Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
Úrnapja 2016. május 29.
A gabona javával táplálta őket az Úr, és jóllakatta mézzel a sziklából. (Zsolt 80,17)
Vegyétek és egyétek!
Az Egyház két misztériumot tár elénk egymás után. A Szentháromságot és az Oltáriszentséget. Szemlélni szeretnénk a misztériumot! Jézus jelenlétét látom benne. Jelen van a templomban, jelen van a szentségben, jelen van bennem, amikor a szentáldozásban magamhoz veszem Őt!
A kenyérszaporítás csodájánál a tanítványok meglepődhettek, amikor Jézus azt mondta: „Ti adjatok nekik enni!” Ma nekünk szól a jézusi felszólítás! Mit tudok adni a másik embernek? Persze, kenyeremből, de sokkal inkább magamból. Időmből, energiámból, képességeimből.
Jézus az utolsó vacsorán mondott szavait minden Szentmisében ismételjük: ’vegyétek és egyétek … igyátok! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!’ Jézusnak ez a hívása azt jelenti, hogy jelen akar lenni közöttünk. Nekünk pedig el kell vinnünk Őt, hogy jelen legyen a világban! Jézus szavára életünkkel válaszolunk. Megtöröm életemet, és szétosztom azoknak, akik éheznek és szomjaznak, akik a kegyelemre éheznek és szomjaznak.
Ahhoz, hogy ünnepelni tudjuk az Eucharisztiát, meg kell élnünk, hogy az Eucharisztia nem ott kezdődik, amikor belépek a templom kapuján. Ott azt ünneplejük, amit egész héten megéltünk. Visszük mindazt, amik vagyunk, mindazt, amink van, megtörjük, mondván: vegyétek és egyétek.
Amikor a pap a kenyeret és a bort, emberi munkánk gyümölcsét, az oltárra teszi, vele mindaz oda kerül, amit életükkel a hívek odavisznek a templomba. Megtört és megosztott életünk Krisztust viszi el a világba.
Fontos tudatosítanom magamban, hogy az áldozás pillanataiban magam is tabernákulummá válok, Krisztus bennem van. Őt viszem magammal, őt viszem a világba. Így kapom vissza azt, amit az oltárra tettem.
Mindez nem csupán egy visszaemlékezés egy kétezer évvel ezelőtti eseményre. Krisztus ma is él, ma is jelen van közöttünk, ma is munkálkodik Lelke által. Az Oltáriszentségben jelen van közöttünk, táplál és erősít bennünket. Éljünk bátran kegyelmi erejével!
Fülöp Ákos plébános
Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük.
Szentháromság vasárnapja 2016. május 22.
Áldott legyen az Atyaisten, és Isten egyszülött Fia, valamint a Szentlélek, mert irgalmasságot gyakoroltak velünk.
Szemlélni a misztériumot
Szentháromság vasárnapján azt ünnepeljük, hogy az Isten feltárta előttünk benső életének titkát. Megnyitotta az ajtót, hogy rácsodálkozzunk, hogy beléphessünk a misztériumba. Belépni csak a szívünkkel, a hitünkkel tudunk. Értelmünk tétovázik, mert számára nem érthető mindez. Mert a misztérium emberi ésszel fel nem fogható. A feltáruló isteni titkot csodálhatjuk, előtte az egyetlen lehetséges magatartás a leborulás. (Ha le tudunk borulni Isten előtt, akkor nem fogunk kiborulni.)
Ha szemlélem a Szentháromság misztériumát, benne végtelen szeretetet látok. Mindez arra hív, hogy lépjek kapcsolatba Istennel. Ez azt jelenti, hogy beengedem magamhoz, hogy belépek hozzá. Az emmauszi tanítványok akkor ismerték fel Jézust, amikor meghívták magukhoz, asztalukhoz.
