Évközi II. - Házas Hétvége Vajdaság

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )

Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők

Krisztus Király ünnepe                             2016. november 20.
Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, az isteni méltóság, a bölcsesség, az erő és a tisztelet. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!

(jel 5, 12;16)

Jézus Krisztus, szívünk királya.
A mai vasárnapon lezárul az irgalmasság éve. Voltak kiemelt események, de a legtöbb dolog bennünk, és közöttünk történhetett.  Visszatekintve erre az évre bennünk is megfogalmazódhat a szentlecke szava: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, Aki arra méltatott benneteket, hogy részetek lehet a szentek örökségében."
Krisztus Királyra tekintünk, aki leginkább szívünk királya. Bennünk szeretne uralkodni, belülről akar alakítani minket. Mennyire engedem ezt Neki? Mit jelent számomra, hogy hozzá tartozom?
Egyre jobban érzem, hogy az önzés korszaka beszivárog lelkünkbe, tetteinkbe. Nehezen hozunk áldozatot, nehezen válunk jellé a környezetünkben. Jól kimunkált indokaink vannak, ami önmagában tetszetős, ami fontos is, de mégis elszakít bennünket attól a közösségtől, amelyben Krisztus a király. Ha komolyan veszem az Egyházhoz tartozásomat, akkor meg tudom találni a helyes arányokat a munkahely, a család és az Egyház közössége között.
Közösséggé szeretnénk formálódni. Ennek a közösségnek alapja a közös imádság. Ebből az imából fakadhat az élő közösség.
Közeleg advent időszaka. Szeretnénk a készület idejét komolyan venni. Olyan kedvesen megmaradt régi szokás a hajnali mise. Már most kezdjem el alakítani a programomat úgy, hogy eljussak legalább néhány alkalommal!
Krisztus Király alakítsa szívünket, gondolatainkat, cselekedeteinket, hogy életünk szeretetének jelévé válhasson!
   Fülöp Ákos plébános

Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent. Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától, Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged.

Évközi 33. vasárnap                                  2016. november 13.
Az én gondolatom a béke, és nem a pusztulás, hívjatok segítségül, meghallgatlak titeket, és hazavezetlek, bárhol éltek is. (Jer 29,11.12.14)  

Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket!
Megszoktuk kényelmes keresztény életünket. Az idősek közül is csak kevesen tapasztalták meg a kommunista idők csendes üldözését. Kialakult egy gyakorlat, nem nagyon hivalkodtunk hitünkkel, ennek fejében békén hagytak minket.
Majd megváltozott sok minden. Szabadabbá vált életünk, megszaporodtak keresztény intézményeink. Furcsa szemmel nézzük a messzi földről érkező, keresztényeket ért támadásokról szóló híreket. Kényelmes keresztény életünk megmaradt. Élünk a lehetőségekkel, fel sem tűnik, hogy kisebb dolgokban életünk már nem keresztény.
Ugyanakkor sokakat érdekel, mi lesz a világ végén. Különféle természeti jelekben a bibliai képeket vélik felfedezni. Mit akarnak ezek a képek elénk tárni? Azt, hogy bármilyen nehézség támad is, bármilyen üldözések alakulnak ki, Isten megerősíti a benne hívőt. Állhatatosan kell őriznünk hitünket. Csak akkor tudunk a nehézségekben hűek maradni, ha a mindennapok hűségét éljük, ha egész életünk folyamatosan keresztény. Ha a hétköznapok egyszerűségében eltávolodunk Istentől, nem vállaljuk fel a keresztény életet, akkor a nagy dolgokban sem fogjuk felfedezni segítő erejét. A szentírás végidőről szóló képei nem félelmet akarnak gerjeszteni, hanem hitünket igyekeznek növelni. Emeljük tekintetünket a gondviselő Istenre, így az élet nehézségeit hordozni tudjuk, és Isten erejének jeleivé válunk a világban.
   Fülöp Ákos plébános

Urunk, Istenünk, add, hogy örvendezve mindig neked éljünk, mert soha meg nem fogyatkozó és teljes öröm az, ha szüntelenül szolgálhatunk neked, minden javak szerzőjének.  

↑

évközi 32. vasárnap                                   2016. november 6.
Imádságom jusson színed elé, Uram, hajlítsd füledet kérésemre. (Zsolt 87,3)

A feltámadás hite
Az evangéliumi történetben a szadduceusok egy, a valóságtól elrugaszkodott példával próbálják a feltámadás lehetetlenségét bizonyítani. Bár a törvény létezett, nem valószínű, hogy ilyen eset előfordult volna. Jézus a szadduceusok által is elfogadott mózesi könyvre utal, ahol Isten Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, az élők Istene.
Hogyan képzelem el az örök életet? Ha azt pusztán a földi élet kiterjesztett folytatásának gondoljuk, valóban nehéz vonzó képet kialakítani róla. Ugyanakkor az örök élet bennem élő vágyát felfedezhetem ebben a képben is.  
A túlvilági hit egyidős az emberiséggel. Igaz, kezdetleges formában, a földi élet folytatásaként képzelték el, de létezésében biztosak voltak. Ez a hit a kinyilatkoztatással fejlődött. Isten egyre többet mutatott meg magából, a Szentírás képeket tár elénk az Isten Országáról. Igaz, mint minden hasonlat sántít, a kép, a lakoma képe az örömről, a boldogságról, a teljességről szól.
Mit mondhatunk az örök élet országáról? Élet lesz, teljes élet, ahol sem szeplő, sem ránc nincsen, ahol semmilyen hiányban nem lesz részünk. Maradéktalan boldogság lesz osztályrészünk.
Persze nehéz beszélni róla, mert mai gondolkodásunk a kézzel foghatót, az igazolhatót keresi. Ezért nehéz a túlvilági léttel mit kezdeni.
Ugyanakkor az is tudjuk, hogy Isten szabadnak alkotott bennünket. Szent Ágoston mondja: „Isten megteremtett téged a beleegyezésed nélkül, de nem fog üdvözíteni a beleegyezésed nélkül.” Nem automatikus a bejutás, tennem kell érte. Bár kiérdemelni nem tudom, mégis, minden tőlem telhetőt meg kell tennem. Az ehhez szükséges kegyelmet megkapom Istentől. Isten a szeretet, aki szabadnak alkotott, így ha nem akar valaki a közelében lenni, akkor ezt figyelembe veszi.
Nem játszhatok arra, hogy, mint a jobb lator, majd az utolsó pillanatban Isten mellett döntök. Folyamatosan, céltudatosan kell az Isten útján járnom. Éljünk bátran Isten kegyelmével, haladjunk együtt az üdvösség útján!
   Fülöp Ákos plébános

Mindenható, irgalmas Isten, kegyelmeddel tarts távol tőlünk minden rosszat. Add, hogy minden testi-lelki erőnkkel szolgálatodra álljunk, és készségesen teljesítsük szent akaratodat.

