Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
Iz 61,1-
Krisztusban kedves Testvéreim!
Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét és Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljak minden gyászolót; Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát. Mert amint a föld előhozza sarját, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt az Úristen igazságot, és dicséretet minden nemzet előtt.
Ebben a részletben olvasható, hogy
„... bekötözzem a megtört szívűeket;...”
Egy pap kollégám mesélte, hogy egy alkalommal szálka ment a körme alá. Önmaga nem tudta kivenni, s mivel apróságnak tekintette a dolgot, senkit sem kért meg arra, hogy kivegye a szálkát. Már azon éjjel annyira elkezdett fájni a körme és ujja, hogy minden érintésre fölébredt és följajjdult. Másnap annyira bedagadt az ujja, hogy már csak az orvos segíthetett rajta. A korházban kötött ki, ahol a sebész kénytelen volt az egész körmét levágni azon az ujján.
Nem csak a testi bajoknál és betegségeknél kell kérni mások segítségét, hanem a lelki bajainkban. A bűneinkből való gyógyulást is kérni kell.
Nyilván minden bűn sebet okoz az emberi szíven. Kin segíthet az Úr fölkentje, Jézus Krisztus? Azon segíthet, aki kéri, hogy kötözze be a bűn okozta lelki sebet, gyógyítsa meg a szívét/ lelkét. Ehhez azonban össze kell törni a büszkeségünket, önelégültségünket, azt a gondolatot és elvet, hogy nekünk nincs szükségünk másokra, mindent meg tudunk oldani önerőből. Ezektől és a bűnök sokaságától vállik ugyanis a lélek / szív kőkeménnyé. Az ilyenek fokozatosan érzéketlenek lesznek mások igényeire, vágyaira, idővel pedig mások jogait is letiporják az ő céljaik elérése érdekében. A folyamat vége, hogy kegyetlenekké válnak.
Ahhoz a belátáshoz is, hogy szükségünk van arra, hogy Isten a Krisztus=Fölkent által bekötözze a bűn okozta sebeket az isteni kegyelem segít hozzá. Néha egy példabeszéd vagy hasonlat ébreszti rá az embert arra, hogy megbánja bűnét, néha egy jövendőlés beteljesülése, néha találkozás Isten vagy Jézus jóságával...
1.)A példabeszéd hatására bánja meg töredelmesen bűnét Dávid király miután ő házasságtörést követett el és megölette Uriást. Ennek a bűnbánatnak az eredménye az 50. zsoltár. Ott is megjelenik a megtört szív fogalma:
„... Te nem veted meg a töredelmes szívet...”
Megjelik még a 33 zsoltárban is:
... Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat...
2.)Szent Péter apostol esetében a jövendölés beteljesülése volt a töredelmes bánat indítéka: a kakas megszólalt. Péter apostolnak a büszkesége a háromszori tagadás után a tört össze és lett képes keserves sírással megbánni bűnét.
3.) Zakeus bűnbánata annak hatására történt meg, hogy Jézus rátekintett, nevén szólította és azzal tisztelte meg, hogy házába tért. Foglalkozása miatt nyilván megérdemelte, hogy a zsidók többsége lenézze és kerülje, de Jézus figyelme, jósága, amit ő semmivel sem érdemelt ki, összetörte szíve keménységét. Ezután már átérezte az ő igazságtalanságainak súlyát, belátta, hogy mennyi fájdalmat okozott másoknak. Jézus hatására ő is irgalmat gyakorolt a szegényekkel és azokkal, akiket megkárosított.
A töredelmes, megtört szívet meg tudja gyógyítani Jézus Krisztus, a Fölkent. Azért gyógyítja ki, hogy kegyelmét beléáraszthassa, hogy azután sok termést hozhasson.
Az a föld, amelyen sok ember jár végig napi rendszerességgel kőkeménnyé válik. Ösvény lesz belőle, amelyen még a fű sem nő. Amennyiben a szívünket, veteményeskertnek vagy szántóföldnek képzeljük el, akkor egy –egy nagy bűn olyan, mint amikor egyszer másszor -
Iz 40,1-
Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! -
Zs 84
Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint meg van írva Izajás prófétánál: ,,Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti utadat [Mal 3,1; Kiv 23,20]; a pusztában kiáltónak szava: �,,Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit�'''' [Iz 40,3], János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett. Így prédikált: ,,Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.''
Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá!
Keresztelő sz. János küldetésével és tevékenységével kezdődik Márk evangéliuma. Feladata volt előkészíteni az Úrnak, a Messiásnak az utat vagyis rákészíteni a zsidókat a Messiás befogadására.
Ez, amint kitűnik az evangéliumból bűnbánattal kezdődik, annak az elismerésével, hogy megszegtük Isten parancsait, nem engedelmeskedtünk neki, elutasítottuk, hogy Ő jobban tudja, mi az ami használ nekünk és mi az, ami árt.
