Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
Pünkösd 2020. május 31.
Az Úrnak lelke betölti a földkerekséget. (Bölcs 1,7)
Szentlélek jöjj, lobogó láng!
Pünkösd ünnepe megkoronázza a húsvéti időszakot. Zárókő, de egyben indulás is. Olyanok lehetünk, mint a felfűtött mozdony, telve energiával, hittel, lendülettel. Talán a karantén ideje nem gátolta meg, hogy a feltámadás öröme betöltsön bennünket.
Látjuk, az apostolok elindulnak, hogy tanúságot tegyenek a feltámadásról. Ugyanakkor a Krisztusban hívőket közösségbe vonják. A Lélek összekapcsolja mindazokat, akik krisztusiként akarnak élni.
Mai életünkben talán ritkán vannak mindenki számára egyformán látható jelei a Lélek működésének. Ugyanakkor felfedezhetjük ajándékait. Izaiás jövendölése alapján ezek: bölcsesség, értelem, tanács, erősség, tudomány, jámborság, az Úr félelme.
Ha szemléljük ezeket az adományokat, azt vehetjük észre, hogy mindennapjainkban jelen vannak. „Csak" észre kell venni.
Aquinói szent Tamás szerint: a bölcsesség hozzásegít a természet fölöttiek értékeléséhez; az értelem arra képesít, hogy a hitigazságokat igazi értelmük szerint fogjuk föl; a lt tudomány segít, hogy a hit igazságait megkülönböztessük a hamis tanítástól; a tanács az időszerű teendőink között igazít el, hogy a szeretetből kiindulva tevékenykedjünk; az lt erősség abban segít, hogy az Istenbe vetett bizalom a nehézségek között se vesszen el; a lt jámborság növeli a hódolatot a mennyei Atya előtt és megőriz a szolgai lelkülettől; az lt istenfélelem erőt ad a bűn kerülésére.
Induljunk hát bátran, vigyük el a feltámadás örömhírét szerte a világba!
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te a mai szentséges ünnepen Egyházadat és általa a világ minden népét és nemzetét megszentelted. Áraszd ki a Szentlélek ajándékait az egész világra, és töltsd be híveid szívét isteni kegyelmeddel, amellyel egykor elindítottad az evangélium hirdetését!
ELMÉLKEDÉS
(ApCsel 1, 12-
Kedves Testvérek! A várakozás idejét éljük. Az apostolok tíz napig várták a Szentlélek kiáradását, a Pünkösd diadalmas örömét. Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, észrevesszük, hogy a Biblia a várakozásról szól. Isten előrelát, megígér dolgokat, eseményeket. Isten megígéri a bocsánatot, a felszabadulást a bűn terhe alól, az Ő irgalmas szeretetét. De mindig hosszabb, vagy rövidebb időt kell várni, hogy ezek megvalósuljanak. Az egész Ó-
Először is talán azt kellene megértenünk, hogy nem mi diktáljuk, nem mi határozzuk meg, hogy Isten mit, mikor és hogyan tegyen. Ő a mindenható, mindentudó és végtelen jóságú Teremtő. Mi a teremtmények, kell, hogy alázatosan, türelmesen alávessük magunkat az Ő akaratának, az Ő irányításának. A vallásgyakorlat egyik nagy erénye a türelem az Istennel kapcsolatban. Ő a kezdeményező. Ha ezt nem akarjuk tudomásul venni, akkor csak elégedetlenkedünk, panaszkodunk, kesergünk Istennel szemben, pedig Ő még öt perccel tizenkettő előtt sincs elkésve. Csak néhány példa a Bibliából. Mózes húsz évig legeltette apósa, Jetró juhait csak akkor szólt hozzá Isten az égő csipkebokorból. Ugyancsak Mózes kétszer negyven napig volt a Hóreb hegyén mire megkapta az Isten üzenetét és a tízparancsolatot.
Egész sor nagy ember nagyon idős szülőktől született a Biblia szerint. Izsák, Sámson, Sámuel, Keresztelő János, mind a sokáig várt gyermekek voltak. Türelmesen kellett várni a születésükre, mert Isten az Ő terve szerint indította őket a megváltás történelmének pályáján.
