Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
Virágvasárnap 2015. március 29.
Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2,8)
„Mert megölhették hitvány zsoldosok, megszűnhetett dobogni szíve…"
Virágvasárnap a nagyhét kezdete. Belépünk húsvét ünneplésébe. Jézus jeruzsálemi bevonulása örömtelinek tűnik, ujjongó nép fogadja, de a passió már előrevetíti az ünnep lényegét, Jézus szenvedését, halálát és feltámadását.
Húsvét ünneplése különlegesen szép a liturgiában. Más ünnepek az előző estén kezdődnek, Húsvét titkába három napon át vezet be bennünket az Egyház. Kicsit irigylem azokat, akik el tudnak vonulni ilyenkor, hogy egészen csendben, összeszedettségben ünnepeljenek. De mi is megpróbálhatjuk lehetőségünk szerint elhallgattatni mindazt, ami zavarná ünneplésünket.
A legfontosabb, hogy megtervezzük a nagyhetünket. Mit tudunk már az elején elvégezni? Lehetőleg minél kevesebb dolog maradjon a Szent Háromnapra. Tervezzük úgy a csütörtököt és a pénteket, hogy a liturgián ott tudjunk lenni! Szombaton jusson idő a Szentsír meglátogatására! A húsvéti vigíliában a közösséggel együtt ünnepeljük meg Jézus feltámadását!
Nagyböjti készületünk arra szólt, hogy ezeket a napokat mélyen átéljük. Rajtunk múlik, mennyire lesz valóban örömteli az ünneplésünk!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható, örök Isten, Üdvözítőnk példát adott nekünk az alázatosságra, amikor szent akaratodból emberi testet öltött, és vállalta a kereszthalált. Segíts jóságosan, hogy kínszenvedésének tanítását megértsük, és társai lehessünk feltámadásában.
Nagyböjt 5. vasárnapja 2015. március 22.
Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, mert te vagy az én megmentő Istenem.
(Zsolt 42, 1-
Az ünnep mélységei
Az őskeresztények számára az év legnagyobb, és talán egyetlen ünnepe a húsvét volt. A húsvét ünnepléséből következett a vasárnapnak, az Úr napjának megünneplése. Ekkor összejöttek, hogy megtörjék a kenyeret, hogy emlékezzenek Jézus megváltó művére, hogy találkozzanak Jézussal és egymással.
A hit világában az ünnep mindig kultikus esemény volt, amelyet kezdetben a természeti jelenségekkel is összekapcsoltak. A zsidó ünnepeket a hálaadás és az ujjongás jellemzi a teremtő és megszabadító Isten előtt. Az ünnep szolgált a bocsánatkérésre és az Istennel való kiengesztelődésre. Tartalma nem csupán a múlt emlékére korlátozódott, kifejezte az Isten iránti hűséget és a remény megújítását. Jézus megváltó halála és feltámadása óta az ünnep igazi tartalma a húsvét misztériuma.
Az ünnep alkalmat ad a találkozásra Istennel és egymással. Időt tudunk adni önmagunknak és egymásnak. Békesség, nyugalom, öröm jellemezheti ezeket a napokat. Lehetőséget ad a megállásra, a lassításra. Mindebben benne van a feltöltődés. Az ünnep emlékezés egy régebbi eseményre, de nem csupán visszatekintés, mert az emlékezés új lendületet adhat, megerősíthet a hétköznapok feladataiban.
Minden ünnepnek, legyen az családi, közösségi, egyházi vagy nemzeti, van egy rítusa, ahogyan ünneplünk. Ez persze alakulhat, és nem könnyű tartalommal megtölteni, Mégis érdemes vállalni az erőfeszítést.
Húsvét ünnepére készülve fontos, hogy tudjuk, mit és hogyan szeretnénk ünnepelni!
Fülöp Ákos plébános
Urunk, Istenünk, segíts minket, hogy életünkben az a fáradhatatlan szeretet vezessen, amellyel Krisztus szerette a világot, és halálra adta értünk önmagát.
A húsvét ünneplése
A kereszténység legnagyobb ünnepének megünneplése a liturgiában is hangsúlyos szerepet kap. Az ünneplés nagyhéten folyik, melynek kezdete a virágvasárnap.
„Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét Krisztus főképpen a húsvéti misztérium által vitte végbe, amikor halálunkat halálával megtörte, és az életet föltámadásával újjá szerzette. Ezért az Úr szenvedésének és föltámadásának szent három napja az egész egyházi év tetőpontjaként tündöklik. Ahogy a vasárnap csúcspontja a hétnek, úgy csúcspont a húsvét ünnepe a liturgikus évben.” (a liturgikus év általános szabályaiból)
Nagyböjt 4. vasárnapja 2015. március 15.