Keresztelő sz. János felszólítására az emberek bűnbánatot tartottak, bevallották bűneiket, mert Keresztelő szent János az elégtétel, engesztelés cselekedeteit gyakorolta. Nála látták az emberek, hogy nemcsak mondja, hanem meg is teszi a bűnbánatot, aminek a jele az elégtétel, az engesztelés, sőt a vezekléssel mások helyett is. A közönséges étel, a vadméz sőt, az undorító sáska evése a testi önfegyelmezés eszközei nála. A lelki önfegyelmezés eszköze pedig az alázatosság, hiszen elismeri, hogy Ő kisebb annál, aki utána jön, Jézus megkeresztelésénél az engedelmesség a másik jele önmaga feletti uralmának. Nála tettenérték az emberek az erényeket, ami állhatatosság a jóban. Ennek az elérése azonban naponta kemény munkát igényelt.
Keresztelő sz. János, úgy mint mi is, kezdetben naponta kellett tapasztalja, hogy a jóra való restség és a rosszra való hajlam milyen nagy akadály abban, hogy Istent szolgálja. Az eredeti bűn következtében láthatjuk, hogy milyen végletekbe sodornak minket gyarlóságaink és főbűneink.
Nézzük meg a főbűnök közül csak a fukarságnál milyenek a túlkapásaink.
Mikor önmagunkról van szó, semmilyen pénzt sem sajnálunk magunkra költeni. . Amikor terveink, vágyaink megvalósulásáról van szó nem habozunk kiadni a pénzt, még akkor sem, ha később az egész család szükölködni fog egy ideig. Ezeket nevezném én a pazarlás „hegyének”, mértéktelenségének. Amikor néha-
Amikor azonban másokról van szó, mennyire szűkmarkúak vagyunk, mennyire méricskélünk, hogy nekünk ne fájjon.
Ezzel nemcsak a pénzzel vagyunk így. Az idővel is: az én kedvenc időtöltésemre, hobbymra nem sajnálom az időt, a párodra, gyerekedre, mi papok a Közösségünkre, híveinkre, bizony jól kimérjük. Sokszor velem is megtörténik, hogy a délutáni pihenés ideje alatt a csengetéskor azt gondolom, hogy: „Pont most kell neki jönnie?” Ma is így volt. Először temetést jöttek jelenteni, aztán rég elmaradt tagságot rendezni (nem is olyan egyszerű összeszedni a bátorságot, hogy ezt valaki beismerje), felkínálni 2 fenyőfát...
Neked a feleséged, gyermeked jön elő „pont most” egy ötlettel, hogy sétáljatok, javíts meg ezt vagy azt, hozzál ezt vagy azt az üzletből, nézd át a házit, hallgasd meg a szavalatát, mikor Te épp belemélyedtél a sorozatba, kvízbe, barkácsolásba... Ezeket nevezném én a fukarságaink „völgyeinek”.
Izajás próféta szerint pl. a pazarlás hegyeit le kell faragni, „süllyedjen alá” , a fukarságunk „völgyét” föl kell tölteni, „emelkedjen föl”. Az erény mindig az arany középúton van.
Keresztelő szent János így bánt a főbűneivel a végletekkel. Ő a „pusztában kiálltó szó” átalakította környezete lelki sivárságát, sivatagát vízforrásban gazdag, termékeny, zöldelő és gyümölcsöző,oázissá.
Mi is az erények útját járva termékennyé tesszük környezetünket-
„Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt.”
Mk 13,33-
Vigyázzatok tehát, legyetek éberek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Mint az ember, aki idegenbe készült: mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek a maga dolgában, az ajtónállónak pedig megparancsolta, hogy ébren legyen. Legyetek tehát éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-
Ádventben az Úr érkezésére hangolódunk, készülődünk a karácsonyra. Minden várakozás másmilyen. A számla fizetés, miatti sorban állás, a határátkelőnél való várakozás igazán nem kellemes. Mégis, még ezt is megszentelhetjük, ha kimondjuk: „Jézusom, mert szeretlek tűröm, hogy múlik az idő. a munkám meg áll, a lábam fáj... Te többet tűrtél értem! Fogadj el most társadnak az ilyen szenvedésben. Amen”
Minden karácsonyra várás is másmilyen.
A múlt évi karcsonyvárásom egészen rendkívüli volt. Ezt annak köszönhetem, hogy nyitott voltam mások példájának befogadására.
Nálam pl. nincs hajnali mise, de mikor hallottam, hogy Schubert Péter és Jutka ádventben elmennek a rorátékra minden nap (egyébként nem nagyon járnak hétköznap a misére), bennem is fölébredt a vágy, hogy valami többet tegyek az Úrért ádventben. Elhatároztam, hogy minden reggel jelen leszek a rózsafűzéren is. Ez azt jelentette, hogy a papi zsolozsmám miatt még korábban kelllet fölkelnem. Nem volt nehéz! Sőt örömet éreztem, mert minden nap újabb ajándékot készítettem Jézusnak a szülinapjára. Szárnyalást éltem meg a gondolatra, hogy Jézusnak örömet szerzek az imával, amit másokért mondtam!
HÉM, ha erre gondolok? Szárnyaló öröm van bennem, mert az Úr már akkor megjutalmazott. A várakozás, a menetelés Karácsony felé tartalommal telt meg, s így egy kis gyermek vágyakozásával néztem a naptárt: „Hány nap van még? Mikor jön már a Jézus születése?” Nem emlékszem, hogy ennyire mélyen vágytam volna és készültem a Jézussal való találkozásra Karácsonykor.
Most is meghatódók, a gondolatra, hogy milyen jó volt így készülni. Megérte.
Sok szeretettel: Józsi a.