Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
évközi 7. vasárnap 2020. február 23.
Irgalmasságodban reménykedem, Uram, Szívem ujjong üdvözítő jóságod miatt; jótéteményeiért dicsőítem az Urat. (Zsolt 12,6)
Legyetek olyan tökéletesek, mint mennyei Atyátok!
Keresztény életünk talán legnehezebb feladatát halljuk ma az evangéliumban. Persze feltehetjük a kérdést – annak mintájára, amit Lukácsnál hallunk az irgalmas szamaritánus története előtt – Ki az én ellenségem?
Milyen sokszor ítélünk első benyomásra. Számos történetet hallhatunk arról, hogy évtizedre menő harag gyökerében egy apró félreértés állt. Ugyanakkor vannak valóban nehéz esetek, amit nem könnyű megoldani. Ilyenkor következik a távolságtartás. Kerülöm a vele való kapcsolatot.
Azt is fontos tudatosítani magamban, hogy mit jelent a szeretet. Ha csak valamiféle kellemes érzés, akkor szinte lehetetlen ezt a jézusi kérést teljesíteni. Ha viszont tudom, hogy a szeretet döntés, akkor a helyzet sokat enyhülhet. Mindennek ellenére akarok hozzád fordulni. Meglátni benned a jót. Ami leginkább nehéz, hogy minden emberi kapcsolat kétoldalú. Ha a másik nem hajlandó lépni felém, akkor marad az érte való imádság. (És persze az alkalmak további keresése.)
A tökéletesség útjára hív az evangélium. Jézus magasra teszi a mércét, de erőt ad, hogy felnőjünk a feladathoz. A kezdődő nagyböjt ilyen „edzés” lehet számunkra. Erősödjünk a tökéletesség útján, küzdjük le hibánkat, vállaljuk a jó harcot, hogy elnyerhessük a győzelmi koszorút!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk.
évközi 6. vasárnap 2020. február 16.
Te légy oltalmazó kősziklám, és megerősített házam, hogy megerősíts engem!
(Zsolt 30,3-
A hegyi beszéd és saját életem.
A Hegyi Beszédet olvasva jó elidőzni a boldogságoknál. Értjük, hogy a jézusi boldogságok, bár a világ szemében érthetetlenek, mégis Isten felé fordítanak minket.
Érdekes, és lelkesítő kép a só és a világosság példája. Értjük, hogy tennünk kell azért, hogy mások is meghallják Isten üzenetét.
A folytatásban viszont mélyre megyünk. Már nem felszínesnek tűnő feladatokat látunk, hanem saját életünkről van szó. Hogyan is kell élnem ahhoz, hogy világítsak a világban?
Jézus pontosítja az ószövetségi törvényeket. Talán nem is konkrét cselekedeteket ír elő, inkább szemléletet ad. Nemcsak fizikai, ténylegesen megteendő síkon ad eligazítást, hanem a hozzáállásunkat is formálni szeretné.
Érdemes lenne otthon részletenként átgondolni, átbeszélni az egyes területeket. Hogyan állok az adott kérdéskörhöz? Miben kell formálnom gondolkodásomat? Miben kell változnom? Mit sikerült megvalósítanom? Hogyan válhatok jellé az adott területtel kapcsolatban?
Milyen jó lenne, ha a szentmisében hallott szentírási szakaszok az egész nap folyamán jelen lennének beszélgetéseinkben, gondolkodásunkban! Milyen jó lenne, ha a vasárnaphoz kapcsolódna egy jó beszélgetés, tapasztalatok megosztása! Ez segítene, hogy Isten szava valóban életté váljon bennünk.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, tanításodból tudjuk, hogy az őszinte és tiszta szívekben akarsz élni. Kérünk, alakíts át minket kegyelmeddel, hogy méltó hajlékod legyünk!
évközi 5. vasárnap 2020. február 9.
Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk Urunk és alkotónk előtt, mert ő a mi Istenünk.
(Zsolt 94,6-
Só és világosság
Bizonyára emlékszünk a népmesére, amelyben a királylány azt mondja, úgy szeretlek, édesapám, mint a levesben a sót. Ismerős a mese befejezése is, ahogy a leány bizonyítja apjának, hogy nem beszélt butaságot. Minden bizonnyal a népmesének alapja lehetett a mai evangéliumi példabeszéd.
A só ízessé, fogyaszthatóvá teszti az ételt. Ha sótlan nem finom, ha túl sós, ehetetlen lesz.
Hogyan vagyok jelen a világban? Hogyan válok ízesítőjévé környezetemnek? Vagy talán én magam is ízemet vesztettem? Kapcsolataink, beszélgetéseink, vidámságunk, mellé állásunk mind-
A világ világossága vagyunk. Isten gyújtott lángra minket, amikor megkereszteltek, és adja a kegyelmet, hogy folyamatosan világítani tudjunk. Persze ehhez áldozatra van szükség. Erre ad példát a gyertya, amely elolvad, miközben fényt ad környezetének. Talán a ma embere kevéssé érti a fény szimbólumát, hiszen állandóan abban él. Néha érdemes kimenni a sötétbe, a városon kívülre, hogy megtapasztalhassuk, mit jelent a világítás.
Mennyi sötétség vesz körül bennünket! Legyünk hát fényforrások!
Urunk, Istenünk, őrizd szüntelen jóságoddal Egyházadat és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert csak a te kegyelmedre hagyatkozhat!
Gyertyaszentelő Boldogasszony 2020. február 2.
Jóságodról elmélkedünk, Istenünk, templomod belsejében. (Zsolt 47,10)
Új fény támadt, pogányoknak üdvösség, kiválasztott nemzetednek dicsőség!