Örvendezz, Isten népe! Szívből örüljetek, akik azelőtt szomorkodtatok.
(v.ö. Iz 66,10)
Úgy szerette Isten a világot …
… hogy egyszülött Fiát adta érte. A végtelenül irgalmas Isten ezzel mutatta meg szeretetét irántunk.
Jézus életét szemléljük, amikor olvassuk a Szentírást. Ő gyógyított, tanított, megmutatta Isten szeretetét, közösséget formált az apostolokból. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért szenvedett, meghalt és feltámadt. Tanítványait elküldte az egész világra, hogy hirdessék a feltámadás örömhírét. Elküldte a Szentlelket is, aki megtanít minket mindenre, aki vezet és erőt ad a mindennapok tanúságtételéhez.
Isten kegyelmét sokféle módon tapasztalhatjuk. Ugyanakkor Jézus olyan jeleket is bízott ránk, amelyek biztosan közvetítik Isten kegyelmét. Ezek a jelek a szentségek. Keresztény életünk kezdetén, a keresztségben elnyertük a megszentelő kegyelmet. A bérmálásban a Szentlélek ereje megerősített minket. A mindennapokban táplál Jézus saját testével, és megtisztít a bűnbocsánat által. Megerősíti a beteg, szenvedő embert a betegek kenetében. A papokat és a házasokat megerősíti életállapotukban.
Hogyan élek a szentségekkel? Mennyire fontosak számomra? Örömmel látom vasárnaponként a sok áldozót. De vajon mindent megteszünk-
A nagyböjti szent idő arra hív minket, hogy az újjászületés szentségei által az Istengyermekség teljességére jussunk. Éljünk a lehetőségekkel, kérjük napról napra Isten kegyelmét, használjuk fel az Egyház által felkínált kegyelem forrásokat!
Istenünk, te szent Fiad által csodálatos módon magadhoz békítetted az emberiséget. Engedd, kérünk, hogy keresztény néped készséges önátadással és élő hittel készüljön a közelgő ünnepekre.
Tóth Tihamér gondolatai:
Szent Kereszt, keresztények reménysége!
Szent Kereszt, szomorúak vigasztalója, kísértések elűzője!
Szent Kereszt, szegények segítője, gazdagok figyelmeztetője!
Szent Kereszt, alázatosak felemelője, elbizakodottak megalázója!
Szent Kereszt, éhezők kenyere, szomjúhozók üdítő forrása.
Szent Kereszt, ifjak nevelője, felnőttek koronája, elaggottak vágyó reménykedése.
Szent Kereszt, légy küzdelmünk erősítője, amikor a bűn ellen küzdünk!
Légy küzdelmeink végtelen jutalmának tanúja, amikor az ítéletkor feltűnsz az égen! Amen
nagyböjt 3. vasárnapja 2015. március 8.
Szemem mindig az Úrra tekint, hiszen Ő vonja ki lábam a csapdából. Tekints rám és irgalmazz: elhagyatott vagyok és nyomorult. (Zsolt 24, 15-
Buzgóbban gyakorolják az irgalmasság tetteit
Mit jelent az irgalmasság? Kettős jelentés árnyalata van a szentírásban használt kifejezésnek. Egyrészt egy ösztönös ragaszkodás, gyengédség, amely cselekedetekben is megnyilvánul. Másrészt tudatos, akart jóság.
Isten kinyilvánítja gyöngédségét, szeretetét, hűségét az ember iránt, az embernek is gyakorolnia kell az irgalmasságot. Isten az irgalmasság Istene.
Gyakorolni az irgalmasság tetteit. Ez jelenti a lehajló, felemelő szeretetet. Mindennek alapja egy kapcsolat, hiszen a szeretet mindig kapcsolatot jelent. Fontos, hogy tényleges segítség legyen, olyan, amit a másik be tud fogadni. Ugyanakkor tudjuk, hogy befogadni sem mindig könnyű az irgalmas szeretetet.
Az irgalmasság tehát azt jelenti, hogy megosztom azt, amim van. Ez nem csak anyagi dolog lehet. Az anyagi oldalon be kell tudnom osztani, ennyit tudok adni. Fontos, hogy olyannak adjak, akinek ténylegesen tudok segíteni. Itt kell a megkülönböztetés lelkét használnom.
Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei között találhatunk olyat, amit meg tudunk tenni. Valamire mindannyiunknak van lehetősége. Mellé állás, jó szó, példaadás. Megoszthatom lelki gazdagságomat.
Az irgalmasság gyakorlása böjti időszakunk része. Odafordulni a másik emberhez, időt szánni rá. Felfedezni a rászoruló, a terhét csendben hordozó embert.