Rendszeresen kellene találkozni Istennel, amihez kevés a csak vasárnapi Szentmise. Milyen napi alkalmaim vannak erre a kapcsolatra? Minőségi időt adok Istennek, vagy csupán a maradék időmet? Ahhoz, hogy beléphessek hozzá, el kell csendesednem, időt kell adnom neki, ki kell tárnom szívemet előtte.
Az Istenkapcsolathoz hasonló a másik emberrel való kapcsolatunk. Bár annyival egyszerűbb, hogy szemtől szembe látom akivel találkozom, mégse könnyű megnyílni előtte, beengednem őt életembe. Vannak, akik fontosabbá válnak, ők azok, akiket sikerült megszelídítenem. Sok felszínes, jópofa kapcsolatunk van, ahol fecseg a felszín és hallgat a mély. Van-
Fülöp Ákos plébános
Mennyei Atyánk, te elküldted a világba Fiadat, az igazság Igéjét, és a megszentelő Szentlelket, és ezzel kinyilatkoztattad belső életed csodálatos titkát. Add, hogy az igaz hit megvallásával a Szentháromság dicsőségét megismerjük, és a fölséges hatalmú egy Istent imádjuk.
GONDOLATOK PÜNKÖSDRE 2016
ELMÉLKEDÉS
Kedves testvérek! Íme újra elérkeztünk Pünkösd ünnepére. Jézus feltámadása után az ötvenedik, mennybemenetele után a tízedik napon történt az a számunkra is sorsdöntő esemény, ami meghatározója az egész életünknek, üdvösségünknek. Kiáradt a Szentlélek az egész világon azokra, akik Őt befogadják, akik engedik, hogy működjön az életükben.
Talán kevésbé értékeljük ezt az eseményt, illetve ezt a nagyszerű valóságot, a Lélek jelenlétét az életünkben, mint kellene. Nézzük meg egy kicsit, mit jelentett ez akkor az egyház kezdetén. Milyen jelentőséget tulajdonított Jézus a Lékel kiáradásának és az valóban milyen hatással volt az első keresztényekre.
Jézus az utolsó vacsorán Részletesen beszélt arról, hogy Ő most elmegy, de másik vigasztalót küld az apostoloknak, aki majd bevezeti őket a teljes igazságba, és aki majd tanúságot tesz általuk a világ előtt. (Jn 14, 15-
Mit jelent az, hogy bevezeti a Szentlélek az apostolokat és minket a teljes igazságba? Hát Jézus nem a teljes igazságot mondta el nekünk? De elmondta és megmutatta nekünk a teljes igazságot. Amit mi tudhatunk és tudnunk kell Istenről, önmagunkról, üdvösségünkről, azt elmondta és megélte, mint példát közöttünk. Ezért is van az, hogy a Biblia befejeződött Jézus szem és fültanúinak az írásaival. Jézus a kinyilatkoztatás teljessége, nincs mit tovább kinyilatkoztatni túl azon, ami le van írva az újszövetségi szentírásban. Mit jelent az tehát, hogy a Szentlélek fog bevezetni minket a teljes igazságba?
Az az igazság, amit Jézus elhozott nekünk, nem egy tanrendszer, hanem az Isten országa. Keresztelő János és maga Jézus is azzal kezdi a tanítását, hogy tartsatok bűnbánatot, mert elérkezett hozzátok az Isten országa. Ez azt jelenti, hogy ezt az igazságot nem megtanulni, hanem megélni kell, megvalósítani kell. Ez pedig nekünk a Szentlélek nélkül nem megy. Ha csak címszavakban futjuk át azt, amit Jézus hirdetett, tanácsolt, vagy parancsolt, akkor sokkal érthetőbb lesz az, hogy ebbe az igazságba, csak a Szentlélek tud bevezetni minket, hogy Jézus kegyelmét segít életre váltani. Jézus ilyeneket mondott: Szeressétek ellenségeiteket. Tegyetek jót azokkal, akik bántalmaznak titeket. Boldogok a tisztaszívűek. Ha megütik az egyik arcodat, tartsd oda a másikat is. Ha elveszik a köntösödet, add oda az ingedet is. Aki utánam akar jönni, minden nap tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem. Bocsássatok meg Hetvenhét szer hétszer, vagyis mindig. Ha ezeket jól átgondoljuk, akkor azt hiszem, nagyon törpének érezzük magunkat, és szinte lehetetlennek gondoljuk mindennek a megtartását.