A türelmes várakozás az Istennel való kapcsolat kulcsa. Aki ezt nem gyakorolja, az nem tud szemlélődő imádságban elmélyedni. A szemlélődő ima kulcsa, a türelem. Sokszor hosszú időt kell csendben, Isten jelenlétének tudatában eltölteni, mire Isten szól hozzánk. Ez a türelmes várakozás a hit és az Istenbe vetett bizalom bizonyítéka.
Elérkeztünk a második pontig. Aki úgy fordul Istenhez, hogy: „Adj Uram, Teremtőm, de most mindjárt.”, az valójában nem imádja, nem dicsőíti, nem tiszteli az Istent úgy, ahogy az neki kijár. Aki így viszonyul, Türelmetlenül az Istenhez, az Őt szolgának, alacsonyabb rendűnek tekinti, akinek a parancsszóra kell azonnal reagálnia.
Lehet, hogy ez nagyon furcsának tűnik, mert megszoktuk az istennel szemben a türelmetlenséget, a zúgolódást. Talán ezt jogosnak is tartjuk. Ám ez a valóságban így van, ahogy leírtam. Csak aki tud türelemmel kivárni, csak az tud Istennel kapcsolatba kerülni, Isten sugallatát meghallani és felismerni Isten jóságos működését az életében.
A harmadik dolog, amit meg kell említenem, hogy a türelmes várakozás az Istenre, az Ő sugallatára, vagy közbelépésére, a mi hitbéli, remény béli és Isten iránti szeretet béli növekedésünk, érlelődésünk nagy lehetősége. Az apostolok nem azon tanakodtak, hogy miért nem jön már a Másik Vigasztaló? Meg, jön-
Amikor Isten bármiben megvárakoztat bennünket, akár hosszú ideig is, azt azért teszi, mert nagyon szeret minket és nagyon szeretné, hogy lélekben felnövekedjünk az életünk jelen eseményeinek elfogadására, annak felismerésére, hogy Isten itt van, törődik velünk, szeret minket, és végtelenül bölcs az intézkedésében. Erre nekünk készülni kell, most is Pünkösd előtt, hogy a Szentlélek ne csak külső ünneplésünk tárgya legyen, hanem be tudja tölteni a szívünket és a lelkünket. Erősíteni tudja a hitünket, Istenre való ráhagyatkozásunkat, istenbe vetett bizalmunkat, Istenért való buzgalmunkat.
A várakozás, a vágyakozás, az Isten lépésének várása, olyanná tesz minket, mint a szivacs. Mi gyakran olyanok vagyunk, mint a kavics. Beledobják a vízbe, vizes lesz, de egy csepp vizet be nem vesz. Legyünk olyanok, mint a szivacs, beledobják a vízbe és megtelik vízzel. Ha tudunk várakozni és a várakozás idején imában Istenre hangolódni, olyanokká vállunk, mint a szivacs és be tudjuk magunkba fogadni a Szentlelket és az Ő kegyelmét.
Mennybemenetel ünnepe 2020. május 21.
Ahova a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test reménységben.
Miért álltok itt égre emelt szemmel?
Jézus mennybemenetelét ünnepeljük a mai napon. Bár a húsvét utáni 40. nap csütörtökön volt, mivel az Magyarországon nem munkaszüneti nap, a mai vasárnapra került az ünneplés, amely, az ünnep kiemelkedő voltát mutatja számunkra.
Végigkísértük a húsvéti időben Urunk feltámadása körüli eseményeket, olvastuk az Apostolok cselekedeteiben az induló egyház igehirdetését, küzdelmeit. Mindebben saját életünket fedezhetjük fel. Átélünk örömteli pillanatokat és küzdelmeket. megtapasztaljuk, hogy szükségünk van erőforrásra.
Lassan kijutunk a vírus okozta bezártságból. Érdemes kicsit visszatekinteni. Megtapasztalhattuk, hogy sokan gyorsan rátaláltak azokra az eszközökre, amelyekkel áthidalhatók a távolságok, valamennyire pótolhatók a személyes találkozások. Mások mintha megdermedtek volna, amikor kikerültek a megszokott életritmusból. Tegyük fel a kérdést, mit tanultunk ezekben a hetekben! Hogyan változott a kapcsolatunk Istennel és a körülöttük élőkkel?
