Húsvét - Házas Hétvége Vajdaság

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )

Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők

Húsvét 6. vasárnapja                                      2018. május 6.

Ujjongó szóval hirdessétek, hogy mindenki hallja, hirdessétek mindenütt a földön: megváltotta az Úr az ő népét, alleluja.

Én választottalak titeket!
Sokan próbálják keresni az igazságot, azt, akitől valamit tanulhatnak, aki eligazítja az élet dolgaiban. Nekünk, keresztényeknek nem kell keresni, mert választottak vagyunk. Jézus kiválasztott minket. Ez a kiválasztás történt meg a keresztség szentségében, ezt erősíti meg Jézus a szentségek által.
Persze a Jézusoz tartozásnak, a szentségek erejének következményei vannak életünkben. Éppen ezért nem elég, ha csak megszokásból, családi hagyományból kereszteltetjük meg gyermekeinket. A bennünk lakó Szentlelket kell(ene) továbbadni a ránk bízottaknak.
Megkaptam a Szentlelket. A keresztségkor, a bérmáláskor ünnepélyes formában. Imádságaimban, a szentségeken keresztül ma is működik, vezet, átjár a Lélek ereje. Időnként vannak rendkívüli formái is a Szentlélek működésének. Ezek Isten ajándékai, amelyeket azért ad, hogy szolgálatára legyek másoknak.
Arra rendeltelek titeket, hogy gyümölcsöt hozzatok, maradandó gyümölcsöt. Virágba borultak a fák. Van, amelyiknek a gyümölcsét már néhány hét múlva élvezhetem, van, amelyikét majd csak ősszel. Gyümölcsöt teremni nem is olyan egyszerű. Idő kell hozzá. Ez teszi ma nehézzé, hogy kivárjam a megérését. Mégis, Jézus abban akar ma megerősíteni, hogy ki tudjam várni a gyümölcs éretté válását.
      Fülöp Ákos plébános

Mindenható Istenünk, add, hogy odaadó buzgósággal ünnepeljük Urunk feltámadásának örömnapjait. Engedd, hogy cselekedeteinkkel mindenkor életre váltsuk, amit az emlékezéssel felidézünk.