Évközi 31. vasárnap                            2016. október 30.
Ne hagyj magamra, én Uram, Istenem, ne távozz el tőlem! Siess, oltalmazz engem, Uram, én menedékem! (Zsolt 37, 22-23)

Szeretnénk Jézust látni.
Zakeus története Lukács sajátja. Felfedezhető benne Isten irgalmassága, odafigyelő szeretete.
A történetben három szereplőt láthatunk, a tömeget, Zakeust és Jézust.
A tömeg követi Jézust. Szeretne újabb csodákat látni, szeretné Jézus szavait hallgatni. Ugyanakkor ez a tömeg arctalan és passzív. Csak befogadni akar, csak Jézus dicsőségében szeretne fürdeni. Jó ott lenni Jézus közelében, de hogy mennyire fogadja be az Ige magvait, mennyire fordul termővé, az már nagy kérdés. Milyen sokan vagyunk így. Bár ott vagyunk Jézus közelében, mégis elbújunk a tömegben, sodródunk az eseményekkel, de elveszítjük a tudatosságot, a belénk hullott magvetés terméketlen marad.  
Zakeus ki akar lépni a tömegből. Szeretné Jézust látni. Olyat tesz, ami szokatlan, ami nem illik a szerepéhez. Felmászik egy fügefára. Helyzete – vámos – nem teszi lehetővé, hogy a tömegen át furakodjon oda Jézushoz. Van bátorsága megtenni egy lépést, nem törődik azzal, mit szólnak hozzá. Majd örömmel fogadja Jézust házába. Ugyanakkor, ha itt megállt volna, akkor a találkozás egyszeri maradt volna. Jézus figyelme, közelsége további lépésekre indítja. Jóvátételt – kétszeresen – ígér, és a szegények támogatását. Megérinti szívét Jézus jelenléte, gyümölcsöt hoz benne a találkozás öröme. Merek-e kilépni a megszokottból? Hogyan lesz bennem termővé a hallgatott Ige? Mit teszek azért, hogy másokhoz is eljusson Jézus irgalmas szeretete?
Ha Jézusra figyelünk e szakaszban, azt látjuk, hogy észreveszi a lényegest, nem csupán az őt körülrajongó tömegre figyel. Észreveszi az apró gesztusokat, és megjutalmazza jelenlétével. Milyen sokszor nehéz nekem is meglátni az apró lépéseket, meghallani a halk hívó szót. A világ zajában különös érzék kell ahhoz, hogy az igazán lényegest meghalljam. Kérjük ehhez bátran Jézus segítségét!

Fülöp Ákos plébános

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot.
↑

Évközi 30. vasárnap                               2016. október 23.
Az Urat kereső szívek örvendezzenek! Keressétek az Urat, és hatalmas erejét, keressétek az Ő arcát mindig! (Zsolt 104)

„Istenem, légy irgalmas, nekem, bűnösnek!”
A kitartó imára buzdított minket a múlt vasárnapi evangélium. Az imádság módjára hívja fel figyelmünket a mai szakasz. A farizeus, bár hálát ad, de ebben eredményeit magának tulajdonítja. Inkább dicsekszik Isten előtt, sem mint erejét kérné. A vámos bűnbánattal hajol meg Isten előtt, beismerve vétkességét, kérve Isten bocsánatát, kegyelmét. Milyen az én imádságom? Valóban beszélgetés Istennel? El merem ismerni gyengeségeimet? Tudok valóban hálát adni Istennek?
A mi környezetünkben a bűnbánat mintha értelmét vesztette volna. Az önmagát erősnek ismerő és megmutató ember nem képes szembenézni gyengeségével, hibáival. Állandóan mentséget keres, külső okokban keresi a baj okát. Hogyan állok én a bűnbánattal? Alkalmat ad erre a Szentmise kezdete. (Már ha időben odaérek…) A gyóntatószékben letehetem bűneimet. Napi lelkiismeret vizsgálatomban láthatom sikereimet és kudarcaimat, örömeimet és nehézségeimet.
A mai vasárnap missziós vasárnap. Arra hívja fel figyelmünket az Egyház, hogy milyen sokan nem ismerik Krisztus üzenetét. Nemcsak a messze vidékeken, hanem saját környezetünkben is. Hogyan tudtam a héten megvalósítani Pál apostol szavát: hirdesd az igét …? Elmondhatom majd én is életem végén: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitemet megtartottam?
Nemzeti ünnepünket üljük. Mit jelent nekem az ünnep? Pusztán munkaszüneti napot, vagy ennél többet? Tudatosan igyekszem-e ünnepelni, akár családban, akár nagyobb közösségben? Vannak-e példaképeim? Ismerem-e nemzetünk nagy alakjait?
Minden vasárnap alkalmat kínál arra, hogy megálljunk, elcsendesedjünk, találkozzunk Istennel és egymással. A mai vasárnapon hogyan valósul meg mindez?
   Fülöp Ákos plébános

Mindenható Isten, növeld bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet. Add, hogy szeressük, amit parancsolsz, és segíts, hogy elnyerjük, amit ígérsz.

↑

Évközi 29. vasárnap                               2016. október 16.
Hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz, Istenem, fordíts felém füledet, hallgasd meg szavam! (Zsolt 16)

Talál-e hitet a földön?
Megdöbbentő az evangéliumot záró jézusi kérdés: amikor visszajön, talál-e hitet a földön? Vajon engem hívőként fog-e elismerni a visszatérő Emberfia?
Mi jellemzi a hívő ember életét? Napi Isten kapcsolat, törekvés a jóra, tanúságtétel, bekapcsolódás a keresztény közösség életébe.
A Gandhi című filmben megkérdezik Gandhit, egészen úgy él, mint a keresztények, miért nem lesz mégis keresztény? A válasza: miattatok. Mert ti nem úgy éltek, hogy az példaértékű, vonzó lenne. Vajon mi úgy élünk, hogy az mások számára vonzóvá teszi keresztény életünket?
Pál apostol buzdít minket: „Hirdesd az Igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.” Ehhez persze szükséges, hogy hitem növekedjen, ismereteim bővüljenek.
Érdekes a kép, amit az olvasmány elénk tár. Mózes imádkozik a harcolókért. Amikor keze elfárad, Áron és Húr tartják a kezét. Valahogy így működik ma Egyházunk. A világi testvérek harcolják a hétköznapok harcait, tanúságot tesznek életükkel és szavaikkal Krisztusról. A papok imádságukkal, tanításukkal támogatják őket. Ha a pap belefárad a tevékenységébe, a harcolók is vereséget szenvednek. De van-e aki támogatja a megfáradó, elkedvetlenedő papot?
   Fülöp Ákos plébános

Mindenható, örök Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal, és őszinte szívvel szolgáljunk neked.

Sík Sándor: Az Acélember című versének részlete:
Egy pillanat, egy közös rezzenés:
A három acélember összenéz.
Testvér - mondja az acélpillanat -
Tudom: gyengének lenni nem szabad.
Tudom, a mi törvényünk állani:
Mi vagyunk a Vezeték várai.
Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek,
De rajtunk megyen át az Üzenet.
Az ismeretlen Igét hordja vállunk.
Bennünket ideállítottak. Állunk.