Jézus mennybemenetele a remény ünnepe. Meghívást kaptunk az örök életre. Ugyanakkor ez úton levés. Nem tétlen várakozás, hanem tanúságtevő élet.
Pünkösd ünnepére készülünk. Fedezzük fel jelen életünkben, mindennapjainkban a Lélek működésének apró jeleit. Kérjük Isten kegyelmét, hogy Pünkösd ünnepe valódi újraindulás lehessen!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Istenünk, hadd ujjongjunk szent örömmel, és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi felemelkedésünk: ahova ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház reménységben.
Húsvét 6. vasárnapja 2020. május 17.
Ujjongó szóval hirdessétek, hogy mindenki hallja, hirdessétek mindenütt a földön: megváltotta az Úr az ő népét, alleluja.
Legyetek készen, hogy válaszolni tudjatok, ha reményetekről kérdeznek!
Húsvét időszaka megerősít bennünket hitünkben. Kicsit irigykedve nézzük az apostoli kor egyházát, ahol a leírások szerint gyorsan és könnyen terjedt el a feltámadás örömhíre. Persze azért nehézségekről is értesülünk.
A húsvéti idő végéhez közeledve a hétköznapokban is egyre inkább a Szentlélek működésére figyelünk. Mindez arra bátort minket, hogy fedezzük fel, a saját életünkben hogyan működik a Lélek ereje. Tudok egy jó tanácsot adni; elhallgatok, ha arra van szükség; meglátom, hol és miben tudok segíteni…
Péter apostol intelme is megerősít bennünket: „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. 16De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak”. (1Pét 3, 15-
Vizsgáljuk meg tehát, mi az én életemnek a története? Hogyan kapcsolódik Istenhez, hol fedezhető fel benne a Szentlélek? Meséljük el a magunk, és hallgassuk meg otthon családtagjaink történetét!
Az ember mesélő lény. Nemcsak ruhákat szövünk, hanem történeteket is: emberi képesség az, hogy szöveteket és szövegeket szőjön. (Ferenc pápa)
Életünk története jellé válik a környezetünkben. Éljünk úgy, hogy a remény üzenetét olvashassák ki belőle a körülöttünk élők!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Istenünk, add, hogy odaadó buzgósággal ünnepeljük Urunk feltámadásának örömnapjait. Engedd, hogy cselekedeteinkkel mindenkor életre váltsuk, amit az emlékezéssel felidézünk!
ELMÉLKEDÉS HÚSVÉT ÖTÖDIK VASÁRNAPJÁRA 2020
(ApCsel 6, 1-
Kedves testvérek! A hitvallás végén mindannyiszor mondjuk, hogy hiszek a test feltámadásában és az örök életben. Nem azt mondjuk, hogy hiszek a lélek, vagy a szellem feltámadásában, még csak nem is azt, hogy hiszek az ember feltámadásában, hanem a test feltámadásában. Jézusról is azt valljuk, János apostol evangéliumának megfogalmazásában: „S az Ige testé lett, és közöttünk élt.” (Jn 1, 14) Feltámadása után Jézus minden jelenése azt bizonyította, hogy nem csak valamilyen látomás, hanem valós teste van. Az asszonyok átölelték a lábát, az apostolok megtapogatták a sebhelyeit, evett a szemük láttára. Neki feltámadása után is valóst emberi teste volt.
Jézus mennybemenetelével ez a láthatóság megszűnt, de Jézus gondoskodott arról, hogy ne csak egy szellemi, lelki ábrándozás legyen az Ő követőinek a vallása, hanem ebben az anyagvilágban legyünk, éljünk és legyünk vallásosak. Művét az apostolokra és utódaikra bízta. Ma olvastuk a diakónusok kiválasztását és felszentelését az első egyház életéből. A mai napig a rendes és biztos út Jézushoz az egyházon keresztül valósul meg. Ezért parancsolta Jézus mennybemenetelekor, hogy az apostolok menjenek az egész világra és hirdessék minden népnek az evangéliumot.
Igaz, hogy hisszük, reméljük, hogy Isten az Ő végtelen irgalmában azoknak is ellátja kegyelemmel, aki a saját hibájukon kívül nem ismerték meg Jézust és az Ő megváltását, de ez egy rendkívüli út, amit csak gondoljuk, hogy Isten végtelen irgalma megad miden becsületesen élő gyermekének. A rendes és biztos út az Egyház.