Azt hiszem ez az érzés töltötte el az apostolokat is és mindazokat, akik velük gyülekeztek az a tíz nap alatt az utolsó vacsora termében. Imádkoztak, tanakodtak, intézkedtek, de mindhiába, mert nem voltak se kellően megvilágosodva, se kellő erőt nem éreztek magukban, hogy éljék mindazt, amit Jézus élt és tanított, vagy parancsolt. Péter, meg többi apostol már tudta, hogy nem elég érezni a lelkesedést Jézusért, mint ahogy azt az utolsó vacsorán érezték és utána mindannyian szétszaladta, amikor Jézust elfogták. Péter hiába mondta szívből igazán, hogy Jézussal a börtönbe megy, vagy kész vele meg is halni, az adott pillanatban a félelem kerekedett felül és tagadta azt is, hogy ismeri Jézust. Most már mindannyian tudták, hogy Jézus nem hiába mondta, hogy ne menjenek el a városból addig, amíg erő nem tölti el őket a magasból. Ezért alázatos imába merülve várták a megvilágosodást és az erőt, vagyis a Szentlelket, akiről Jézus beszélt nekik, és akit ígért nekik.
Nekünk is, mindannyinknak tudatosítani kell, hogy a Lélek nélkül nem megy. Mi sem megyünk a krisztusi lelkületben, lelki életbe, az Isten országának a mind jobb és mélyebb megélésében a magunk erejéből. Küszködünk és nem sokra megyünk. Magyarázkodunk, hogy káromkodunk, mert idegesek vagyunk, veszekszünk, mert bántanak bennünket, haragszunk mert csalódtunk, vagy megsértettek bennünket. Kesergünk, mert nem sikerül rendezni az életünk körülményeit, feszültek vagyunk, mert sok a munkánk, csüggedünk, mert senki sem segít rajtunk, kétségbe esünk, mert rossz az orvosi diagnózisunk, szomorúak vagyunk, mert magányosak vagyunk, és még sok más zúgolódásaink vannak, amikben csak forgunk, mint az aranyhörcsög a mókuskerékben.
Most ezen a szép ünnepen gondoljuk át, hogy mi meg vagyunk bérmálva, átéltük az mi életünk pünkösdjét, a Szentlélek egész életre mellénk állt. Nem élhetünk úgy, mintha még mindig csak a magunk erejéből kellene Jézus után sántikálnunk. Kérjük minden nap reggel a Szentlelket, hogy ma legyen velünk minden ügyünkben-
GONDOLATOK HÚSVÉT VII. VASÁRNAPJÁRA
Kedves testvérek! Jézus utolsó vacsorán mondott, úgynevezett főpapi imája, gondolom többé-
Mivel mi már ilyen nagy történelmi távlatból olvassuk ezeket a szavakat, meg egyáltalán Jézus életének eseményeit és az Ő tanítását, gondolom, hogy mindannyian egy kicsit magunktól távolinak éljük meg a dolgokat. Nem úgy hatnak ránk a Szentírásból felolvasott részletek, mintha a rádióban, vagy a televízióban hírt kapunk valamilyen szerencsétlenségről, vagy háborúról, vagy valamilyen természeti csapásról. A rádió, vagy TV hírek most történnek, valamilyen értelemben minket is érintenek. Nem csak az eszünkkel vesszük ezeket tudomásul, hanem a szívünkkel is.