↑

Évközi 28. vasárnap                               2016. október 9.
Ha bűneinket, Uram, felrovod, Uram, ki az, aki előtted megállhat? De nálad mindig kész az irgalom, Istenünk! (Zsolt 129)

Csak egy jött vissza …
Az ember közösségi lény. Kapcsolatokban él. Szüksége van arra, hogy visszajelzést kapjon és adjon. A hálaadás, a köszönetmondás ilyen erősíti közösségünket. Mégis milyen gyakran elfeledkezünk róla! Ha igyekszünk tudatosan tenni dolgainkat, akkor ezen a területen is előre tudunk lépni.
Egy kedves történet egy indiai szerző tollából összeszedi, ki miért nem ment vissza hálát adni. Elolvasva a riportot, melyikkel tudok azonosulni? Egészen emberiek az indokok. Azt mondják, kifogásokkal tele a padlás. Mi mindent meg tudunk magyarázni, csak hogy ne kelljen beismerni a hibánkat. Jézus nem magyarázkodást vár tőlünk, hanem azt, hogy beismerve hibánkat változzunk, alakuljunk.
Minden szentmise hálaadás. Úgy érkezhetünk, hogy végiggondoljuk, mit köszönünk meg az elmúlt hétből. Jézus tanít és táplál minket. Erejével új lendülettel indulhatunk tovább, vissza a hétköznapokba. Bennem élő Lelke jelenvalóvá teszi Isten szeretetét a mindennapokban.
   Fülöp Ákos plébános

Urunk, Istenünk, kegyelmed mindenkor indítson és kísérjen minket, hogy figyelmünk szüntelenül a jótettekre irányuljon.

Interjú a 10 bélpoklossal
Megkérdeztem azt a kilenc férfit, akik azelőtt bélpoklosok voltak: miért nem mentek vissza Jézushoz megköszönni, hogy meggyógyított benneteket. Íme a válaszuk: 1. Nem vagyok hálátlan természetű, de először a családomnak és ismerőseimnek akartam megmutatni, hogy egészséges vagyok. Azután meg akartam köszönni Jézusnak - Ő azonban már tovább ment. 2. Természetesen hálát akartam adni Jézusnak, azonban nem egyszerre azzal a szamaritánussal. Mielőtt azonban egy követet találtam volna, Jézus tovább vándorolt. 3. Nem csupán üres szavakkal, hanem valami ajándékkal akartam hálát adni, de szegény vagyok, és nem találtam semmi megfelelőt. 4. Szándékom volt megköszönni Jézusnak. Amikor megmutattam magamat a papoknak, gyógyult voltam, de nem tudtam, hogy tartós lesz-e. Most már tudom, Jézus nincs itt többé. 5. Majdnem visszamentem a szamaritánussal, hogy hálát adjak, azonban sokan voltak körülötte, és akkor azok előtt kellett volna mondanom: bélpoklos voltam, te meggyógyítottál. Ezt szégyelltem és nem mentem vissza. 6. Tulajdonképpen meg akartam köszönni Jézusnak, azonban eszembe jutott, hogy Jézus olyan sok jót tett, és nem várt érte köszönetet, így én is elhagytam. 7. Különben nem vagyok hálátlan, de a viszontlátás örömében egyszerűen megfeledkeztem róla. Amikor eszembe jutott, Jézus már tovább vonult. 8. Sok bélpoklos van a világon. Bizonyára becsületes, erkölcsös életem indította Jézust arra, hogy éppen engem tisztítson meg. 9. Igazán meg akartam köszönni, azonban a többség nem ment vissza, és én mindig a többséggel tartok. Megkérdeztem a szamaritánust is: te miért adtál hálát? Így válaszolt: Lélegzés nélkül nem tudok élni. Nem tudtam addig hazamenni, amíg hálát nem adtam Jézusnak.

GONDOLATOK KIS SZENT TERÉZ BÚCSÚRA

Kedves Testvérek! A Kis Szent Teréz templomnak ma van a búcsúja. Ebből az alkalomból elmélkedjünk egy kicsit arról, hogy mit jelent a búcsú. Miért nevezzük ezt a napot, meg nagy ünnepek előtti gyóntatásokat gyónóbúcsúnak? Miért nevezzük azokat a szenthelyeket, ahova a hívek tömegesen szoktak zarándokolni, búcsújáró helyeknek?
Ha egyszerűen akarok válaszolni, azt mondom, azért mert ezeken a szenthelyeken, vagy az adott napokon a meghatározott templomokban búcsút lehet nyerni. No de ezzel a kedves Testvérek nem lettek sokkal okosabbak. Mi az, hogy búcsút nyerni, mit kell annak érdekében tenni, hogy búcsút nyerjünk.
Kezdjük az elején. Először is azt kell megérteni, hogy mit értünk az alatt, hogy tisztítótűz, latinul purgatorium. Máté evangélista írja az evangéliumának 12. fejezetében a 32. sorban? „Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha valaki a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon. Ebből logikusan következik, hogy vannak olyan bűnök, amelyek a másvilágon nyernek bocsánatot. A Makkabeusok második könyve már az ószövetségben arról ír, hogy Makkabeus Júdás a győzelmi csata után, gyűjtést rendezett a katonák körében, és ami pénzt összegyűjtöttek azt felküldte Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be az elesettekért. Ezek az elesettek hősi halált haltak a hitük és népük védelmében, de amint utóbb kiderült egy bálványnak a szobrocskáját viselték a nyakukban. Makkabeus Júdás érdemesnek tartotta, hogy az elhunytakért mutassanak be áldozatot, mert hitt abban, hogy a másvilágon is tudnak bocsánatot kapni ezért a kis bálványimádásért, mert hát nem voltak igazán bálványimádók, az igaz Isten ügyéért adták életüket, de a szívük egy kicsit ide is meg oda is tántorgott.
Aki halálos bűnben, Istentől elszakadva távozik ebből a világból, az örökre elkárhozik és nincs s halál után lehetősége a váltóztatásra, javulásra, tisztulásra. Ám aki csak bocsánatos bűnökkel, vagy csak nem tökéletes bánattal távozik ebből a világból, az sem juthat be rögtön és egyenesen az örök boldogságba, hanem van egy átmeneti időszak a számára. Ez az idő alatt kell tisztulnia, hogy egészen megtisztulva mehessen be az örök Istenlátás dicsőségébe. Ezt nevezzük tisztítótűznek. Ha imádkozunk, vagy szentmisét mutatunk be a halottainkért, akkor közbenjárunk értük Istennél, hogy bocsánatot kapjanak és mihamarabb a teljes örök boldogságra jussanak. Ezt a bocsánatot, amit kedves elhunytjaink kapnak, ezt nevezzük búcsúnak, vagyis búcsút nyerhetünk a számukra. Saját magunkért is felajánlhatjuk az imát, misét, vagy templomlátogatást, vagy zarándoklatot, akkor mi nyerünk búcsút. Ez azt jelenti, hogy nem csak a bűneinkre kapunk bocsánatot, hanem a tökéletlenségeinkre, az ideig tartó büntetésre is. Vagyis sokkal közelebbi, szorosabb lesz a kapcsolatunk az Istennel.
A búcsúnyerés feltételeit az Egyház szabja meg. A Pápa alkalmazza Jézus keresztjének az érdemeit, azzal a hatalommal, amit Jézus mondott Péternek Fülöp Cezarea vidékén, amikor azt mondta neki: „Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16, 19) Most a katolikus Egyházban, a templom névnapján lehet búcsút nyerni, a gyónóbúcsúk alkalmával, a búcsújáró helyeken, a szent években a szent kapun való átvonuláskor, mindenszentek és halottak napján a temetőkben, és ha a templomban misén veszünk részt.
A búcsúnyerés első és elengedhetetlen feltétele, hogy nincs tudatos halálos bűn a lelkünkön. Ha van, akkor először jó szentgyónást kell végeznünk. A másik feltétele, hogy az ünnepen, vagy búcsújáró helyen, szentmisén veszünk részt és szentáldozáshoz járulunk. A temetőben pedig imádkozunk szeretteink sírjánál és nem csak virágot, mécsest, vagy gyertyát teszünk a sírra. A harmadik feltétel, hogy imádkozunk a pápa szándékára, mondjuk hat Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát és Dicsőséget. Ezt az adott helyen, vagy adott időben többször is meg lehet ismételni.
Használjuk ki ezeket az alkalmakat magunknak is elhunyt szeretteinknek is. Fontos, hogy minél szorosabb kapcsolatban legyünk Istennel az elhunytak pedig mielőbb eljussanak a teljes örök boldogságra. (Nagy)

