Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
Virágvasárnap 2016. március 20.
Hat nappal húsvét ünnepe előtt fölment Jézus Jeruzsálembe.
Áldott vagy, aki nagy irgalommal hozzánk jöttél.
Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig
Húsvét ünneplésére készülünk; a következő napokban a liturgiában Jézus szenvedését, halálát és feltámadását ünnepeljük.
Jézus szenvedése halála és feltámadása Isten irgalmasságának központja, lényege. Ezért is szeretnénk különös gonddal ünnepelni.
Mi kell ehhez az ünnepléshez?
Összeszedettség. Ezekben a napokban – bármi is a feladatunk – szükséges, hogy komolyan, összeszedetten tegyük a dolgunkat. Világi munkánkat is, liturgiában való részvételünket is.
Csendesség. Legjobb, ha mindent kikapcsolunk, ami „zajforrás”, amire nincs szükség ezekben a napokban. Tv, rádió, számítógép csak a legszükségesebb esetekben működjön! Keressük a csendet, hogy Isten a csendben megszólalhasson!
Szánjuk rá az időt az ünneplésre! Ez jelentheti a liturgikus programokba való bekapcsolódást, esetleg a szokottnál több időt töltését a templomban vagy otthoni imádságunkkal.
A nagyhét időszaka lelkigyakorlat lehet számunkra. Éljük nagy figyelemmel, odaadással!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható, örök Isten, Üdvözítőnk példát adott nekünk az alázatosságra, amikor szent akaratodból emberi testet öltött, és vállalta a kereszthalált. Segíts jóságosan, hogy kínszenvedésének tanítását megértsük, és társai lehessünk feltámadásában.
nagyböjt 5. vasárnapja 2016. március 13.
Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, az istentelen néppel szemben védd meg ügyemet, ments meg a gonosz és álnok emberektől, mert te vagy az én megmentő Istenem. (Zsolt 42, 1-
Menj, de többé ne vétkezzél!
Az irgalmas Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy letérjen útjáról és éljen. Ahogy a tékozló fiút visszafogadja, a házasságtörésen ért asszonyt is fel akarja emelni.
A példázat úgy van beállítva, hogy ráterelje a bűnbánó ember figyelmét Istenre, az erkölcsi élet bírájára és az irgalom forrására. Isten irgalma azért nyilatkozott meg, hogy az ember erőt merítsen belőle a bűn elleni küzdelemben.
Keresztény felelősségünk beszélni a bűnről és a bűnbánat, a bűnbocsánat lehetőségéről. Mert ma úgy tűnik, a bűn attól bűn, hogy felfedezték. Ha viszont felfedezték, már nincs bocsánat, azt évek, évtizedek múlva is az illető fejéhez lehet vágni. Mindez abban gyökerezik, hogy elveszett az Istennel való kapcsolat. Hiszen igazi bűnbocsánatot csak Isten tud adni. Mi a Tőle kapott erővel tudunk megbocsátani.
Mindennek alapja és gyökere a feltámadásba vetett hitünk. A bűnbánat, a megbocsátás gyengülése mögött hitünk gyengesége rejlik. Lassan elveszítjük a kapcsolatot az éggel, belesüppedünk az evilági csatározásokba, már nem látjuk a végső célt.
Nagyböjt ideje arra hív, hogy tekintsünk felfelé. Lássuk meg újra az eget, vegyük észre Isten kegyelmi erejét, halljuk meg hívó szavát! Az ünnepek ünnepéig, húsvétig hátralevő két hét, a szenvedés két hete, nyissa meg szívünket a feltámadás hitére! A liturgiára figyelve, a belső csendet keresve közeledjünk az ünnephez, hogy ujjongó örömmel adhassuk majd hírül a világban, hogy Krisztus feltámadt a halálból!
Fülöp Ákos plébános
Urunk, Istenünk, segíts minket, hogy életünkben az a fáradhatatlan szeretet vezessen, amellyel Krisztus szerette a világot, és halálra adta értünk önmagát.
Húsvét ünneplése
A kereszténység legnagyobb ünnepének megünneplése a liturgiában is hangsúlyos szerepet kap. Az ünneplés nagyhéten folyik, melynek kezdete a virágvasárnap.
„Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét Krisztus főképpen a húsvéti misztérium által vitte végbe, amikor halálunkat halálával megtörte, és az életet föltámadásával újjá szerzette. Ezért az Úr szenvedésének és föltámadásának szent három napja az egész egyházi év tetőpontjaként tündöklik. Ahogy a vasárnap csúcspontja a hétnek, úgy csúcspont a húsvét ünnepe a liturgikus évben." (a liturgikus év általános szabályaiból)
nagyböjt 4. vasárnapja 2016. március 6.