Jézus nem csak az Egyház által tette az Ő követőinek a vallásosságát láthatóvá vagy kézzelfoghatóvá, hanem szinte minden mozzanatát a vallásos életünknek is.
Minden szentségnek van valamilyen látható jele. A keresztségnek a mondat: „Én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, és a vízzel való leöntés. A bérmálás szentségének az ima, a kézrátétel és a krizmaolaj, a szentgyónásnak a kézrátétel és az ima, az Oltáriszentségben Jézus a kenyér és bor színe alatt van jelen a megdicsőült, láthatatlan Jézus az Oltáriszentség látható formája alatt, titokzatosan. És hasonlóképpen minden szentségnek. Minden szentelménynek is van valamilyen kézzelfogható jele.
A templom nem azért szent és fontos, mert felszentelték, hanem azért szentelték fel, hogy az legyen a plébánia híveinek a vallási gyülekező helye. Az a hely, ahol ketten-
Most miért említem ezeket a dolgokat az elmélkedésben? Azért, mert már évtizedek óta szállóigeként kering nyugaton, hogy: „Jézus igen az egyház nem.” El is jutottak oda már nem is most, hogy Nem csak az egyház nem kell, hanem Jézus sem.
Mostanában nálunk is mind többször hallom, hogy neki nem kell a pap, meg a templom, tud ő odahaza is imádkozni. Ő nem megy gyónni, kimegy és meggyónja a bűneit az ég alatt. Neki, állítólag, így is megbocsájt az Isten. Mind gyakrabban hívnak bennünket olyan személyek temetésére, hogy egyházi szertartást végezzünk, akiknek évtizedek óta semmi kapcsolatuk nem volt az egyházzal, templommal, pappal, plébániával, hogy úgy mond, úgy temessék, mint embert. Még sértőnek is veszik, ha az felől kérdezősködünk, hogy szentségekkel el volt-
Lehet, hogy ez is valamilyen vallásosságra utal, de nem a Jézus által alapított egyházra és kereszténységre. Talán nem tudatos hittagadás, de nagyon nagymértékű eltávolodás a kereszténységtől és Jézussal való személyes kapcsolattól, ami üdvösségre vezet.
Kedves Testvérek! Nem szeretnék senkit sérteni. Mindenkinek, aki igényli, állunk rendelkezésére keresztelés, házasságkötés, temetés és egyéb vallási igény kapcsán, ahol, és amikor csak lehet és elfogadható a körülmény és a hozzáállás. Van azonban egy félelmem, hogy ennek a mostani járványhelyzetnek kapcsán ezek a folyamatok nagyon és félelmetesen felgyorsulnak.
Most a püspökkari konferencia a hatóságokkal egyeztetve megnyitja május tizedikétől a hívek jelenlétével bemutatott szentmisék lehetőségét. Igaz, hogy ez még csak fél siker, mert még sok korlátozás és óvintézkedés mellett, de ez már nyitást jelent a belátható időn belül a normális vallásgyakorlatra. Most arra kérem a híveket, hogy legyünk türelemmel, vigyázzunk magunkra és másokra. legyünk fegyelmezettek, mert különben megtörténhet, hogy visszafelé haladunk.
Most csak maszkban és kesztyűben lehet részt venni a szentmisén. Az ajtónál fertőtleníteni kell a kezünket és a talpunkat. Legtöbben ötvenen lehetünk egy szentmisén a templomban. (Gondolom ezt lesz legnehezebb és legfájdalmasabb betartani.) A templomban csak két méter távolságra lehetünk egymástól. Ez nálunk azt jelenti, hogy csak minden második sorban és legalább négy szék távolságra egymástól. Kivétel az egy háztartásban élő család ők egymás mellé ülhetnek.
Még más szigorítások és óvintézkedések is vannak, de azokat majd a misén mondom.
Templomunkban vasárnaptól a megszokott miserend lesz azzal, hogy diák mise nem lehet, ezért már most áttérünk a nyári miserendre, szombatokon este hatkor lesz vasárnapra érvénye szent mise. Azt kérem, aki bír, jöjjön szombaton este. Azt is kérem, hogy aki szombaton jön a misére, az már vasárnap reggel hétkor illetve tizenegykor ne jöjjön még egyszer. Engedjük, hogy akik vasárnap bírnak jönni, beleférjenek az ötvenbe.