Ezzel szemben többnyire, ha figyelmesen hallgatjuk is az olvasmányt, vagy a szentleckét, vagy az evangéliumot a mise alatt, mint ismert megszokott szöveget hallgatjuk, talán valamilyen tanúságot is levonunk belőle, de a benne szereplő személyeket nem úgy érezzük, mintha a mi életünk része lennének, mintha a sorsuk, vagy gyógyulásuk, nekünk is jelentene örömet.
Amikor csak olvasom, vagy hallgatom Jézus búcsúbeszédét, és a főpapi imájában ezt a mondatot: „De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem.” , mindig meghat az a tudat, hogy akkor, ott az utolsó vacsorán, Jézus személy szerint rám is gondolt, ott voltam a szívében, értem is kérte a Mennyei Atyát.
Két dolgot jelent nekem ez a Jézusi szeretet, amely ennyire személyemre szóló és nem csak úgy általános, hogy szerette az emberiséget és értük áldozta fel magát a kereszten. Az egyik dolog egy mély személyes kapcsolat Jézussal a feltámadottal, a jelenlévővel, aki most is így tart engem számon, így személyesen vagyok neki fontos. Amikor személyesen, vagyis a saját szavaimmal imádkozom, akkor fontosnak tartom, hogy név szerint és személyesen megszólítsam, és úgy mondjam el neki az imámat, mint ahogy egy barátommal beszélek itt a földi életben.
A másik dolog, ami talán még ennél is fontosabb a számomra, az a tudat, hogy ott voltam Jézus szívében a szenvedése egész szenvedése és feltámadása alatt. Mondhatom, hogy Jézus szenvedésének minden mozzanata értem történt, Annyira személyesen értem, ha más nem lenne, akkor mindezt vállalta volna csak értem is. Ez nagyon közelivé teszi számomra Jézus szenvedését. A szívemet is érinti, nem csak tényként veszem tudomásul, hogy így váltotta meg a világot. Lélekben magam is odaállok Jézus keresztje alá Mária Magdolnával, János apostollal, Máriával, Jézus anyjával. Vagy megpróbálom, magamat oda képzelni húsvét hajnalán az asszonyok közé és átélni azt a meglepetést, azt az örömet, ahogy akkor ők azt megélték. Vagy futok Jánossal és Péterrel a sírhoz, miután Mária Magdolna közölte velük, hogy a sír üres és átélem azt a csodálkozást amit ők éltek ét, amikor meglátták a leplet amibe Jézus volt belecsavarva, amikor temették, és a kendőt, amivel a feje volt átkötve, de Őt magát nem látták.
Érdemes ezeket a dolgokat ilyen szempontból is átgondolni, hogy megváltásunk eseményei és végső sorom maga Jézus minél közelebb kerüljön a szívünkhöz is és ne csak az eszünkkel higgyük, hogy Ő van és, hogy Ő a mi Megváltónk. (Nagy)
Mennybemenetel ünnepe
Ahova a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test reménységben.
A remény ünnepe
Az utolsó vacsora jánosi leírásában Jézus búcsúzik a tanítványoktól. Utolsó biztató szavai, ígéretei hangzanak el. Majd a tanítványok átélik a nagypéntek csalódását, szomorúságát, reménytelenségét. Harmadnapon találkoznak az élő Jézussal, aki lángra lobbantja hitüket, élővé teszi reményüket. A feltámadott már keveset szól, mégis jelenléte folyamatossá válik. A feltámadás örömét már senki és semmi nem tudja elvenni az apostoloktól.
A feltámadás után Jézus negyven napon át bizonyította, hogy él, majd végleg eltávozott, hogy más módon, de végleg velünk maradjon. Megígéri Szentlelket, Aki hamarosan beölti őket. Érdekes, hogy még mindig várakozniuk kell. Pedig úgy mennének már! Fűti őket a szeretet. Mégis ennek túláradása majd csak 10 nap után következik be. Manapság milyen nehéz kivárni a Lélek indítását!
