára volt már olyan élményünk, amikor az időtlenséget – ha csak rövid időre is – megtapasztaltuk. Ez rendszerint egy találkozásban valósulhat meg. Együttlét olyannal, aki nagyon fontos számukra. Talán az imában lehet ezt leginkább megélni, ha egészen csendet tudok teremteni magamban.
Ma nagyon nehezen tudunk várni. A tevékenységi lázban szenvedő ember nem tud mit kezdeni a várakozással, haszontalanul eltöltött időnek tekinti. Nem könnyű lelassítani, élvezni a helyzetet, a pillanatot.
Végül is egész életünk egy várakozás, egy felkészülés. Találkozni szeretnék valakivel, aki maga az Élet. Aki hazavár bennünket, megérkezve asztalt terít és felszolgál. Mégis ez a legbizonytalanabb várakozás, hiszen az időpontjáról semmit sem tudunk. Bizonyára van egy kettősség legtöbbünkben. Mennénk is, maradnánk is. Persze sokszor bennünk van az az érzés is, hogy inkább a biztos földi életet választanák, minden küszködésével együtt, mint a bizonytalannak tűnő folytatást. Mintha megfogyatkozóban lenne az örök élet hite mai társadalmunkban. Éppen ezért kell nekünk, hívőknek, egyre biztosabban hirdetnünk a feltámadás örömhírét!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható örök Isten, bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük.
évközi 18. vasárnap 2019. augusztus 4.
Tekints szövetségedre, Istenünk, és ne hagyd végleg magára a rád hagyatkozót. (Zsolt 73)
Istenben gazdagodni!
Ember létünkből fakad, hogy szeretnénk értékesnek, elfogadhatónak látszani mások szemében. Persze nagy kérdés, mit gondolunk arról, hogyan valósulhat meg ez. Környezetünk azt sugallja, minél többet birtokolsz, minél erősebb, önállóbb vagy, annál inkább értékelnek majd. Bizonyos szempontból könnyen megrekedünk a 2-
Mit jelent Istenben gazdagondi? Lelki – szellemi kincseket gyűjteni. Jól használni a világ javait. Talán meglepődünk azon, hogy ezekből a kincseinkből bátran adhatunk, elfogyni mégsem fognak.
Mennyire más úgy kísérni valakit utolsó földi útján, hogy összegyűjtjük, milyen sok értékeset, szépet kaptunk általa, mint azon sopánkodni, hogy élhetett volna még.
Alakítsuk úgy életünket, hogy legyen miért hálát adnunk nekünk és másoknak is életünk alkonyán!
Fülöp Ákos
Mindenható örök Isten, bizalommal Atyának szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük.
évközi 17. vasárnap 2019. július 28.
Szent hajlékában lakik az Isten; az egyetértőket házába fogadja, ő ad népének hatalmat és erőt.
Uram, taníts meg minket imádkozni!
Az elmúlt vasárnapon Máriával tanultuk, hogy merjünk időt szánni az Istennel való találkozásra. Az imádság, amelyet ma szeretnénk mi is Jézustól tanulni, ez a találkozás. Találkozás Vele, Aki az Élet, Aki életem irányítója. Ugyanakkor az Istennel eltöltött idő valamiképpen együttlét a hozzám közelálló emberekkel is, vagy akár azzal a számomra ismeretlennel, akiért éppen imádkozom.
Az ima valamiféle bensőségesen természetes, megszabadító, értelmet adó mély lelki találkozás azzal, amit a világ rejteget, és amire mi az Isten elnevezést használjuk. Emellett az imádság a legmélyebb kapcsolat ember és ember között is, mert amikor valaki másért imádkozom, közelebb vagyok hozzá, mintha testi kapcsolatban lennénk. A legszebb baráti gesztus, amit egymásnak adhatunk, hogy a másikra gondolunk az imában, és így viszonyulunk hozzá az életben. Ugyanakkor az is fontos, hogy a másikért végzett ima engem is formál.
Az imádság nem csupán egy vallásos tevékenység, nem csupán egyházunk által kötelezően előírt gyakorlat, hanem a szeretetkapcsolat megélése. Ami azt jelenti, hogy a másik előtt és Isten előtt is nyitott vagyok, és ebből tudok másoknak is adni. Ez lesz mások számára is erőforrás, a szeretet megélésének ereje.
Egész életünk tanulási folyamat. Így az imádságot is egy életen át tanuljuk. Keressük a megfelelő időt, kialakítjuk imádságos rendünket. Átéljük mindennek nehézségeit és örömeit egyaránt.
Sóhajunk – Urunk, taníts minket imádkozni – meghallgatásra talál, ha minőségi időt szánunk rá, ha keressük a Vele való együttlét alkalmait.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó: áraszd ránk bőséges irgalmadat, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék
évközi 16. vasárnap 2019. július 21.
Isten megsegít engem, az Úr oltalmazója életemnek. (Zsolt 53,6)
Tevékeny életünk a csendes Istenre figyelésen alapul
Ilyenkor nyáron, ha kimozdulunk a városból, remélhetőleg feltűnik, hogy a vidék mennyivel csendesebb, nyugodtabb. Már hozzászoktunk a rohanáshoz, az állandó zajhoz. Állandó időhiánnyal küszködünk. Folyamatosan tevékenykedni akarunk. Ebből fakadóan már nem halljuk meg a másik, a mellettünk élő szavát, sóhaját. Mindez egyre feszültebbé tesz bennünket. Ördögi körbe jutunk, tenni akarunk valamit azért, hogy jobb legyen, de nem tudunk lelassítani, elhallgatni, elcsendesedni. Úgy tűnik, Márta létünk végleg elnyomja bennünk Mária létünket.