↑

Évközi 26. vasárnap                               2016. szeptember 25.
Mindent igaz ítélettel cselekedtél, Urunk, amit tettél, mert vétkeztünk ellened.
(Dán 3, 31)

A Szentírásból halljátok meg az élő Pásztor szavát! /Szent Ágoston/
A dúsgazdag és a szegény Lázár példabeszédének felületes értelmezése lenne, hogy a gazdag egyenesen a pokolba, a szegény, a nincstelen egyenesen a mennyországba jutna.
Mit tanít számunkra tehát a példabeszéd? Először is azt, hogy van élet a halál után. Isten nem arra teremtette az embert, hogy a földi élet végén a semmibe hulljon. Örök életet készített számára. Földi életünk lehetőség arra, hogy Isten ajándékaként beléphessünk országába. Ugyanakkor ezt az ajándékot el is utasíthatjuk. Isten megteremett téged beleegyezésed nélkül, de nem fog üdvözíteni beleegyezésed nélkül. (Szent Ágoston)
Mit olvashatunk ki a példabeszédből? A halál utáni élet tudatos élet. Tudni fogom, hogy jó vagy rossz helyen vagyok. Az a lét végleges, változtatni rajta nem lehet. Örök boldogság vagy örök szenvedés lesz osztályrészem.
Erről a végső, teljes életről Isten szólt az embernek. Lelkünkbe írta az örök élet vágyát. Megmutatta az utat is az Élet felé. Vannak eszközeink (Mózes és a próféták), amelyek segítenek bennünket életutunkon.
Ma a Szentírást mutatja fel egyházunk. Vörösmarty Mihály gondolata: „A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél, Benne az Istennek képe leírva vagyon.” A Szentírás az a könyv, ahol Isten szava eligazít, bátorít, vezet. Persze akkor, ha jól értem a benne lévőket. Az Egyház segít, hogy felfedezzem értelmét, megérezzem a belőle sugárzó isteni szeretetet. Ha naponta kezem ügyében van, ha hallgatom szavát, és életté is váltom, akkor jó úton járok, akkor biztosan célba érek!
   Fülöp Ákos plébános

Istenünk, te leginkább azzal mutatod meg irgalmasságodat, hogy könyörületes és irgalmas vagy hozzánk. Áraszd reánk szüntelenül kegyelmedet, hogy teljes odaadással törekedjünk az örök boldogságra, amelyet megígértél.

↑

Évközi 25. vasárnap                               2016. szeptember 18.
Népem erőssége én vagyok, mondja az Úr!

Nem szolgálhattok két úrnak!
A hűtlen intézőről szóló példabeszéd egyrészt felveti a hűség kérdéskörét. Mit jelent számomra ez a fogalom?
Ugyanakkor arról is elgondolkodhatunk, hogy mi magunk is intézők vagyunk. kaptunk Istentől képességeket, tehetséget, lehetőségeket. Hogyan élek ezekkel, hogyan használom fel, amit kaptam? Lehet, másokhoz képest csekélynek tűnik, de nekem azt kell használnom, ami az enyém, nem azon siránkozni, hogy másoknak több van. Persze ahhoz, hogy kamatoztassam kincseimet, szükségem van Isten kegyelmére. A legfőbb kincsem, hogy tudok erről az erőforrásról, ismerem azokat a lehetőségeket, amelyeken töltekezni tudok.
Persze sosem árt tudatosítani, erősíteni azokat a pontokat, ahol Istennel találkozhatom. Ezek az imádságok, a liturgia, a szentségek. Az őszi időszakban igyekszünk különféle fórumokon körüljárni ezeket.
Tudatosítanom kell, mit az a feladat, amit Isten rám bízott. Hogyan állok vele? Próbálok-e minden tőlem telhetőt megtenni elvégzéséért. ’Emberfia, őrnek állítottalak, felelős vagy a másik emberért’ olvassuk a Szentírásban.
Az Úr számon kéri az intézőt. Nem csak azért, mert bevádolták. Mindannyiunk életében, életének végén van elszámolás. Ezt tudatosítva nem a félelmet kell erősíteni, hiszen irgalmas a mi Urunk, Istenünk. De a vakmerő bizakodás, hogy majd úgyis megbocsát sem járható út. ha teszem a dolgomat hűséggel, akkor bizalommal várhatom a számonkérést, a találkozást a szerető Istennel.
   Fülöp Ákos plébános

Mennyei Atyánk, te az Isten- és emberszeretet parancsában foglaltad össze szent törvényedet. Add, hogy parancsaidat megtartva eljussunk az örök életre.

Évközi 24. vasárnap                              2016. szeptember 11.
Adj békét, Urunk, nekünk, akik benned bizakodunk…

Keresztény életünk feladata
A mai szentírási szakaszokban a kulcsszavak: közbenjár, utánamegy, megkeresi, hazavárja, hálát ad.
Mózes közbenjár az Isten útjáról letért népért. Mi is rendszeresen kérjük Istent másokért. Becsülettel végezzük imáinkat. Ugyanakkor megvan a veszélye, hogy mindez teljesítménnyé silányul. Elvégzem, mert vállaltam, mert értem szükségét, de a lényeg, a kapcsolat Istennel valahol kisiklik mindebből.
A pásztor utánamegy, az asszony keresi az elveszettet. Minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megtalálja. Mit teszek azokért, akik eltávolodtak a közösségtől? Istentől kapott feladatom, hogy megkeressem őket, még ha ők ezt nem is akarják. Könnyen feladom. Ha ő nem akarja, ha nem látom az eredményt, akkor hiábavaló az erőfeszítés. Az apa hazavárja, majd elébe siet az elveszett fiúnak. Talán ez a legpasszívabb kép, mégis érezzük mögötte a törődést. Milyen sokszor nézünk furcsa szemmel a visszatérőre. Bezzeg most, amikor …
A három példázat összekötő eleme az öröm. Örüljetek velem, gyertek velem a lakomára! Van-e örömöm a keresztény életben? Meglátszik-e rajtam?  Az idősebbik testvér csak a munkát, a kötelességet látta, nem tudott mit kezdeni az örömmel. A közösségben válik teljessé a megtalálás öröme. Szomorú látni, hogy vannak, akik a mise végén elsietnek. Ők még csak talán a kötelességteljesítés szintjén vannak. A közösség erejét még nem fedezték fel. Sokszor tapasztalom, hogy a vasárnapi misén kívül sokak nehezen tudnak időt szánni a közösségre. Pedig egyedül sokkal nehezebb megmutatni a hit örömét.
Szent Pállal együtt mi is hálát adhatunk meghívottságunkért, keresztény életünkért!
Új munkaévet kezdünk. Ebben az évben Istennel és egymással való kapcsolatainkat szeretnénk megerősíteni. Éppen ezért fő témánk az imádság és a szentségek lesznek. Kérjük a Szentlélek erejét, támogatását minden munkánkhoz, hogy felfedezhessük és megmutathassuk keresztény életünk örömét.
                                                                      Fülöp Ákos plébános

Urunk, mindenség teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk és engedd megéreznünk irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked.