40 napja ünnepeltük Urunk születését. A mai napon azt állítjuk szemünk elé, hogy szülei, teljesítve a törvényt, Jézust bemutatják a templomban.
Karácsony öröme ége-
Új fény támadt, Aki a világ üdvösségét mutatja számunkra. Ez a fény nem vakító, taszító, hanem szelíd, mégis ragyogó. Vonzó, segítő, erősítő.
Két idős ember van jelen a bemutatásnál. Mindketten várták a messiás eljövetelét. Felismerik a gyermekben az Isten Fiát. Miért tudtak találkozni a szent családdal? Mert jelen voltak a templomban. Mert nyitottak voltak Istenre, figyelték a Lélek indításait. Én hogy vagyok jelen az isteni világban, az Isten házában?
Az Eucharisztia Jézus jelenlétének megmutatkozása. Ő jelen van közöttünk, bennünk. Ugyanakkor a találkozáshoz én is kellek. Nyitott szívvel kell közelednem felé.
Amikor ma gyertyát szentelünk, és hazavisszük otthonainkba, hogy ott Krisztusra figyelmeztessen, kérjük az Urat, lobbantsa lángra bennünk az üdvösség fényét!
Amikor ma új betegségekről hallunk, járványoktól tartunk, Jézus szava figyelmeztet: Ne féljetek! Ez nem hamis biztonságot jelent, hogy Ő megóv bennünket minden bajtól, hanem arra mutat rá, hogy az Ő erejével el tudjuk viselni a nehézségeket, és hogy végső célunk az örök üdvösség, oda akar elvinni minket. Fényünkkel ezt kell felmutatnunk a világban.
Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted.
évközi 3. vasárnap 2020. január 26.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, minden föld az Úrnak énekeljen! (Zsolt 95,1-
Térjetek meg, kövessetek engem!
Keresztelő szent János felismerte Jézusban az Isten Bárányát, rámutatott, hogy neki növekednie kell. A mai evangéliumban – áttérve a Máté evangéliumra – folytatjuk a Krisztusról szóló történetet, aki elkezdi nyilvános működését.
Megtérésre hív. Vagyis hogy vegyük komolyan hívő életünket, forduljunk el a rossztól, és haladjunk Országa felé! Saját keresztény életünk kezdetén volt egy végleges elhatározás, hogy Krisztus követője leszünk. Ezt a döntést újra és újra megerősíthetjük, amikor találkozunk az Úrral az imádságban, a szentmisében.
Jézus első tanítványai halászok. Ebben a mesterségben sok a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, nem ritka a kudarc. Az emberhalász Krisztushoz segíti az embert. Hasonlóan a halászok munkájához, sok nehézséggel kell megküzdeni, de Jézus erejében bízva végezzük ezt a feladatot.
Az első tanítványok meghívása, az ő azonnali indulásuk meglephet minket. Ha mellé tesszük János evangéliumából András és János első találkozását Jézussal, már érthetővé válik lelkes indulásuk.
Mindannyiunkat hív Jézus. Mindannyian lehetünk emberhalászok a magunk helyén és módján. Lehet, Ő időnként átalakítja bennünk és körülöttünk a dolgokat. Mégis bizalommal indulhatunk nyomába, hogy megtegyük azt, amit ránk akar bízni napról napra.
Fülöp Ákos plébános
Mindenható örök Isten, irányítsd tetteinket tetszésed szerint, hogy szent Fiad nevében minél több jót tegyünk!
évközi 2. vasárnap 2020. január 19.
Az egész föld imádjon és magasztaljon, Istenünk, nevedet énekkel dicsérje, fölséges Istenünk! (Zsolt 65,4)
Krisztusra mutató élet
Az évközi idő kezdetén – ahogy Jézus nyilvános működése elején – a keresztelő áll előttünk, hogy rámutasson Jézusra. Ő az Isten Báránya.
Számos lehetőségem volt már arra, hogy megismerjem Jézust. Olvasom a Szentírást. Találkozom Vele a liturgiában, a rendszeres imádságomban. Fontos újra és újra tudatosítanom, hogy keresztény életünk forrása a találkozás Jézus Krisztussal. Amely nemcsak keresztelésünkkor történt meg egyszer, hanem ma is, napról napra megvalósul. Ebből fakadóan lehetek Krisztusra mutató ember.
Az Izaiás próféta által bemutatott szolgában, akiben az ószövetség embere Izrael népét vélte felfedezni, mi Jézust Krisztus látjuk meg. Isten Őt, egyszülött Fiát, tette meg a világ világosságává. Mi, hívő emberek, részesedünk ebből a fényből. Ki kisebb, ki nagyobb lánggal világíthat. Csak el ne rejtsük kicsinyke fényünket! Akár szentjánosbogárként, akár világító fáklyaként élünk, tájékozódási pont lehetünk.
Szent Pál korinthusi levelének kezdő sorait hallottuk. Mennyire fontos, hogy mit hogyan kezdünk el! Már a bevezetéssel megnyerhetjük vagy elveszíthetjük hallgatóinkat. Az apostol a szent fogalmát még a földön élő hívekre értette. Próbáljuk meg magunkat behelyettesíteni a levél címzettjei közé! Mi ilyenek vagyunk? Jézusban megszentelt … meghívott … aki segítségül hívja Urunk nevét.
Jézus hív bennünket, hogy találkozzunk vele, és küld:
„Hogy sugarai eleven tüzét,
Amik Arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét.”
Fülöp Ákos plébános
Mindenható örök Isten, te kormányzod a mennyet és a földet, hallgasd meg néped esdeklő imáját, és adj békét napjainkban!