Igaz, mindez jó szándékkal indul. Szolgálni szeretnénk, a másikért próbálunk tenni. Csak az alapot vétjük el, mert mindezt a magunk erejéből szeretnénk megvalósítani.
Mária a jobbik részt választotta. Odaült Jézus lábához, hallgatta Mesterét. Vajon mi oda tudunk ülni Megváltónk elé? Merünk időt szánni rá? El merjük engedni számtalan tennivalónkat egy rövid időre?
Szükségünk van a csendre, a nyugalomra, az Istenre figyelésre. Csak ebből fakad az igazán eredményes tevékenykedés.
Szánjunk naponta 10 percet a csendes imára! Megéri akár ennyivel korábban felkelni. Keressünk havonta olyan alkalmat, amikor egy-
Merjük letenni munkánkat, amikor házastársunk, gyermekünk kérdez, hogy teljes szívvel rá figyelhessünk!
Mindez persze tudatos odafigyelést igényel, de megéri az erőfeszítést. Lassan azután életünk, viselkedésünk része lesz.
Fülöp Ákos plébános
Urunk, Istenünk, könyörülj népeden, és add nekünk bőségesen kegyelmed ajándékait, hogy mindenkor élő hittel, reménységgel, szeretettel és állandó éberséggel teljesítsük parancsaidat.
↑
évközi 15. vasárnap 2019. július 14.
Igazságban lépek színed elé, amikor dicsőséged megnyilvánul, örvendezem.
(Zsolt 16,15)
Félholtra verve, magára hagyva
Az ókor világában, ha valaki egyedül indult útnak, könnyű prédája volt a rablóknak. De bármi nehézség fellépett, nehéz volt segítséget kapni.
A pap és a levita – a templomban szolgáló személyek – elmennek a sebesült mellett. Lehet, sietős volt az útjuk, lehet, elmerültek gondolataikban, és nem vették észre. Kereshetünk más okokat, kifogásokat is. Magyarázkodni mi is nagyon jól tudunk.
Ma is számos kifosztott, félholtra vert emberrel találkozunk. Nem feltétlenül fizikai értelemben. Ma nagyon sok ember a reményt és ezzel a jövőt vesztette el. Mások csak magukkal törődnek, nem veszik észre a mellettük élő embert. Vagy éppen a pillanatnak élnek, nem számolnak a következményekkel. A ma embere rohanó ember, akinek semmire nincs ideje. Se a másik emberre, se az Istenre.
Nekünk kell irgalmas szamaritánussá válni. Figyelni a környezetünkre, a mellettünk élő, dolgozó, vagy éppen szembejövő emberre. Időt kell szánnunk a személyes kapcsolatokra. ilyen sokszor kevésnek bizonyul egy sms, egy email. A kísértő pedig mindig azt fogja sugdosni, hogy mennyi hasznos dolgot tehetnél helyette.
Fedezzük fel tehát a másik emberben a felebarátot! Lépjünk bátran oda hozzá! Odaát majd meglátjuk mindezeknek az értékét!
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg híveidnek, hogy elutasítsunk mindent, ami a keresztény névvel ellenkezik, és vállaljuk, ami méltó hozzá.
évközi 14. vasárnap 2019. július 7.
Jóságodról elmélkedünk, Istenünk, templomod belsejében. (Zsolt 47)
Menjetek, küldetésetek van!
Jézus kiválasztja a 12 apostolt. Ők egészen közel vannak hozzá. Mai szóval megkapják a megfelelő képzést arra, hogy elmenvén tanítsanak, tanúságot tegyenek az Ő feltámadásáról.
De Jézus kiválaszt más 72 tanítványt is. Őket is küldi, látszólag mindenféle képzés nélkül. Látszólag, mert ők is hallgatták, megtapasztalták erejét, látták csodáit.
Ma úgy szemlélhetjük ezt a helyzetet, hogy a püspökök, és megbízásukból a papok Jézus örömhírének elsődleges terjesztői. Felkészültek rá. A kézfeltétel és az imádság által megbízást kaptak erre a feladatra, Egész életüket az igehirdetésre szentelik. Ugyanakkor minden keresztény – a királyi papság révén – feladatul kapja a tanúságtételt. A keresztségben és a bérmálásban megkapták Krisztus erejét, a Szentlélek kegyelmét, hogy a maguk helyén és módján megmutassák a feltámadás hitének örömét.
Jézus ma is mintegy eszköztelenül küldi el a tanítványokat. Egyetlen, amit magukkal visznek, személyes hitük, Istennel való kapcsolatuk. A legtöbbet érő eszköz a személyes megszólítás. Persze a technika eszközei segíthetnek. De azt tapasztaljuk, hogy a személyes példánál jobb tanúságtétel nincs.
Vállaljuk hát bátran a küldetést, és fedezzük fel napról napra a tanítványság örömét!
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te szent Fiad megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az örök boldogságba.
↑