Az irgalmasság évében különösen is meg kell élnünk, meg kell mutatnunk a reményt a világban. Mindazok a tettek, amelyeket az irgalmasság megvalósulásaként sorolunk fel, tulajdonképpen a reményt adják vissza a szükséget szenvedő, az elgyengült, a botladozó embernek. Így mindaz a cselekedet. amely a másik ember reményét erősíti, az irgalmasság tettévé válik. Váljunk hát környezetünkben a remény hirnökeivé!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Istenünk, hadd ujjongjunk szent örömmel, és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi felemelkedésünk: ahova ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház reménységben.
Húsvét 6. vasárnapja 2016. május 1.
Ujjongó szóval hirdessétek, hogy mindenki hallja, hirdessétek mindenütt a földön: megváltotta az Úr az ő népét, alleluja.
A Vigasztaló majd eszetekbe juttat mindent.
A húsvéti idő vége felé közeledve a Szentlélekre figyelünk. A hitvallásban így vallunk a harmadik Isteni Személyről: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút, Ő szólt a próféták szavával."
Bár Pünkösdkor ünnepeljük kiáradását, mégis a Szentírás tanúsága szerint kezdettől fogva működik a világban. Ő a Vigasztaló, a vezető, támogató az Isten felé vezető úton, aki mindig velünk van.
Jézus azzal búcsúzik tanítványaitól, hogy a Lélek majd eszetekbe juttat mindent. Nemcsak az apostoloknak, hanem nekünk is, mai tanítványainak. Talán emlékszünk néhány nagy eseményre, amikor ezt felfedezhettük életünkben. Ugyanakkor sokszor egészen csendben történik meg ez, leginkább visszatekintve fedezzük fel a Lélek munkálkodását.
A korai Egyház életében nagy jeleket látunk. Megtéréseket, gyógyításokat. Manapság ilyen kiugró jelek alig vannak. Talán a mi figyelmünk kisebb, lekötnek a világ dolgai. Gátolnak megszokásaink, hogy a Lélek újdonságait észrevegyük.
Keressük tudatosan életünkben a Lélek működését! Nyissuk meg szívünket Isten ügyének! A Lélek ma is működik, ma is vezet, megerősít minket.
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Istenünk, add, hogy odaadó buzgósággal ünnepeljük Urunk feltámadásának örömnapjait. Engedd, hogy cselekedeteinkkel mindenkor életre váltsuk, amit az emlékezéssel felidézünk.
Húsvét 5. vasárnapja 2016. április 24.
Az Úrnak új dalt énekeljetek, mivelhogy csodákat művelt, tudtul adta hűségét a nemzeteknek, alleluja!
Erőt öntöttek a tanítványokba
Szent Pál és társai első missziós útjáról látunk egy pillanatfelvételt az olvasmányban. A hazafelé tartó apostol erőt önt a tanítványok szívébe, kialakítja az élet kereteit. A hívők megtapasztalják, hogy nincsenek magukra hagyva, az Egyház továbbra is kapcsolatban marad velük.
Megünnepeltük Húsvét ünnepét. Visszatértünk a hétköznapokba. Fontos újra és újra megtapasztalnunk az isteni erőforrást. Ezért jövünk hétről hétre a Szentmisére. A vasárnap ünnep jellege erőforrás számunkra. Ennek megélésével ma különösen is jellé válhatunk a környezetünkben, amely nem tud ünnepelni. Ma sok ember nincs kapcsolatban az éggel, így emberi kapcsolatai is sekélyessé válnak, szép lassan egyedül marad. Pótcselekvésekkel veszi körül magát, amelyek elsősorban a saját kényelmét szolgálják.
Pál apostol erőt önt a hívőkbe. Én tudok-
Jézus arra hív, hogy éljük meg a szeretetet, amely a másik felé fordulásban valósul meg legjobban. Az Általa elénk élt szeretet segít legyőzni önzésünket, megerősít a közösségben, támogat az Isten országa felé vezető úton.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te megváltottál, és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket, az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe.