Vasárnapi elmélkedés – Jn 15,1-8
„Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.”
 Amikor egy- egy gyerek lát valamit a játéküzletben vagy egy barátjánál, barátnőjénél, akkor legtöbbször neki is kell az a játék. Elkezd könyörögni a szülőknek, hogy neki is vegyenek olyat. A jó szülők sokszor valami feltétel teljesítéséhez kötik az ilyen kérést: „Ha kijavítod a jegyet az iskolában.” vagy „Ha szót fogadsz, segítesz odahaza anyunak…” Amikor igazán fontos az a valami a gyerek számára, a kért feltétel teljesítésére odafigyel, illedelmesen viselkedik, szorgalmasan tanul… Amikor már megvan az áhított játék, az önfegyelmezés már lanyhul vagy el is tűnik. A szorgalmas tanulás is megszűnik. Aztán néhány nap elteltével az a  játék sem érdekes már, mert újabbat fedezett fel a gyermek. (A tegnapi prédikáció alatt a gyerekek elismerték, hogy bizony van olyan játék, amit nagyon régen használtak). Így sok játékkal a gyermek már hónapok, évek óta nem játszott. Felnőtt korban meg egyáltalán nem érdekes a gyerekjáték többsége: a hinta ló összetörne alattunk, a kis autó azért, mert igazit tudunk vezetni, a játék báger, kamion pedig nevetségessé tenne minket.
 Minket felnőtteket mi mozgat, hoz lázba, éltet, ad erőt a küzdelemhez, áldozatokhoz? A saját tulajdonban lévő ház, lakás megszerzése, autó vásárlása, régen videó rekorder vásárlása, satelit antena és felszerelés vásárlása? Meddig érdekesek ezek a célok? A megszerzésük után egy ideig adnak örömet és büszkeséget, de aztán mert természetes a birtoklásuk, már más dolog után vágyunk.
Jézus önmagát igazi szőlőtőnek nevezi. Ő valóban élteti a szőlővesszőket, minket híveit. Ő igazán éltet bennünket. Ezt akkor teszi, amikor imában hozzá fordulunk, a gyónásban kibékülünk vele és az Atyával, amikor megáldozunk. Nemcsak éltet, de bőségesen táplálja szeretetéhségünket annyira, hogy mi ebből a szeretetből adunk másoknak. Sőt azért kapjuk a Szőlőtőtől a sok éltető szeretetet, kegyelmet, dicséretet, értékelést, hogy másoknak adjunk belőle  a felebaráti szeretet gyakorlásával. Jézussal való egységünknek kézzel fogható jele, amiből látszik, hogy övéi vagyunk, hogy másoknak jót teszünk. Ezzel megdicsőítjük az Atyát is. Amikor nehézség, betegség, megpróbáltatás ér, akkor Isten attól akar megmenteni, hogy a Jézustól származó szeretetet, kegyelmet csak magunkra fordítsuk. A Mennyei Atya az önzéstől akar minket ilyenkor megóvni, a szenvedő Krisztussal egyesíteni, érzékennyé tenni mások hasonló szenvedéseire, próbatételeire, mert szenvedő testvéreinkben Jézus tovább szenved. A béketűrő, megadással elfogadó szenvedéshez Jézus tanítása segít el bennünket. A Szentírás világosságánál válik befogadhatóvá számunkra a próbatétel és szenvedés, s egyezünk bele, hogy az Atya megtisztítson minket önző szokásainktól, érzéketlenségünktől mások szenvedésével szemben… Így fejlődünk, erősödünk meg, hogy még több és zamatosabb „gyümölcsöt” hozzunk.
 Ebben az evangéliumi részletben van még egy feltűnő mondat, amire sokan felkapják a fejüket: „Mert nélkülem semmit sem tehettek.”
 Bizonyos ellenkezést vált ki az emberben ez a mondat, hiszen hány ateista, vallásilag közömbös ember él, eredményesen végez különböző munkát, sőt világhírű feltalálók, elismert művészek dolgoznak teljesen függetlenül Istentől, Jézustól, Egyháztól. Igen, emberi mérce szerint értékes és jó. Az Úr Jézussal való egységből fakadó cselekedet azonban minőségileg más. Jézus nagy szeretetét látva, belőle élve, mi Jézus kedvéért, az Atya örömére és dicsőségére attól, hogy  kimondjuk: Jézusom, mert szeretsz én is szeretlek Téged, az Atyát, a Szentlelket és  a Te kedvedért megteszem a jót felebarátaimnak. Őbennük is Téged akarlak szeretni, a jócselekedetünk tükrözi az Atya jóságát, szeretetét és nyer értéket örökkévaló életünk szempontjából.
 Erről szól a Szeretet himnusz is:
„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. (1.Kor. 13.1-3.)
 Képpel élve: szeretet vagyis Jézus nélkül az emberi tett olyan mint a repedt harang hangja. Mivel a repedésnél elvált egy kicsit a harang anyaga, megváltozott a harang hangja is. Isten nemcsak embernek teremtett minket, hanem gyermekének hívott meg minket, a vele való egységben való életre. Még milyen árat fizetett a Fiúisten azért a lehetőségért, hogy mi újra az Atya gyermekei lehessünk!
Ezért fontos. hogy akivel és akiért tesszük a jót, az miatt nyer égi dimenziót a felebaráti szeretetünk vagy marad meg emberi síkon.
 Amint azok a dolgok, amik  gyermekkorunkban mozgattak és éltettek bennünket felnőtt korban már nem hoznak mozgásba minket, mert elveszítették értéküket, úgy az anyagi dolgok és jócselekedetek is egyszer Isten ítélőszéke előtt csak akkor lesznek érték, jutalmazásunk oka, ha vele egységben, Jézus miatt tettük, Jézusért felebarátainknak az Atya dicsőségőre. Amen.

