Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
advent 4. vasárnapja 2018. december 23.
Harmatozzatok egek onnan felülről, és ti felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt! (Iz 45,8)
Találkozások időszaka
Az evangélium beszámolója szerint Mária útra kel, és Erzsébethez siet. Találkozásuk számos művészt ihletett meg. Erzsébet szavai bekerültek talán legkedvesebb imádságunkba is.
A Szűzanya majd újra elindul, ekkor már Józseffel, hogy Betlehembe menjen, hiszen ott kell születnie a Megváltónak. A csoda megtörténik, az Ige testté lesz, a megtestesülés titka áll előttünk.
Akkor, ott Betlehemben néhányan felkapták fejüket, meghallották az angyalok énekét. Ma vajon minket megérint az ünnep? Meglátom Isten ajándékát, működését? Olyan könnyen elborít a rutin, a megszokás, hogy a lényeget lassan elfelejtjük.
Mária Jézust hordozva megy Erzsébethez. Amikor a következő napokban elindulunk meglátogatni rokonainkat, vajon Jézust magunkkal visszük-
Szerencsés idén a naptár rendjében, hogy a mai vasárnappal hangolódunk az ünnepre. Kérjük bátran Isten kegyelmét, hogy segítsen széppé tenni karácsony szent napjait!
Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üdvözlet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.
advent 3. vasárnapja 2018. december 16.
Örüljetek az Úrban szüntelen, újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!
(Fil 4, 4-
Mit tegyünk?
Keresztelő Jánosnak, és rajta keresztül Jézusnak mi is feltehetjük a kérdést: Mit tegyünk?
Pál apostol így válaszol: „Örüljetek az Úrban szüntelen! Jóságos emberségteket ismerje meg mindenki! ”
Talán a mai – oly sok panaszt kiáltó – világunkban az öröm jellé válhat.
Tegyük fel hát a kérdést a mai nap folyamán: milyen örömeim voltak?
Hogyan tudjuk mindezt megmutatni? Azzal, hogy dalolunk.
Persze ennek megelőző lépése kell legyen a bűnbánat. János azoknak tud tanácsot adni, akik már lemosták bűneiket.
Ha pedig megtisztulva új utat keresünk, a hétköznapok hűséges tetteit fogjuk meglátni. Amiben benne vagyok, amire képességem, tehetségem, lehetőségem van, azt tegyem hűséges szívvel nagy odaadással.
Advent utolsó hetébe lépünk. Talán a legnagyobb a csábítás a rohanásra. Ha az ellenkezőjét tesszük, ha vállaljuk, hogy kicsit lassítunk, elcsendesülünk, akkor lehet, egyszerűbb lesz mindaz, amit még tennünk kell, mert összeszedettebben tudjuk szervezni az utolsó napok tennivalóit.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te látod, milyen hűséges lélekkel várja néped karácsony ünnepét. Add, kérünk, hogy Üdvözítőnk születésének nagy napjára elérkezve örvendező lélekkel, áhítatosan ünnepeljünk!
Advent 2. vasárnapja 2018. december 9.
Sion népe, íme jön az Úr, hogy megmentse a nemzeteket, és hallani fogjátok dicsőséges szavát, szívetek örömére. (v.ö. Iz 30,19.30)
Aki megkezdte benned a jót, be is fejezi
Lukács evangéliumának a gyermekségtörténetet követő kezdetét hallottuk. Az evangélista megjelöli a helyet és az időt. A történetet, a tanítást a valós történelmi időbe helyezi. Jézus valóságos személy, aki közöttünk élt.
Megszólal egy szó, a pusztában kiáltónak a hangja, keresztelő János. Előkészíti az Ige megjelenését. Izaiás prófétát idézi, amikor útkészítésre hív.
Advent idején az érkező Krisztusra várunk. Feladatunk, hogy előkészítsük jövetelét. Saját lelkükben és a másik ember lelkében is. Persze tudom, nekünk, akik napról napra találkozunk vele, nem újdonság az érkezése. Sőt talán már állandó lakást vett nálunk. Mégis az adventi idő segít, hogy megerősödjön a Jézussal való kapcsolatunk.
Az már talán kevésbé tudatos, vagy sokszor nehezebb feladat, hogy a másik ember felé utat készítsünk. Mit is tehetünk?
Úgy éljük életünket, hogy sugározzék rajtunk keresztül Krisztus vonzó szeretete. Váljunk az Ige szavává, vagyis mondjuk el másoknak az üzenetet! Majd abban is részünk lehet, hogy rámutatunk Krisztusra, az érkező Megváltóra.
Mindebben, a készületünkben, a tanúságtételünkben megtapasztaljuk a Szentlélek erejét. Aki indít bennünket, mutatja az utat, erőt ad. Teljessé teszi mindazt, ami az Ige hallgatása által megkezdődött bennünk, általunk.
Fülöp Ákos plébános
Mindenható, irgalmas Istenünk, segíts, hogy szent vágyakozással siessünk Fiad elé! Örök bölcsességeddel nevelj minket, hogy evilági elfoglaltságaink ne akadályozzanak találkozásunkban szent Fiaddal!
advent 1. vasárnapja 2018. december 2.
Lelkem hozzád emelem, Uram, Én Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent!
(Zsolt 24, 1-
Virrasszatok és imádkozzatok!
Advent első vasárnapját üljük. Az új egyházi év kezdete a várakozásról szól. A Kis herceg rókájával szeretnénk készíteni a szívünket a találkozásra.
Ez a találkozás kettős. Advent elején arra a végső találkozásra irányítja egyházunk a figyelmet, amely életünk végén következik be. Erre szólít az evangélium mondata: virrasszatok és imádkozzatok!
Minden várható találkozásban van öröm is és aggodalom is. Különösen igaz ez arra, amely életünk végén vár minket. Nem csak a mikor és a hogyan bizonytalansága van benne, hanem az ismeretlen hely aggodalma is. Ugyanakkor, mert Jézusnál lehetünk, a vágyakozásunk legyőzhet minden félelmet. Mennyire vagyok készen erre a találkozásra?
Évről évre megéljük az adventi időszakot. Mi lehetne idén a kicsit más? Remélem, sokféle ötlet felmerült már bennünk.
Engem egy érdekes felfedezés foglalkoztat. Nem mintha vadonatúj lenne, de most tudatosodott igazán. Ahogy a fizikai éhség úgy a lelki éhség is különféle tüneteket okozhat. Miért is van a világban annyi feszültség, agresszió? Miért értjük meg olyan nehezen egymást? Azt sejtem azért, mert a lelkünket elfelejtjük táplálni.
Hogyan tehetem ezt? Úgy, hogy keresem a csendet, a lelki olvasmányokat, az Istennel való találkozást. és ahogy a fizikai étel is jobban esik, ha közösen fogyasztjuk el, úgy a lélek táplálása is könnyebb, ha együtt tesszük. Családban, egyházközségben, közösségben.
De ne csak a magam táplálékát keressem! Adjam tovább bátran azt, amire rátaláltam! Adventünk így lesz igazán gyümölcsözővé!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható, Örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé, Ő pedig egykor jobbjára állítson minket Országában, és mindnyájan együtt örvendjünk a boldog örökkévalóságban!