↑

évközi 23. vasárnap                               2016. szeptember 4.
Igaz vagy Uram, és igazságos ítéleteidben. Pártfogold szolgádat irgalmad szerint.
(Zsolt 118)

Tudatos életet élni
Megdöbbentő az evangélium kifejezése. Magyar nyelvünkben a gyűlölni szó érzelmileg telített kifejezés. A görög eredeti szava annyit jelent, hogy kevésbé szeretni. Inkább a sorrendre utal, nem az ellentétre.
Ki van az első helyen az életemben?
Számunkra, hívő emberek számára majdnem biztosan Isten. Valahogy olyan ez, mint amikor egy mágnest odateszünk a papírlap alá, és a rajta levő fémreszelék szép, rendezett formát ölt. Helyére kerül minden.
Emberi kapcsolataimban is van egy sorrend. Nem lehet mindenkit egyformán szeretni. A családban a házastársaknak kell kölcsönösen a legfontosabbnak lenni. (Természetesen Isten után.) Persze ez nem mindig könnyű, mert a munkahely, mert a gyerekek… Mégis, ha tudatosan odafigyelek rá, akkor meg lehet oldani.
Tudatosságom tervezést, előrelátást igényel. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nincs 100 %-os bebiztosítás. Mégis, vannak elkötelezettségek, amelyeket felvállalok. Felelős vagy a rózsádért, felelős vagy azért, akit megszelídítettél.
A tudatosság erőfeszítést is igényel. Napról napra fel kell vennem a keresztemet. Azokat a helyzeteket, amelyek nem könnyűek, nem magától értetődőek. Isten kegyelme segít ebben!
A kezdődő munkaév erre a tudatos tervezésre hív. Mi az, ami ebben az évben fontos, hangsúlyos lesz? Miben szeretnék alakulni? Legyen ez a hét a tudatos tervezés hete, hogy jövő vasárnap tudjuk a Szentlélek erejét kérni mindarra, amit elhatároztunk!
   Fülöp Ákos plébános

Istenünk, te megváltottál, és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra, és a mennyei dicsőségbe.

évközi 22. vasárnap                                  2016. augusztus 28.
Könyörülj rajtam, Uram, látod, egész nap hozzád kiáltok, mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, és nagy irgalmú azokhoz, akik szólítanak. (Zsolt 73)

A helyemen lenni.
Szerzetesi templomok szentélyében látunk stallumokat. Egymással szemben egy vagy két sor padot, ahol a rend tagjai a zsolozsmát végzik. Itt kinek-kinek megvan a saját helye, általában a belépés sorrendjében.
Nagyobb, ünnepi étkezéseken ülésrendet készítenek a szervezők, hogy ne legyen fennakadás, ki-ki megtalálja a maga helyét. Egyházmegyés papoknál a szentelési sorrend szokott számítani, ha egy közös szentmisén sorba kell állni.
Emberi vágyunk, hogy kitűnjünk a tömegből, a többiek közül. Ha valakinek nem megy a saját tehetségéből, van, hogy nem megfelelő eszközhöz folyamodik. Jézus a mai evangéliumban arra hív, hogy ismerjük meg, fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, találjuk meg a helyünket. Nem könnyű egyrészt legyőzni a bennünk lévő feltűnési vágyat, másrészt elkerülni, hogy beleszürküljünk a tömegbe. Ehhez arra van szükségünk, hogy saját értékességünket ismerjük. Amely nem a többi ember véleményétől, a világban való sikerességtől függ. Az ember értékességének alapja, hogy Isten teremtette, mégpedig a saját képmására. Éppen ezért helyemet leginkább az Istennel való kapcsolatom alapján találhatom meg. Tőle tudhatom meg, milyennek álmodott, mire hívott. Így ott, ahová helyezett, tudom megvalósítani életemmel Isten álmát.
    Fülöp Ákos plébános
Az iskolakezdés elé
Ezekben a napokban egyesek örömteli izgalommal, mások némi szomorúsággal vegyített izgalommal készülnek a kezdődő iskolaévre.
Nagyon fontos, hogy milyen hangulattal vágunk neki az új munkaévnek. Ha már az elején nincs lelkesedés, várakozás, akkor milyen lehet az év munkája?
Valamelyik évben az egyik rádió a kezdés napján már a sajnálkozó hangot ütötte meg: szegény gyerekek… milyen rossz nekik…
Mi szeretnénk gyermekeinket, unokáinkat, a körülöttünk élőket lelkesíteni: Sok új élményben lesz részed! Sok újdonságot tanulhatsz meg! Barátságok erősödhetnek meg körülötted…
Milyen jó lenne, ha ilyen lelkesítéssel tudnánk a hittanra is hívni a gyermekeket!  Milyen jó lenne, ha bennünk is növekedne a lelkesedés! Szeretném egyre jobban megismeri Istent, szeretnék egyre jobban tagjává válni az  Ő Egyházának!

évközi 21. vasárnap                                  2016. augusztus 21

Fordulj hozzám, és hallgass meg, Uram, szabadítsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik. (Zsolt 85, 1-3)

Bejutni a szűk kapun

Mindannyian vágyunk – legalább a szívünk mélyén – az üdvösségre. Próbálunk tenni érte, de sejtjük, tudjuk, ajándékba kapjuk, megérdemelni nem tudjuk.
Jézustól azt kérdezik, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek. Nem kapunk pontos választ, mert az üdvösség nem létszám kérdése. Nem lesz helyhiány az Isten országában. Ez egyrészt biztat, rajtam kívülálló ok nem akadályozhat a bejutásban. De el is kényelmesíthet, ha azt gondolom, nem kell tennem semmit, mert automatikusan ott a helyem.
Mi a legkevesebb, amit tehetek az üdvösségemért?
- Ott vagyok a vasárnapi Szentmisén. Megállás, feltöltődés, de önmagában kevés. Ha csak a magam „hasznát” keresem, ha nem látszik meg rajtam a kapott kegyelem, akkor az olyan, mint amikor az autónak jár a motorja, de nem halad sehova.
- Naponta imádkozom. Minőségi időt adok Istennek, vagy csak a maradék időmben fordulok hozzá?
- Kapcsolatom van a másik emberrel. Mai környezetünk nagy kísértése, hogy csak magammal foglalkozzam, hogy egyedül járjam utamat. Az üdvösség útja egyedül nem járható végig!
- Úton vagyok, használom az Isten kegyelmét, a lehetőségeimet. Mindezzel segítem a mellettem élő embert, együtt járhatunk, egymást segíthetjük az úton.
Eljön a pillanat, amikor bezárul a kapu. Földi életem az az időszak, amikor tehetek valamit a magam és a másik ember üdvösségéért. Tudatosítanom kell, hogy a földi élet véges. Nem tudjátok sem a napot, sem az órát, hallhatjuk az evangélium szavát. Ha végzem a feladatomat, ha komolyan veszem hitemet, ha minden tőlem telhetőt megteszek, akkor a hála szavával, az imádság szavával zárhatom majd le életem útját.

   Fülöp Ákos plébános

Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket

Évközi 20. vasárnap                               2016. augusztus 14.