Örvendezz, Isten népe! Gyűljetek össze mind, akiknek kedves az Úr ügye. Szívből örüljetek, akik azelőtt szomorkodtatok. (Iz 66, 10-
Az irgalmas atya
A tékozló fiú történetében idén szemléljük az apát! Benne az irgalmas Isten képe sejlik fel előttünk.
Hogyan tekinthetett a fiára, amikor az kikérte az örökségét? Elképzelem a szomorú, beletörődött, csalódott arcot. Valamennyien átélhetjük, amikor valaki másképp tesz, mint ahogy reméltem, vártam. Ugyanakkor úgy látom, hogy még ekkor is szeretettel néz fiára, hogy ez a szerető tekintet kísérje el az úton.
Majd látom a reménykedő, várakozó apát, aki hazavárja fiát. A hírek érkeznek, ezt az idősebb fiú vádjaiból felfedezzük. Ő mégis remél, vár, mégis szereti gyermekét.
Majd megláthatjuk az örömtől sugárzó arcot, amikor észreveszi közeledő gyermekét. Eléje fut, apai méltóságát sem őrizve. Megbocsátása feltétel nélküli. A bűnvallomást se engedi végigmondani.
De láthatjuk a reménykedő arcot, amikor az idősebb fiúhoz megy ki, hogy őt is megerősítse szeretetében. Minden bizonnyal megérti fia húzódozását, mégis próbálja őt jobb belátásra bírni.
Az irgalmas Isten így tekint ránk is. Nem erőszakos, nem tart vissza, ha menni készülünk. De mindig hazavár, mindig kész megbocsátani. Igaz, elindulnunk felé nekünk kell. Ez akkor nem nehéz, ha ott él bennünk az atyai ház képe, emléke, ami képes vonzani bennünket. Azonban otthon is elveszthetjük az atya szeretetét. Amikor beleszürkülök hitembe, amikor nem találom az örömöt, amikor csupán parancsteljesítés az életem.
Fedezzük fel az irgalmas Atya képét, lássuk meg szeretetét, élvezzük újra az atyai ház örömét!
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te szent Fiad által csodálatos módon magadhoz békítetted az emberiséget. Engedd kérünk, hogy keresztény néped készséges önátadással és élő hittel készüljön a közelgő ünnepekre.
nagyböjt 3. vasárnapja 2016. február 28.
Szemem mindig az Úrra tekint, hiszen Ő vonja ki lábam a csapdából. Tekints rám és irgalmazz, elhagyott vagyok és nyomorult. (Zsolt 24, 15-
Én vagyok, Aki Van!
Mi az én csipkebokrom? Vagyis hogyan találkoztam Istennel? Jó erre visszaemlékezni. Mózes behajtotta a nyájat a pusztába. A puszta az Istennel való találkozás helye. Az a hely, ahol kiszakadunk a mindennapok forgatagából, ahol elcsendesedhetünk. Isten a csendben akar megszólítani minket. Nagyböjt ideje arra hív, hogy keressük a csendet, találjuk meg a városban pusztai magányunkat.
Mózes feladatot kap az Úrtól. Isten látja, tudja, mi történik a világban, mi történik velünk. Akkor is, amikor úgy tűnik, hogy hallgat, hogy távol van. Elküldi segítségét, kivezet rabságunkból. Engem vajon mire küld most Isten? Kihez kell elvinnem a szabadulás örömhírét? Természetes, hogy van bennünk aggodalom, de tudjuk, nem a magunk erejéből kell megvalósítani a feladatot. Ő az, aki cselekszik, nekem az Ő követévé kell válnom!
Szent Pál apostol figyelmeztet: aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Hajlamosak vagyunk a túlzott magabiztosságra. Nekem nem lehet bajom, biztonságban vagyok. De a másik véglet sem jó. El sem merek indulni, nehogy bajom essék.
„Arra rendeltelek benneteket, hogy gyümölcsöt teremjetek!” – halljuk Jézus szavát. Nem vesztegethetjük az időt. A nagyböjt alkalom arra, hogy megkapjuk a szükséges tápanyagot, hogy megteremjük a gyümölcsöt, amit Isten vár tőlünk. Csak nehogy késő legyen!
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre. Nézd jóságosan őszinte bűnbánatunkat, és amikor vétkeinket beismerve meghajlunk előtted, emelj föl minket szüntelen irgalmaddal.