Keressük bátran, mire hív bennünket Isten a nagyböjtben! Kihez küld, kinek akarja rajtunk keresztül megmutatni szeretetét.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre. Nézd jóságosan őszinte bűnbánatunkat, és amikor vétkeinket beismerve meghajlunk előtted, emelj föl minket szüntelen irgalmaddal!
nagyböjt 2. vasárnapja 2015. március 1.
Most többet imádkozzanak …
Nagyböjt időszaka imádságra hív. Természetesen nem újdonság az imaéletünk, hiszen napról napra találkozunk ilyen módon Istennel. Az imádság éltető elemünk, kapcsolat azzal, akit szeretek, azzal, aki szeret engem. Mivel kapcsolat, élet, ezért nem egy állandó dolog, hanem van benne hullámzás. Hol jobban megy, hol kevésbé. Ezért érdemes időnként átgondolni imaéletünket.
Az imádság szolgálat, hűség, engedelmesség. Nem várhatunk arra, hogy akkor tesszük, ha belülről fakadó vágy van bennünk. Fontos saját imádságos rendünk kialakítása, esetenként újragondolása.
Az imádsághoz – de egész életünkhöz is – szükség van az összeszedettségre. Ez az jelenti, hogy lehiggadunk, éberré válunk, jelen leszünk Isten vagy éppen a másik ember számára. Éppen ezért az összeszedettséget bensőnk helyes állapotaként láthatjuk. Kialakítására, gyakorlására gondot kell fordítanunk. Sokszor akadályozhat az imában, ha sok – a maga nemében fontos – más dolgon jár az eszem. Elvon az Istenre való odafigyeléstől.
Az imádságra időt kell szánnunk, mégpedig minőségi, vagyis teljes időt. Megfelelő helyet, körülményeket kell hozzá teremteni. Fontos a csend kialakítása, szépségének megtapasztalása. Felmerülhet, hogy amikor sorba állok, amikor buszra várok, milyen jó imádkozni. Valóban könnyebbé teheti a várakozás idejét. De mégis, ha valakinek csak ilyen ideje jut az Istennel való kapcsolatra, akkor ezzel nehezen fejezi ki igazán a szeretetét felé. Olyan, mintha sánta bárányt adnánk Istennek.
Nem vész kárba az imára fordított idő, mert lelkünk megerősödik, és jobban tudunk feladatunkra figyelni. A kísértő nem azzal fog jönni, hogy minek imádkozol, hanem azzal, hogy mennyi fontos dolgot tehetnél helyette.
Az imádság nem csak szóban elmondott szöveg lehet. Ahogy Mária el-
Amikor nagyböjtben több időt igyekszünk szánni az Istennel való kapcsolatra, Isten iránti szeretetünket mutatjuk meg. Valóban tudja, érzi Isten, hogy én szeretem Őt? Próbáljuk meg befejezni a két félbe hagyott mondatot! Abból tudom meg, hogy szeret az Isten … . Abból tudja meg Isten, hogy szeretem őt … .
Érdemes minden erőfeszítést vállalni imádságos életünk alakítására. Ez a kapcsolat Istennel sugárzóvá teszi életünket, amivel Isten szeretetének jelévé válhatunk.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te megparancsoltad nekünk, hogy hallgassunk szeretett Fiadra. Táplálj minket szent igéddel, hogy megtisztult lélekkel, örvendezve szemléljük majd dicsőségedet.
Nagyböjt első vasárnapja: Mk 1,12-
Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába. A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki. Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: ,,Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.''
Márk evangélista mindössze három rövidke mondattal emlékezik meg az eseményről, amely Jézus nyilvános működésének kezdetén történt. Ezek szerint Jézus a Lélek indítására ment ki a pusztába, ahol negyven napos tartózkodása idején kísértést szenvedett a sátántól. A kísértés Jézus esetében azt jelentette, hogy a gonosz megpróbálta eltéríteni küldetésétől, az Atyától kapott küldetésétől. Jézus felismeri a sátán próbálkozását, felismeri a kísértő szándékát, de visszautasítja, azaz nem engedi, hogy bárki vagy bármi eltérítse őt az Atya akaratának teljesítésétől.