Oltalmazó Istenünk, nézz le ránk, tekints kegyesen a te fölkentedre!
(Zsolt 83,10-11)  

Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön.
Jézus szavát hallottuk: tüzet hoztam a földre. A tűz kettősséget hordoz magában. Melegít, fényt ad, segítségével gépeket lehet mozgatni. Ugyanakkor égetni, pusztítani is tud.
Ha belső tűz fűt, sok mindenre képes lehetek. Ez a lelkesedés tüze, amelyet a Szentlélek mozgat bennem. De ez a belső tűz is lehet romboló, ha nem a megfelelő módon használom. Ebből fakad az agresszió.
A bennem élő krisztusi tűz, a Szentlélek ereje, mozgat, lendületet ad, láthatóvá teszi azt, ami bennem van. Persze, ahogy a mozdonyt fel kell fűteni, majd folyamatosan táplálni kell a tüzét, úgy lelkesedésemet is folyamatosan táplálni kell.
A Krisztus szerint alakított élet lehet, nem arat maradéktalanul tetszést a környezetemben. Miért más, mint mi vagyunk? Miért akar kitűnni, elütni az átlagtól? Mindez ellentéteket szül. Jézus jól tudja ezt. Ezért figyelmeztet a mai evangéliumban. Hiba lenne ezek miatt lelohasztani lelkesedésünket, feladni a Krisztust követő életet. A Szentlélek ereje, Isten kegyelme folyamatosan erősít a tanúságtevő úton.
Mennyire él bennem, mozgat a Szentlélek tüze? Miért tudok lelkesedni? Hogyan fogadom a másik, enyémtől elütő életformáját?  
Templomunk búcsúját ünnepeljük holnap, Nagyboldogasszony ünnepén. A búcsú ünnepe segít, hogy megtapasztaljuk Isten kegyelmét, hogy újult lelkesedéssel induljunk neki a közelgő munkaévnek!
   Fülöp Ákos plébános

Istenünk, te mennyei kincseket készítettél azoknak, akik szeretnek téged. Adj szívünkbe irántad buzgó szeretetet, hogy mindenben és mindennél jobban szeressünk, és elnyerjük ígéreteidet, amelyek minden vágyunkat felülmúlják.

↑

évközi 19. vasárnap                                  2016. augusztus 7.
Tekints szövetségedre, Istenünk, ne hagyd végleg magára a rád hagyatkozót.
(Zsolt 73, 20)

Ne félj, te kisded nyáj!
Az ősember hitének egyik mozgatója a félelem volt. Nálánál hatalmasabb erőt próbált a maga javára befolyásolni, hogy neki kedvező módon működjön. Tetszetős elmélete a materialista gondolkodásnak, ha egyre jobban megismerjük a természet erőit, kevesebb okunk lesz a félelemre, így a vallásosság visszaszorulhat.
Valóban egyre jobban ismerjük a minket körülvevő világot, félelmeink mintha mégsem csökkennének. Éppen ezért ma is fontos a jézusi figyelmeztetés: ne félj!
Milyen okai vannak mai félelmeinknek? Földi síkon félünk, hogy elkésünk, hogy lemaradunk valamiről, hogy nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk az, amit elterveztünk. Belső félelmeink a csalódás, az el nem fogadottság, a sikertelenség.
Ugyanakkor félünk a jövőtől is. A bizonytalanságtól, attól, hogy előre nem látható dolgok következnek be.
Félelmeink gátolhatnak minket, de segíthetnek is abban, hogy cselekedjünk. Fontos, hogy le tudjuk győzni félelmeinket. Ami nem azt jelenti, hogy nem törődünk vele, hogy felelőtlenül belevágunk dolgokba, de azt sem hogy nem merünk semmit elkezdeni.
Jézus segít minket, hogy jól kezeljük ezeket a helyzeteket. Az Ő erejével bátran, bizalommal élhetjük életüket, haladhatunk a krisztusi úton.
Fülöp Ákos plébános

Mindenható örök Isten, bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük.

évközi 18. vasárnap                                    2016. július 31.
Tekints szövetségedre, Istenünk, és ne hagyd végleg magára a rád hagyatkozót. (Zsolt 73)

Istenben gazdagodni!
Jézus példája egy olyan embert állít elénk, aki megtesz sok mindent, ám erőfeszítései során belefeledkezik a földi dolgokba, és elveszíti kapcsolatát az éggel. Azt véli, a maga erejéből tellett neki minderre.
A jelenség végigkíséri az emberiség életét. Kosztolányi Dezső ezt így fogalmazza meg: „itthon vagyok itt e világban, de jaj, nem vagyok otthon az égben.”
Természetesen számos olyan példát is találunk, amikor valaki, bár vagyonos ember volt, nem vesztette el kapcsolatát az éggel. Ilyen volt boldog Batthyány-Strattmann László is.
Ma mintha a jelenség egyoldalúvá válna. Már nem az erőfeszítésekkel megszerzett vagyon szakít el az égi hazától. Már nem a majdani földi jó vonzza az embert. Ma mintha csak a pillanatnak élnének sokan. Most legyen nekem jó, a holnap már nem fontos. A technikai megújulás együtt jár az értékek rombolásával, az ideák, szabályok, tekintély lepusztításával, a viszonyítási pontok relativizálásával – fogalmazza meg egy újságíró. Ma a legnagyobb veszély a belső üresség.
Jézus szava megoldást kínál. Istenben kell gazdagodnunk! Mit jelent ez? Azt, hogy elfeledkezve magamról a másik, a mellettem élővel törődök. Azt, hogy napi kapcsolatom van az éggel, hogy tudok megállni, felfelé, majd a másik szemébe nézni.
Mindez persze nem könnyű. Viszont ha használom az erőforrást, Isten naponta rám áradó kegyelmét, akkor megvalósítható, és több örömet ad a mai világ kínálta boldogságnál. Persze nem könnyű elindulni, nem könnyű másokat elhívni erre az útra. Mégis, nekünk, Krisztust követőknek ez ma a legnagyobb feladatunk!  
      Fülöp Ákos

Urunk, boldogan vallunk téged
teremtô és gondviselô Istenünknek.
Oltalmazd mindenkor híveidet:
újítsd meg bennünk kegyelmi adományaidat,
és megújult életünket ôrizd meg jóságosan.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.

évközi 17. vasárnap                                        2016. július 24.

Szent hajlékában lakik az Isten; az egyetértőket házába fogadja, ő ad népének hatalmat és erőt.