Nagyon remélem, hogy néhány hét múlva ezek a korlátok is megszűnnek.
Húsvét 4. vasárnapja 2020. május 3.
Telve van a föld az Úr irgalmával, az egek az Úr szavára lettek, alleluja!
Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen!
A János evangélium 10. fejezetének első részében a pásztor és a nyáj kapcsolatát látjuk. Izrael pásztorkodó népe számára beszédes volt a kép. A kapu, ahol kijönnek a juhok a pásztor szavára, aki ismeri övéit, gondoskodik róluk.
A szentírási képet, amely Jézust, mint egyházának alapkövét és vezetőjét állítja elénk, immár majd 60 éve a hivatásokkal hozzuk kapcsolatba. Ferenc pápa idei üzenetében arra mutat rá, hogy az Úr segít minket életünk hajóútján, Minden hivatás, egész keresztény életünk, abból a szeretetteljes pillantásból fakad, amellyel Ő ránk tekint. Ez erősít és bátorít bennünket, hogy nyomában járjunk az üdvösség útján.
Jó Pásztor vasárnapján a papi hivatásokért fohászkodunk. Amikor azt tapasztaljuk, hogy az idősödő vagy beteg atyák helyére nehéz új lelkipásztort találni, akkor fel kell tennünk a kérdést: mit tudok én tenni azért, hogy legyenek fiatalok, akik vállalják az oltár szolgálatát? Fontos, hogy a körünkben felnövekvő fiatalok pozitív képet lássanak a papokról. Legyünk nyitottak tehát az atyák felé, hívjuk meg őket bátran, segítsük, hogy megtapasztalják, fontos, amit tesznek!
Ugyanakkor az is hangsúlyos, hogy a családban hogyan élik meg a keresztény életet. Mennyire jelent alapot a Krisztushoz tartozás. Mert ha fontos a közösséghez tartozás, akkor hallhatja meg a fiatal Istennek a közösség szolgálatára hívó szavát.
A család lelkét, lelkületét legtöbbször az édesanya teremti meg. Ezért is érdekes az idei év helyzete, amikor a hivatásokért való imánk anyák napján történik. Sok pap emlegeti hivatása történetében édesanyjának csendes imáját, amelyben fiát papnak ajánlotta.
Hálát adunk ezért a mai napon az édesanyákért, a mellettük álló édesapákért, és imádkozzunk papjainkért és új hivatásokért!
Mindenható, örök Isten, vezess minket a mennyország boldog közösségébe. Jusson el híveid gyönge nyája oda, ahová előttünk ment Jézus, a mi erős Pásztorunk.
Húsvét 3. vasárnapja 2020. április 26.
Ujjongj az Úrnak földkerekség, nevének fönségéről énekelj, zengj neki dicsőítő éneket, alleluja!
Csatlakozott hozzájuk …
A húsvéti idő első felében a feltámadott megjelenéseit szemlélhetjük. Világos számunkra, hogy a tanítványok csalódottak, elkeseredettek, félelem hatja át szívüket. Ugyanakkor az is érdekes jelenség, hogy nem szélednek szét, együtt vannak, közösen próbálják megérteni azt, ami történt. Mindaz, amit átéltek Jézus mellett, szoros köteléket jelent számukra.
Ki-
Hogyan látjuk a feltámadottat? Melléjük szegődik, szelíden szól hozzájuk, nevén szólítja őket, nyitogatja szívüket. Ezekből a találkozásokból öröm fakad. Olyan, amelyet már nem lehet elvenni tőlük.
Különleges történet az emmausziak esete. Tanít bennünket, hogyan álljunk a csalódott, fájdalmat hordozó ember mellé. Miként tudjuk megnyitni a másik szívét arra, hogy befogadja az örömhírt, hogy meglássa bennünk a segítőt, a társat.
Mennyire hiánycikk mai kapcsolatainkból ez a segítő, együttérző melléállás! Pedig így lehet megérinteni a másikat, megnyitni a szívét, eloszlatni a keserűség és reménytelenség homályát.
Az idei húsvét talán azért nehezebb, mert ezek az örömteli találkozások hiányoznak. Keressük tehát a lehetőségeket, amikor elmondhatjuk továbbadhatjuk a feltámadás örömhírét!