És mit jelent számunkra a kísértés? Először is azt kell látnunk, hogy a gonoszt és jellegzetes cselekedetét, azaz a kísértést nagyon nehéz felismernünk. Másokban persze könnyen meglátjuk a gonoszt, másokat gyorsan megítélünk, más emberek cselekedeteit hamar minősítjük rossznak, de a saját környezetünkben megjelenő gonoszt és a minket érő kísértést valóban nehéz felismernünk. Mert a gonosz – természeténél fogva – álruhát ölt, hogy megtévesszen bennünket. Ha túlságosan magabiztosak, önteltek vagyunk, akkor könnyen csapdába esünk. Ezzel szemben, ha még életünk jelentős döntéshelyzeteiben is, amikor igazán fő a fejünk, hogy most mit is és hogyan kellene tennünk, ha ebben a helyzetben is hagyjuk magunkat Istentől vezetni és nem ragaszkodunk görcsösen a saját elképzeléseinkhez, hanem megnyitjuk az ajtót az ismeretlen a bizonytalan jövő felé, akkor számíthatunk Isten segítségére. Gondoljuk csak el, mennyivel könnyebb lett volna Jézusnak emberileg cselekednie. Mennyivel könnyebb lett volna a pl. Getszemáni kertben, amikor felelt a kérdésükre:
„Amikor azt mondta: „Én vagyok”, meghátráltak, és földre rogytak. ” (Jn. 18.6 ),
mennyivel könnyebb lett volna otthagyni őket, vagy Isteni erejét használva folytatni a megtorlást?! De Jézus bízik abban, hogy a mennyei Atya jót akar, és mindent, ami rossznak tűnik, képes jóvá változtatni, és a legvégsőkig elmenve vállalja a szenvedést és a halált.
Igazából ez a mi bajunk, ez a mai ember legnagyobb kísértése: csak ne kelljen szenvedni, csak ettől rosszabb ne legyen. Talán ez a mi legnagyobb kísértésünk! Nem hisszük el eléggé Istennek, hogy jót akar, hogy szeret minket. A szenvedéseinkben is.
Nemrég történt, néhány hete, hivatalosak voltunk családostul farsangi jelmezbálra és egy héttel később mi ketten, Ilonkával lakodalomba. Derűsen készülődtünk a jeles eseményekre, mikor egyik reggel váratlanul kislányunk elkezdett köhögni és torokfájásra panaszkodott. Azonnal orvoshoz mentünk vele, de ahogy teltek a napok a helyzet rosszabbodott és végül annyira fulladásossá vált a köhögése, hogy kénytelenek voltunk a kórházban hagyni őt. Aggodalmunkat növelte a tény, hogy már egy évvel ezelőtt, sőt az elmúlt ősszel is voltak ilyen problémái és sem akkor, sem most nem tudták diagnosztálni a betegséget kiváltó okot, így eredményesen kezelni sem. A helyzetet súlyosbította, hogy rövidesen másik gyerekünk is lebetegedett, sőt a végén párom, majd én is ágynak estünk. Fájó szívvel mondtuk le először a bálon való részvételt, majd az esküvői ünnepséget is. Számomra azonban sokkal nehezebben viselhető volt a lelki szenvedés: látni lányunk vergődését és az orvosi tehetetlenséget egy „közönséges” náthával szemben, a 21-
„Csak” bennem erősödött meg az Istenbe vetett hit, az emberekbe vetett bizalom, a gyerekeink is, mi is fokozatosan meggyógyultunk. Ezt a felismerést nagyrészt az elsőpéntekes és más betegeinkkel való találkozásoknak és az ezekből fakadó tapasztalatoknak köszönhetem. Sokat tanultam abból, ahogyan ők elfogadják a szenvedést, a kiszolgáltatottságot és hálás vagyok nekik, miattuk, Istennek.
Most, nagyböjt elején az ima, a böjt és az alamizsnálkodás kegyelmi eszközei vezessenek el bennünket az Istenre való hagyatkozás biztonságának, bizonyosságának minél teljesebb megélésére. Ámen.
Béla testvér!
nagyböjt 1. vasárnapja 2015. február 22.
Ha kiált hozzám, megszabadítom, és dicsőséget szerzek neki,
hosszú élettel áldom meg. (Zsolt 90, 15-
Nagyböjt, az önmegtagadások ideje
A nagyböjt egyik feladata, hogy „megismerjük Krisztus életének titkát, és méltó élettel igazodjunk hozzá.” Ez az időszak egyben a készület ideje. Ünnepre készülünk, amely attól lesz igazán szép, ha a felkészülést jól végezzük. Ehhez tudatosságra, leleményességre, kitartásra van szükség.
A nagyböjt évenként visszatérő gyakorlatai között talán leginkább az önmegtagadásokat emlegetjük. Valamit, ami egyébként értékes, megvonok magamtól, a másik emberért, az Istenért. Ismerjük Egyházunk kérését, amely minimum előírás. Leleményesen, ismerve lehetőségeimet, találhatom meg azt, amit önmegtagadásként felajánlhatok Istennek. Talán a legalapvetőbb az „étel s italban hősi fék”, de emellett böjtre foghatjuk a szemünket, a szánkat is. Kevesebbet nézek TV-
A nagyböjt ideje széppé, értékessé válik, ha tudatosan járom utamat, ha igyekszem napról napra megtenni azt, amit elhatároztam.
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkát, és méltó keresztény élettel igazodjunk hozzá.
FEL