Húsvét 4. vasárnapja 2016. április 17.
Telve van a föld az Úr irgalmával, az egek az Úr szavára lettek, alleluja!
Az Egyház a hivatások édesanyja
Húsvét 4. vasárnapja – az evangélium által elénk tár kép alapján – a Jó Pásztor vasárnapja. A papokért imádkozunk, és azért, hogy legyenek fiatalok, akik vállalják az Isten szolgálatára elkötelezett életet.
Ferenc pápa erre a napra írt üzenetében így fogalmaz: „Bárcsak újra felfedezhetnék, hogy a keresztény hivatás, csakúgy, mint minden sajátos hivatás is, az Isten népe körében születik meg, mint az isteni irgalmasság ajándéka. Az Egyház az irgalmasság háza, az a "föld", amelyben a hivatás kicsírázik, felnövekszik és gyümölcsöt hoz.”
A hivatások a hívő közösségben születnek, teljesednek ki, lesznek termékennyé. Mit is jelent a hívő közösség számunkra? Kettős vonulatot látok benne. Élő kapcsolat az Istennel, és kapcsolat egymás között. A kettő egymásba fonódik. Élő Istenkapcsolat nélkül csupán egy baráti társasággá leszünk. Ugyanakkor, ha egyedül maradok Istenkapcsolatommal, magányossá és önzővé válok.
Azt gondolom, a bánatima, amit a Szentmisében gyakran imádkozunk, segít ezen a területen is. Nem csak hibáink, gyengeségeink oldaláról nézve. A négy területet szemlélhetjük arról az oldalról is, hogy mit teszek, és ez hogyan erősíti a kapcsolataimat. Gondolok-
Ma, amikor a hivatásokért imádkozunk, gondoljuk át, milyen kapcsolatunk van a papokkal! Hogyan beszélek, milyen képet festek róluk? Van-
Fülöp Ákos plébános
Mindenható, örök Isten, vezess minket a mennyország boldog közösségébe. Jusson el híveid gyönge nyája oda, ahová előttünk ment Jézus, a mi erős Pásztorunk.
FEL
Húsvét 3. vasárnapja 2016. április 10.
Ujjongj az Úrnak földkerekség, nevének fönségéről énekelj, zengj neki dicsőítő éneket, alleluja!
Szeretsz engem?
János evangéliumának egészen korai függelékében a feltámadott megjelenése némely dologban hasonlít, másokban eltér a másik három evangéliumban olvasható jelenéstől. Maga a görög kifejezés – kinyilvánította magát – különbözik a többi esemény megnevezésétől. Úgy tűnik, inkább a mindennapjait élő egyház bemutatását láthatjuk.
A tanítványok teszik a dolgukat. Néhány apostolt megnevez a szerző, de van két névtelenségbe burkolózó jelenlévő is. Ezek helyére akár magunkat is behelyettesíthetjük. Hiszen minket is küld Jézus, hogy tegyünk tanúságot a feltámadásról, hogy a magunk helyén keresztényként végezzük a munkánkat.
Az emberhalász tevékenységének sikere nem automatikus. Nem csupán az általa elvégzett munkától függ. Nem csak tőlem függ, hogy a másik reagál-
Pétertől háromszor kérdezi meg Jézus, hogy szereti-
Más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod. Felismerem-
Istenünk, te úgy akartad, hogy néped szüntelenül vigadozzék, mert visszaadtad lelke fiatalságát. Engedd, hogy akik most a fogadott fiúság dicsőségének örvendeznek, a biztos remény örömével várják a feltámadás napját.
Húsvét 2. vasárnapja 2016. április 3.
Örüljetek dicsőségteknek, adjatok hálát az Istennek, aki meghívott titeket a mennyek országába, alleluja!
Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek!