Húsvét 5. vasárnapja                                       2018. április 29.

Az Úrnak új dalt énekeljetek, mivelhogy csodákat művelt, tudtul adta hűségét a nemzeteknek, alleluja!   

Minden forrásom belőled fakad.
A mai evangélium képe, a szőlőtő hasonlat, összeköthető az eucharisztikus kongresszus jelmondatával. A szőlőtő – szőlővessző hasonlat inkább egy passzív, de nagyon szükséges kapcsolatot állít elénk. Amíg közünk van a szőlőtőhöz, az éltető nedv, a kegyelem árad belénk. A forrás viszont arra is utal, hogy nekem is tennem kell valamit. Merítenem kell belőle.
Kongresszusi készületünk első évében azt vizsgáltuk, milyen a személyes kapcsolatom a forrással, Jézussal. Talán felfedeztük, hol, hogyan árad lelkemben a kegyelem. Megtalálhattuk azokat a személyes, nekem hasznos lehetőségeket, amikor a kegyelem elér, áthat, megerősít.
Olvasva az Apostolok Cselekedetei könyvét újra és újra azzal szembesülünk, hogy akik elfogadták a jézusi tanítást, életükkel és szavaikkal továbbadták hitüket. Láthatóvá, sugárzóvá vált a bennük élő hit. Vajon az én hitem mennyire sugárzik?
A húsvéti idő második fele készület a pünkösd ünnepére. Fedezzem fel bátran életemben a Szentlélek jeleit, működését! Legtöbbször ezek apró jelek. A világ zajában, kavargó, villódzó vonzásában nem is olyan könnyű meglátni. Ezért kell rendszeresen a forráshoz mennem, hogy elcsendesedve meghalljam lelkemben csobogását!
      Fülöp Ákos plébános

Istenünk, te megváltottál, és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe.

Húsvét 3. vasárnapja                                       2018. április 15.

Ujjongj az Úrnak földkerekség, nevének fönségéről énekelj, zengj neki dicsőítő éneket, alleluja!  

Ti tanúi vagytok ezeknek!
Elidőzünk a feltámadás eseményeinél. Míg húsvét ünnepén és a 2. vasárnapon mindig ugyanazt az evangéliumot hallhatjuk, addig a 3. vasárnap 3 különféle történetet tár elénk a három liturgikus évben. Idén Lukácstól olvassuk azt a jelenetet, amikor a tanítványoknak megjelenik Jézus. Éppen az emmausziak mesélik el, mi történt az úton. Péter már elmondta a maga találkozását. Mindezek ellenére alig merik elhinni, hogy Jézus ott áll közöttük. Ebből is látszik, hogy az apostolok nem voltak hiszékeny emberek. Nem bebeszélték maguknak a feltámadást.
Jézus megnyitja értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Bárcsak a Szentlélek a mi értelmünket is megnyitná! Mi is értenénk a Szentírás szavát. Bárcsak a mi szívünket is lángra lobbantaná a Lélek, hogy bátran induljunk, és beszéljünk a feltámadásról!
Mit kell tennünk húsvét ünnepének lendületében? Megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetnünk!
Megtérést, vagyis elfordulva a világ dolgaitól Istenre irányítjuk figyelmünket, vele akarunk járni, életünkkel és szavainkkal a feltámadásról akarunk tanúságot tenni.
Bűnbocsánatot hirdetni. Ma a világ azt tekinti bűnnek, ami kiderül, de akkor már nincs bocsánat. Isten ismer minket, jól tudja gyengeségeinket. Felkínálja a megbocsátást, amelyet gyakorolni szeretnénk. Hirdessük hát bátran mindenkinek, hogy van bűnbocsánat, van szószólónk az Atyánál! Segítsünk sokakat arra az életformára, amely erőt ad, hogy megszabaduljunk bűneinktől, és szabadon haladhassunk Krisztus felé, az örök élet irányába!
       Fülöp Ákos plébános

Istenünk, te úgy akartad, hogy néped szüntelenül vigadozzék, mert visszaadtad lelke fiatalságát. Engedd, hogy akik most a fogadott fiúság dicsőségének örvendeznek, a biztos remény örömével várják a feltámadás napját.

HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA , ISTENI IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA
Jézus megjelenik a tanítványoknak. (20, 19-31.)
19Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 20E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 22Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! 23Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” 24A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 25A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” 26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 27Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” 28Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” 29Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” 30Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. 31Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

„…bár  a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót”

Az apostolok a pászka megünneplése után, a közös, templomi szertartás után visszavonultak a nyilvánosságból, a világból. Igaz, hogy a félelem is közrejátszott, hogy befelé forduljanak, de a bűntudat is, hogy  magára hagyták Jézust. Persze ebben kivétel János apostol.
Nagyon szép gondolatai vannak Prohászka Ottokárnak ezzel kapcsolatban. Jézus oda szeret menni, ahol magukba térnek az emberek, írja Prohászka. Mi pedig tudjuk, hogy ezt Jézus kéri tőlünk: „Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. 6Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Mt. 6, 5-6.)
A rejtekben, ahol az Atya lát minket csak az Atya miatt vagyunk jelen. A személyes találkozás vele, csak mi ketten, az Úr és én egy mély találkozás lehetőségét rejti. Ehhez szükséges az elcsendesedés, hogy tisztán lássuk az Urat illetve hallhassuk, hogy Ő mit mond nekünk. Körülöttünk túl nagy a zaj, túl sok az információ, ami zaklatottá tesz minket, szórakozottá még az imában is. A felkavart hullámoknak is idő kell, hogy elcsendesedjenek, a tó, tenger, folyó tükre kisímuljon. Csak ilyenkor látom a víz mélyén a kavicsot, növényzetet, mert már átlátszó. Másrészt ilyenkor lehet látni a víz felszínén, mint a tükörben, a víz melletti fákat, növényeket, naplementét, tárgyakat… Ilyen festményeket szeretünk látni.
Az ima elcsendesedés, magunkba fordulás, hisz lelkünk legbelső lakásában tartózkodik az Úr, ahogyan Avilai sz. Teréz írja a Belső Várkastély c. művében.  Itt találkozunk vele, lelkünk felemelkedik az Úrhoz, feltöltődik az ő szeretetével, megpihenünk nála a sok küzdelemtől, munkától. Amennyiben nemcsak magunk miatt kezdjük el az imát, nemcsak kérni fogunk tőle, hanem meg fogjuk várni, hogy  Ő szóljon hozzánk. Amikor elég időt szentelünk neki, akkor konfliktusaink, félelmeink, csalódásaink alkalmával Ő mindig helyre tesz minket, ha valamit eltúlozunk, rosszat teszünk, mert egyformán gyermeke a másik is, nemcsak én. Helyre tett már engem is, mert azt mutatja meg, ahogyan ő látja az emberekkel való kapcsolatainkat. Olyan szelíd ez az ő véleményének bemutatása, megértése, hogy nem bánt meg, nem sértődöm meg tőle, de annyira igaz is, hogy mást nem tehetünk csak helyeselhetjük.
Tapasztalatból tudom, hogy Jézus az imában nemcsak feltölti a kiürült szeretet tartályunkat, hanem küld is a felebarátainkhoz.
A mai evangéliumban ez is megjelenül: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Küld bennünket, hogy adjuk át és fogadjuk el a kiengesztelődést és így gyógyítsuk a kapcsolatainkat.
Az utolsó HH-s újságban olvastam, hogy Michelis Tóni atya Indában járt. Ott többek között azt tapasztalta, hogy a család közösen imádkozik, az apa vezeti azt és 1 órát tart.

Nekünk is ez legyen egy biztatás, hogy lelkünk tartálya ki ne ürüljön, akkumulátora  le ne merüljön, szeretetünkkel győzzünk a  másságon és a sérelmen, hogy mi is a béke hirnökei lehessünk a mai világban, családunkban és környezetünkben.