Uram, taníts meg minket imádkozni!
Furcsán hat a kérés. Azt értem, hogy az apostolok felteszik a kérdést, de én gyerekkoromban megtanultam imádkozni. Vagy mégsem?
Ismerjük a meghatározást: az imádság beszélgetés, kapcsolat Istennel. De tapasztaljuk, a kapcsolataink nem bebetonozott dolgok, van, amikor jól működnek, van, amikor kevésbé. Éppen ezért kell folyamatosan ápolni, figyelni rá. Mindannyian láthatjuk magunkban, hogyan formálódott, alakul ma is imaéletünk.
Az imádságnak leegyszerűsítése, ha csak a kötött imáink vannak. Bár sokszor szükségesek, mégis kell, hogy saját szavaimmal is el tudjam mondani örömeimet, bánatomat, vágyaimat, hálaadásomat.
Sokak tapasztalata, hogy az egyéni és a közös ima egymást erősíti. Fontos a családban a gyerekekkel való közös ima, de emellett kell, hogy jusson idő a felnőttek saját imájára is.
Naponta szánjak időt Istenre! Adjam napom 1%-át Neki! (ez majdnem negyed óra) Teljes, értékes időt kell rászánnom. Kevés, ha csak sorban állva, buszon utazva imádkozom.
Fontos alkalmai krisztusi közösségünknek a liturgia, a közös Isten dicséret. Liturgia a Szentmise és a zsolozsma, ezek az Egyház hivatalos imádságai, de szép a közösen végzett rózsafüzér vagy litánia is.
Az imádságnak fontos eleme a csend. Ez megelőzi, megszakítja és befejezi a beszédet, az imádságot. Mai zajos, rohanó világunkban nem könnyű megteremteni a csendet, de megéri a fáradozást, az erőfeszítést.
Uram, taníts minket imádkozni! Add meg a kitartást, hogy napról napra vállaljuk a Veled való találkozást! Segíts, hogy megtapasztaljuk az imádság erejét!

Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó: áraszd ránk bőséges irgalmadat, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék

Évközi 16. vasárnap                  2016.07.17.

A jobbik rész
Márta és Mária története kapcsán felfedezhetjük magunkban. hogy egyszerre vagyunk Márták és Máriák.
A bennünk lévő Márta a szolgála szellemét éli meg. Meglátja, mit segíthet, mit kell megtennie. Úgy éli meg Isten szeretetét, hogy energiáit, képességeit, tehetségét igyekszik mások szolgálatába állítani. Nyilván sokszor apró dolgok ezek. Nem feltűnő, magamutogató tevékenység. Ugyanakkor veszély, hogy túlpörgünk, hogy csak a tevékenységben látjuk értékességünket, életünk értelmét. Mária pedig élvész bennünk, eltömődik, rosszabb esetben elszakad a mennyei köldökzsinór.
A bennünk élő Mária keresi a csendet, a békességet. Igyekszik időt adni az Istennek, meghallgatni a másik embert. Nehézség lehet benne, hogy a napi feladatokat el kell látni, az állapotbeli kötelességeket el kell végezni.
Meg kell tehát látnom, mikor melyikre van szükség. Meg kell találnom a helyes arányokat életemben. Ez persze változhat
A mai kor veszélye a nyughatatlan ember. Folyamatos tevékenységre sarkall minket a közszellem. Nem tudunk lassítani, elvcsendesedni. Emiatt viszont kapcsolataink kiüresednek, ellaposodnak.
Ki vagyok én a történetben? Tudok-e csendet teremteni magamban? Tudok-e időt szánni Istenre és a mellettem élő emberre?
A jobbik rész azt jelenti, hogy megtalálom a helyes arányokat életemben.

évközi 15. vasárnap                                          2016. július 10.
Igazságban lépek színed elé, amikor dicsőséged megnyilvánul, örvendezem.
(Zsolt 16,15)

Aki irgalmasságot cselekedett vele.
Az irgalmasság évének egyik alap példabeszéde a mai evangélium. A kiinduló helyzet is érdekes. Ki az én felebarátom? – teszi fel a kérdést az írástudó. A példázat válasza: felebarát az, aki irgalmasságot tesz a másikkal.
De hogyan állok az irgalmassággal?
Sokféle kifogásunk lehet. Nem érek rá, nincs időm a másikra. Ő tehet róla, minek … Nincs rá lehetőségem.
Milyen területeken lehetek irgalmas embertársammal?
Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit tanulgatjuk ebben az évben. De érdemes kicsit kiszélesíteni a látásunkat. Kiállok-e a másik mellett, ha bántják, ha igazságtalanul bánnak vele? Meg tudom-e hallgatni, tudok-e időt szánni a mellettem élőre?
Az irgalmasság alapja, hogy megesett rajta a szíve. Maga az eredeti szó is ilyesmit jelent: szívében megérintetté válni.  
A segítség módjában is eligazít az evangélium: gondoskodott róla. Nem csupán odavetett néhány pénzdarabot. Hogyan tudok ma gondoskodni a rászorulóról? Ha összeadjuk a magunk kicsiny lehetőségeit. Például összeállnak néhányan egy családot segíteni. Odafigyelni egymásra. Eljuttatni a rászoruló hírét a megfelelő helyre.
Az üdvösség útja az irgalmasság útja. Mindez leleményességet igényel. Sokszor apró gesztusok, egy-egy jó szó, egy csendes melléállás is lehet az irgalmasság tette.
Jézus azzal zárja a történetet, hogy „menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Induljunk hát bátran utunkon, járjunk nyitott szemmel és szívvel!
Fülöp Ákos plébános

Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg híveidnek, hogy elutasítsunk mindent, ami a keresztény névvel ellenkezik, és vállaljuk, ami méltó hozzá.

↑

évközi 14. vasárnap                                          2016. július 3.

Jóságodról elmélkedünk, Istenünk, templomod belsejében. (Zsolt 47)

Menjetek, küldetésetek van!  
Jézus küldi a tanítványokat, hogy hirdessék: közel van az Isten Országa. Nem csak a tizenkettőnek, hanem más hetvenkettőnek is feladatul adja ezt a küldetést. Ebben mi is felfedezhetjük saját feladatunkat.
Kettesével küldi a tanítványokat. Az igehirdetés nem egyéni kedvtelésem, hanem közös feladat. Egymást támogatva hirdethetjük Isten Országát.
Ne vigyetek magatokkal semmit! A tanúságtételem hitelessége nem a különféle eszközökön múlik, hanem azon, hogy egészen rábízom-e magamat a Lélek erejére.
Nem a saját bölcsességemet kell továbbadnom, hanem Isten Országról kell beszélnem.
Mindezekben felfedezhetem az örömet, amely nem a látható eredményektől függ, mert már maga Isten szolgálata örömmel tölti el szívemet.
A küldetés teljesítésének eredménye nem az, hogy mennyivel lettek többen a hívők. Az a ráadás, az Isten műve. A legfontosabb eredmény, hogy nevem fel van írva a mennyben, hogy részem lehet az örök életben.
     Fülöp Ákos plébános

Istenünk, te szent Fiad megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az örök boldogságba.  

↑

évközi 13. vasárnap                                      2016. június 26
Hálát adok neked, te vagy Istenem, magasztallak, Istenem, téged, áldalak, mert üdvösségem lettél. (zsolt 117,28)

Krisztus követése
Az elmúlt vasárnap megvallottuk Jézusba vetett hitünket. Őt Isten Fiának, Megváltónknak ismertük el. Őt akarjuk követni egész életünkben.
Milyen akadályai vannak Krisztust követő életünknek?
Akadály lehet a környezet, amely nem veszi szívesen a keresztény tanúságtételt, az elkötelezett életet. Félünk attól, mit szól a másik, nem gúnyolódik-e hitünkön. Ma olyan közhangulattal találjuk szembe magunkat, amely az önzést erősíti, amely a kényelmes, erőfeszítések nélküli életre sarkallja az embert.
Mit jelent a radikális Krisztus követés, az elkötelezett keresztény élet?
Azt, hogy megfontoltan, nem időt húzva döntünk életünk alapkérdéseiben. Jelentheti a papság vagy szerzeteség vállalását. Vajon, ha családomban, környezetember ilyen terv felvetődik valakiben, hogyan fogadom?
De jelentheti a keresztény házasság, a család vállalását.  Természetesen beletartozik az is, hogy egész életünket, a hétköznapokat is, keresztényként éljük meg.
Krisztus missziós parancsa azt a feladatot adja, hogy erre az életre másokat is hívjunk meg. Hogyan álljunk azokhoz, akik nem akarják követni a hívő életet? Az evangéliumban a tanítványok a villámot hívnák le azokra, akik nem fogadták be őket. Ma is megvan a hajlam arra, hogy aki nem hallgat ránk, azt inkább ostorozzuk. Szent Péter arra tanít, hogy legyünk készen arra, hogy válaszoljunk a minket kérdezőnek, de ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva a másik iránt tegyük. Szalézi szent Ferenc pedig azt mondta: egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel Életünk példája, szeretetünk, szelíd, de mégis határozott kiállásunk segíthet a körülöttünk élőknek, hogy Krisztusra rátaláljanak.
     Fülöp Ákos plébános