Istenünk, te úgy akartad, hogy néped szüntelenül vigadozzék, mert visszaadtad lelke fiatalságát. Engedd, hogy akik most a fogadott fiúság dicsőségének örvendeznek, a biztos remény örömével várják a feltámadás napját.
Húsvét 2. vasárnapja 2020. április 19.
Örüljetek dicsőségteknek, adjatok hálát az Istennek, aki meghívott titeket a mennyek országába, alleluja!
A közösség a Jézussal való találkozás helye
A hét első napján együtt vannak a tanítványok. Több apró mozzanat is utal erre. Jézus – bár néhány esetben külön is megmutatja magát – alapvetően az apostolok közösségében jelenik meg. A most hallott jánosi beszámolóban is, de Lukácsnál is így olvassuk.
Tamás, aki nincs ott, rádöbben, hogy vágya csak úgy teljesülhet, ha együtt marad a többekkel. Keresztény hitünk, krisztusi életünk közösségi élet.
A mai járványos helyzetben talán ez a legnehezebb. Távol maradni egymástól, a közösségtől, a közös Istentisztelettől. Persze tudjuk, a szeretet leleményes, sokféle érdekes próbálkozásnak lehetünk tanúi. Ugyanakkor fenn áll a veszély, hogy még inkább befelé fordulunk, túlzott teret engedünk a félelemnek. Abban, hogy ezt el tudjuk kerülni, segít minket számos technikai eszköz, Isten kegyelme, a Szentlélek indítása. Ha ezekkel élünk, majd úgy lehetünk újra együtt a templomban, hogy nem ismeretlen idegenként állunk egymás mellett.
Tegyük fel hát a kérdést: Kik azok, akiknek közelségét, barátságát nem szabad elveszítenem? Mit tudok tenni ennek érdekében?
Krisztus feltámadása keresztény hitünk alapja. Ebben erősödtünk meg húsvét ünneplésében, erről szeretnénk tanúságot tenni a hétköznapokban.
Fülöp Ákos plébános
Örökké irgalmas Istenünk, te lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét, amikor évről évre visszatér húsvét ünnepe. Növeld kegyelmedet, amelyet megadtál nekünk! Add, hogy méltóképpen megértsük, milyen csodálatos, hogy megtisztultunk a keresztvíz által, újjászülettünk a Szentlélekből, és elnyertük a megváltást Krisztus vére árán!
Húsvét vasárnap 2020
Krisztus feltámadt a halálból, és ennek mi tanúi vagyunk!
Keresztény életünk csúcspontja húsvét megünneplése. Egyetlen liturgiaként ünnepeljük az utolsó vacsorát, az oltáriszentség és a papság alapítását, a szenvedést és a halált, valamint a feltámadást. Lélekben és a liturgikus jelképek segítségével végigjárjuk Jézus útját.
Idén mindezt különleges módon tehettük. Az ismert okok miatt nem a megszokott közösségi gyakorlatban éltük át az eseményeket. Ugyanakkor ez lehetőséget adott arra, hogy családi körben alakítsunk ki valami szépet, értékeset, megrendítőt.
A feltámadás ünneplése betölti lelkünkben az esendőség okozta hiányt. Megerősít bennünket az örök élet hitében, ahol majd eltűnik végességünk, beteljesedik ember voltunk Isten jelenlétében.
Amikor a körülmények a hiányérzetünket erősítik, hiszen nélkülözzük a közös szentmisét, a szentáldozást, akkor még hangsúlyosabbá válik az örök élet hite, ahol beteljesedik minden vágyakozásunk.
A Krisztust nem ismerő világban ez a hiányérzet még fájóbb, mert nem látja, mi tölthetné be a lelkében jelenlévő űrt. Ezért keres pótcselekvéseket, amelyek adott pillanatban segítenek ugyan, de végső megoldást nem adnak.
Nekünk, hívőknek tehát feladatunk, hogy megmutassuk a környezetünkben a feltámadás hitét, az örök élet lehetőségét, és ennek teljes emberré formáló erejét!
Ünnepeljük meg kitörő örömmel Krisztus feltámadását, hirdessük a világban ezt a nagy eseményt, hogy minél többen megtapasztalhassák Isten szeretetét életükben!