Próbáljunk meg belehelyezkedni a tanítványok helyzetébe! Alapvető érzésük a reménytelenség lehetett. Mégis, ennek ellenére együtt maradtak ezekben a napokban. Majd az első hírek hallatára elkezdett valamiféle remény ébredni bennük. János látta az üres sírt, és hitt. Péter találkozik Mesterével. A tanítványok együtt maradnak, bár még bezárkóznak. A Jézussal való találkozás örömre lobbantja őket. Olyan öröm ez, amelyet már igyekeznek elmondani. Először még csak társaiknak. Ez az öröm válik tejessé majd Pünkösd napján.
Tamást látjuk még a mai evangéliumban. Ő másképp akar csalódásán túl lépni. Nincs ott a többiekkel. Nem tudjuk meg, merre járt, hogyan próbálta feldolgozni az eseményeket. A többiek híradására rádöbben, hogy egyedül ez nem megy. A bezárkózás, a kapcsolatok megszakítása nem oldhatja fel a csalódás érzéseit. Visszatér a többiek közé, és megfogalmazza kételkedő, mégis bizakodó vágyát, ha én is láthatnám a Mestert!
Találkoztunk a Mesterrel. Hallgattuk a szavát. Igyekeztünk nyomába szegődni. De nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Hogyan reagálok? Keresem a csalódást elhalványító tevékenységeket, beleásom magam a munkába, körülveszem magam mindenféle eszközzel, csoporttal, amelyek a közösségen kívül vannak. Ezek vajon segítenek? Vagy még jobban eltávolítanak a közösségtől, az Egyháztól?
El merem-
El tudom-
Nyolc nap múlva újra együtt voltak a tanítványok. Jézus ekkor jött el ismét. Húsvét nyolcadán újra együtt vagyunk. Jézus ma is eljön Igéjében, jelen van az Oltáriszentségben. Nem látjuk élő valóságában, hitünk ezért boldoggá tehet minket. Tamással együtt boruljunk ma elé: Én Uram, én Istenem!
Fülöp Ákos plébános
Örökké irgalmas Istenünk, te lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét, amikor évről évre visszatér a Húsvét ünnepe. Növeld kegyelmedet, amelyet megadtál nekünk. Add, hogy méltóképpen megértsük, milyen csodálatos, hogy megtisztultunk a keresztvíz által, újjászülettünk a Szentlélekből, és elnyertük a megváltást Krisztus vére árán.
Húsvétvasárnap 2016. március 27.
Feltámadtam, és veled vagyok! Alleluja!
Valóban feltámadt az Úr, Alleluja!
A hét első napján, kora reggel, az üres sír tapasztalata megmozgatja a tanítványokat. János látta mindezt, és hitt. Bár vannak, akiket nem érint meg a hír, fájdalmuk még erősebb. Ők hallgatva az idegent, mert szívüket megnyitották és beszéltek fájdalmukról, lángoló szívűek lesznek.
Átéltük a húsvéti Szent Háromnapot. Megünnepeltük Jézus szenvedését, halálát, és most feltámadására tekintünk. Mi érint meg mindebből? Mi az, ami most nekem sokat mond? Egyáltalán eljut-
Úgy tűnik, manapság sokan csak hallják az örömhírt, de nem hatol el szívükig. Vagy már el sem jut hozzájuk. Nekünk, akik átéljük az ünnepet, akik minden szentmisében megünnepeljük Jézus halálát és feltámadását, feladatunk, hogy beszéljünk róla!
Merek-
Nehéz a húsvét titkáról, öröméről beszélni olyan közegben, ahol egyáltalán nem téma a hit, a keresztény üzenet. De ha életem mutatja, hogy örömhírem van, ha lángoló szívem sugárzik, akkor lesznek, akik megkérdezik, mi az oka a reménységednek?
Nyitott szívvel hallgassuk az evangéliumot, hogy a Lélek lángolóvá tudjon tenni, és rajtunk keresztül másokat is meg tudjon szólítani!
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad által legyőzted a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság kapuját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy életre támadjunk.
FEL