Istenünk, aki kegyelmeddel gyermekeiddé fogadtál és a világosság fiaivá tettél minket, kérünk, tartsd távol tőlünk a tévedés homályát, és segíts, hogy igazságod ragyogó fénye mindig tündököljön életünkben.

↑

Évközi 12. vasárnap                                        2016. június 19.
Népének erőssége az Úr, fölkentjének szabadulása és menedéke.

Ki nekem Jézus?  
Keresztény köreinkben egyértelmű a válasz. Jézus a Messiás, a Megváltó, az Isten Fia. A magunk oldaláról azt tapasztalhatjuk, hogy könnyű ezt kimondani mindaddig, amíg életem sínen van, amíg jól mennek a dolgaim, amíg mindenki egészséges körülöttem. Ám amikor megjelenik életemben a kereszt, a szenvedés, egy tragikus esemény, akkor nem könnyű megvallanom Jézusba vetett hitemet.  
A hitről való beszédnek van egy másik nehézsége is. A magunk köreiben érthető mindaz, amit mondok, mert az egyes kifejezéseken ugyanazt, vagy hasonlót értünk. De az, aki távol áll a hittől, aki nem ismerkedett a hittel, annak sokszor egyes szavak mást jelentenek. Lehet, ezért ütközünk meg nem értésbe, ellenállásba.
Mit tehetek azért, hogy Jézus Krisztust többen, jobban ismerjék? Alap, hogy csak azt tudom átadni, ami az enyém. Arról tudok tanúságot tenni, amit magam is hiszek és megélek. Ezért fontos, hogy a hétköznapokban is jelen legyen életemben az imádság, a Szentírás olvasása.
Leggyakrabban akkor tudjuk az örömhírrel megszólítani, megérinteni embertársunkat, amikor elillan magabiztossága, ha rádöbben esendőségére, saját gyengeségére. Ilyenkor jó, ha azt sejti, érzi, hogy van válaszunk helyzetére. Mivel állapota miatt nyitottabb, könnyebben  fogunk tudni neki Krisztusról szólni. De ehhez arra van szükség, hogy a mindennapok során is legyen kapcsolatunk, álljunk mellette, bátorítsuk, biztassuk őt.

Fülöp Ákos plébános

Urunk, Istenünk, add, hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre tanítasz.

           évközi 11. vasárnap                                       2016. június 12.

Hallgasd meg, Uram, hívó hangomat! Segítségem te vagy, el ne taszíts, ne hagyj magamra, megmentő Istenem! (Zsolt 26, 7.9)

Bocsánatot nyertek bűneid!
Jézust több alkalommal látjuk vendégségben. Legtöbbször a vendéglátó örömét, megtérését tapasztaljuk, (Máté, Zakeus) vagy éppen a szolgálatot, a szavaira való odafigyelést láthatjuk.
A mai vendéglátó kilóg a sorból. Bár meghívja Jézust, de inkább a hírének szól a meghívás, és nem a tanítónak. Nem érinti meg a vendég személye.
Az asszony, aki kihasználja az alkalmat, hogy Jézushoz mehet, egészen más oldalról közelít. Kifejezi szeretetét, bűnbánatát. Bár szavát nem halljuk, tettei mégis magukért beszélnek. Jézus érti a ki sem mondott szavakat, felemeli az asszonyt, teljesíti a csupán tettekben elhangzó kérést.
Hogyan vagyok Jézus közelében? Mennyire él bennem a szeretet? Bűnbánatom, tettim, a Neki adott időm nem csupán „kötelező” gyakorlat, hanem valódi kifejezése lehetne a szeretetemnek. Ha így közeledek Jézushoz, akkor a vele való kapcsolat nem teher, nem megszokásból fakad, hanem szívből jövő cselekedet.
Amikor ma hálát adunk az elmúló munkaévért, talán ez lehetne a legfőbb szempontunk. Mennyire jött szívből mindaz, amit tettünk? Munkánk, feladatunk végzésében, kapcsolatainkban.  
     Fülöp Ákos plébános

Istenünk, benned bízók erőssége, nélküled semmit sem tehet a gyenge halandó. Kérünk, add nekünk mindenkor kegyelmed segítségét, hogy jó szándékkal teljesítsük parancsaidat, és cselekedeteinkkel megnyerjük tetszésedet.

évközi 10. vasárnap                                       2016. június 5.

Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? Életemnek az Úr az oltalma, kitől rettegnék? (Zsolt 26,1-2)

Isten meglátogatta az ő népét!
Számunkra, keresztények számára magától értetődő igazság, hogy Isten teremtette a világot, alkotta meg az életet, benne az embert. Jézus Krisztusban felfedezzük, hogy nem hagyta magára teremtését, ma is gondját viseli, ma is megtapasztaljuk, hogy meglátogatta népét.
Földi életünk legnehezebb pontja a befejezése. Már maga a tudat, hogy életünk véges, ránehezedik életünkre. A ma embere elvesztette azt a látását, hogy az élet természetes része a halál. Szeretnénk elodázni, kutatjuk a különféle betegségek ellenszerét. Ebben sok jó is van, de az örök élet füvét, amely ezen a világon marasztal bennünket, sosem birtokoltuk.
A legrosszabb, amit tehetünk, hogy nem veszünk tudomást a halálról.  Mint a gyermek, aki azt gondolja, ha nem látom, akkor nincs is.
Amikor valaki szembesül a halál lehetőségével, elsőként lázad ellene. (Ez nem történhet meg veled, Uram, mondja Péter apostol.) Majd következik a beletörődés fázisa, amolyan letargikus, minden mindegy állapot. Végül pedig az elfogadás, amikor az élet részeként tekint már rá az ember. Hogy melyik fázis milyen hosszú, az sok mindenen múlhat. A környezet segíthet, hogy a harmadik szakaszba juthasson az érintett.
A mai környezet a tagadás szempontját szeretné sugallni. Mert akkor ember az ember, ha mindent saját erőből tud megtenni. A gyenge, a haszontalan már értéktelen, azzal nem törődünk. Ahogy gépeinket se javítjuk, hanem lecseréljük.
Mit tehet a keresztény ember?
Tudatosítanom kell magamban, hogy a halál nem végállomás, hogy van örök élet. Életemmel és szavaimmal erre készülhetek, és készíthetek másokat.
    Fülöp Ákos plébános

Istenünk, minden jó tőled származik. Add meg kérünk, hogy sugallatodat követve helyesen gondolkodjunk, és irányításoddal a jót meg is valósítsuk.