Nagyböjt 2. vasárnapja 2016. február 21.
Szívem rólad mondta. Keressétek az ő arcát! A te arcodat keresem, Uram, ne rejtsd el előlem arcodat. (Zsolt 26, 8-
Uram, jó nekünk itt lennünk!
Elkezdtük a nagyböjt szent idejét. Minden kezdetben benne van a lendület, hogy most aztán igazán. Azonban ez a lendület a hétköznapok viharaiban könnyen lelohadhat.
Amikor ma a színeváltozás evangéliumát olvassuk, látjuk, hogy Jézus meg akarja erősíteni kiválasztott tanítványait. Megmutat valamit abból a dicsőségből, amelybe el akarja vezetni a benne hívőket.
Vannak a mi életünkben is olyan helyzetek, amelyekben – Péterhez hasonlóan – szeretnénk megmaradni. Ezek az élmények, események megmaradnak emlékeinkben, jó visszagondolni rájuk, belőlük erőt meríteni. Minden vasárnapi szentmise ilyen erőforrás lehet számunkra. Találkozunk Jézussal, hallgatjuk szavát, táplál bennünket testével. Ennek erejében tudunk tovább haladni utunkon, megtenni azt, amire Isten hív minket.
Nagyböjti utunk célja, hogy megerősödjünk a feltámadás hitében. Megerősödjünk abban, hogy a mi hazánk a mennyben van, az utunk végső célja, ahol majd színről színre láthatjuk Üdvözítőnket. Addig is Krisztus erejével haladhatunk, és szeretnénk másoknak is megmutatni ennek az útnak szépségét!
Fülöp Ákos plébános
nagyböjt 1. vasárnapja 2016. február 14.
Ha kiált hozzám, megszabadítom, és dicsőséget szerzek neki,
hosszú élettel áldom meg. (Zsolt 90, 15-
„Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." (Mt 9,13)
Ferenc pápa idei nagyböjti üzenetének a mottójául választotta a fenti idézetet. Így fogalmaz ebben az üzenetben:
„Isten irgalma átalakítja az ember szívét, megmutatva neki a hűséges szeretetet, és ezzel alkalmassá téve őt az irgalmasságra. Ez egy mindig megújuló csoda, hogy az isteni irgalmasság be tudja ragyogni bármelyikünk életét, a felebarátaink iránti szeretetre ösztönözve bennünket, és arra indítva minket, amit az egyházi hagyomány az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek nevez. Ezek arra emlékeztetnek minket, hogy a hitünk mindennapos és kézzelfogható cselekedetekben mutatkozik meg, amelyek arra irányulnak, hogy felebarátunkat testileg és lelkileg segítsük, és amelyek alapján meg leszünk ítélve: enniük kell adnunk, látogatnunk, vigasztalnunk, tanítanunk kell őket.
Ennek a jubileumi szentévnek a nagyböjti időszaka tehát mindenki számára alkalmat nyújt arra, hogy végre kilépjen saját elidegenedett létezésmódjából az Ige hallgatásának, és az irgalmasság cselekedeteinek köszönhetően. Ha a testi szükségleteiken keresztül megérintjük Jézus testét rászoruló testvéreinkben, akiknek ételt, ruhát, szállást adunk, akiket meglátogatunk, a lelki szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsájtás, figyelmeztetés, imádkozás – közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat.”
Fedezzük fel Jézus megkísértésén keresztül saját kísértéseinket. Hol, miben vagyunk gyengék, támadhatók? Hogyan tudjuk mindezt visszautasítani? Mibe kapaszkodhatunk?
A nagyböjt tettein keresztül Isten kegyelmi erejét nyerjük el. Ezek a tettek nem csupán lemondásból állhatnak. Nem csupán arról szól a nagyböjt, hogy valamit megtagadunk magunktól. Fontos meggondolnunk, mit kezdünk a fennmaradó időnkkel? Ha komolyan vesszük az irgalmasság tetteit, felfedezzük a másik, a rászoruló embert, aki felé oda kell fordulnunk, akire időt kell szánnunk.
Fontos, hogy az Istenre is szánjunk több időt! Találjuk meg a csendnek, a befelé fordulásnak az idejét! Milyen jó lenne, ha kicsit halkabbá tudnánk tenni a környezetünket! Ha sokak számára tudnánk megmutatni a csend szépségét, fontosságát, erejét!
A nagyböjt a tudatosságot is erősíti bennünk. Odafigyelve Istenre és a másik emberre járjuk nagyböjti utunkat!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkát, és méltó keresztény élettel igazodjunk hozzá.