Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
Urunk megkeresztelkedése 2015. január 11.
Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!
Nem csak az idősebb nemzedék hallhatta, mert nem csak a kommunista időkben emlegették, hogy a vallás magánügy. Ma is benne van a levegőben, hogy nem tartozik senkire hívő életem.
Jézus megkeresztelkedésének ünnepe, amikor saját keresztségünkre is irányítja figyelmünket, abban erősít meg minket, hogy Jézus Krisztus mindenkihez eljött, az ő tanítása mindenkié. Jelenléte minden teremtményre kiárad. A belénk árasztott Szentlélek az egész teremtett világ minden résztvevőjében nyomot hagy. Életünk minden területére, és valamennyi kapcsolatunkra Isten dicsősége árad. A mai ünnep Isten jelenlétét és Lelke kiáradását állítja a középpontba.
Talán már átéltük, amit Jeremiás prófétánál olvasunk: azt gondoltam, nem beszélek többet az Úr nevében, de akkor mintha tűz égette volna lelkemet, nem tehettem meg, hogy nem szólok tovább.
Keresztségünk, kereszténységünk kötelez! El kell mondanom, tovább kell adnom, amit Istentől hallottam! Vasárnapról vasárnapra halljuk, hallgatjuk Isten szavát. Ha megnyitom lelkemet, bennem is fellobban a Szentlélek tüze, láthatóvá válik Isten szeretete. Rajtam keresztül tudja Isten megszólítani a másik, a távol járó embert. Amikor tüzet rakunk, van, hogy könnyen lángra lobbannak a fadarabok. Szárazak, könnyen égnek. De van, ha sok eső esett, hogy nehéz meggyújtani a tüzet. Ha feladom, nem készül el az étel, nem lesz tábortűz, oda a jó hangulat, a szépnek ígérkező időtöltés. Ha hamar feladom a tanúságtételt, akkor Isten Országa nem fog tudni növekedni. De a fadarabot önmagában nem éri meg meggyújtani, csak, ha többet egybe raktunk. A megszólított, meghívott embert közösségbe kell gyűjteni.
Jézus megkeresztelkedése az évközi időbe vezet bennünket. A hétköznapokban, munkánk végzése közben kell sugároznunk Isten szeretetének tüzét, hogy sokan felfedezhessék, meghallhassák a lelkükben halkan szóló, hívogató hangot, Isten üzenetét
Fülöp Ákos plébános
Karácsony 2. vasárnapja 2015. január 4.
Evangélium: Jn 1,1-
Karácsony ünnepe a megtestesülés ünnepe. Isten emberré lett, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Ő az igazi világosság, az Ő fényénél minden dolgunkban el tudunk igazodni. Keresztény életünkkel ezt a világosságot tudjuk tükrözni, elvinni a világba.
Az ünnep feltöltött bennünket. A találkozások, a nyugalmas napok, a csendesebb, békésebb időszak megerősít mindannyiunkat. Persze annyira, amennyire sikerült felkészülni rá. Most ezt a töltést, ezt a lendületet elkezdhetjük leadni, megmutatni. Fényesebb, békességesebb arccal léphetünk ismét a hétköznapokba. Sugározzuk bátran környezetünkbe a megtapasztalt fényességet, örömet!
Persze azt is tudjuk, ezt nem könnyű, mert a fény elkezd halványulni, a lendület megfogyatkozik. Éppen ezért hív bennünket Megváltónk, hogy hétről hétre térjünk be hozzá, idézzük fel születésének örömét, tegyük ünneppé a vasárnapot! Ha újra és újra sikerül töltekeznünk, akkor lendületünk megmarad, akkor tovább tudunk világítani a világban!
Fülöp Ákos plébános
ELMÉLKEDÉS
Kedves hétvégés Testvérek!
Karácsony táján elmélkedve sok minden az eszünkbe jut és sok olyan felismerés születik meg bennünk, ami egyébként nehezebben, vagy ritkábban jutna az eszünkbe.
Ráfigyeltem arra, hogy Jézus születése körül két tábort, két féle embert figyelhetünk meg. Az egyik táborban alázatos, tisztelettudó, többnyire egyszerű emberek vannak, mint például: Mária, József, a pásztorok, a napkeleti bölcsek. A másik táborban csupa dölyfös, fölényeskedő, helyzetét, vagy hatalmát fitogtató emberek vannak, mint például, Augusztus császár, Heródes király, a betlehemi gazdag polgárok, akik egy ilyen hajléktalan várandós asszonyt, mint Mária volt a szemükben, nem, fogadnak be az ő hajlékukba, a gyermekgyilkosságot végrehajtó parancsnokok és katonák és ehhez hasonlók. Ez a két tábor ütközött akkor is egymással és ütközik ma is egymással a Jézus kérdés kapcsán.
Ma is megfigyelhető ez a két tábor, sőt magunkban is tapasztalunk bizonyos elemeket ezekből a magatartásokból.
Hosszú lenne az egész életünk magatartási formáit vizsgálgatni. Most gondoljunk csak a legközelebbiekre, a családtagjainkra, vagy a legközelebbi munkatársainkra.
Gondoljunk csak Máriára, Józsefre. Milyen gyöngéd figyelmességgel várták, gondozták a kisdedet. A pásztorok is a maguk egyszerűségében igyekeztek örömet szerezni, elismeréssel szóltak a gyermekről, vagy a három napkeleti bölcsre. Milyen őszinteséggel keresték, milyen egyszerűséggel hajoltak le a kisdedhez, milyen mély elismerés, hitvallás volt az ajándékaikban.
Gondoljuk meg, hogy Jézus ma is itt van. Mindenkivel azonosul. Amit teszünk az embereknek, azt neki tesszük. Ahogy viszonyulunk az emberekhez, úgy viszonyulunk Jézushoz is. Mennyire élem meg a szeretet szelídségét tudatosan. Türelmes az én szeretetem? Ki tudom várni az alkalmas pillanatot a megjegyzéseimnek, vagy az első indulatokat vágom a másik fejéhez? Jóságos az én szeretetem? Valóban inkább jóindulattal, vagy lenézéssel, pillanatnyi dühöm szúrós tőrével reagálok leginkább? Valóban tudok tapintatos lenni? Nem mások előtt megalázni megjegyzéseimmel a másikat, hogy én tűnjek ügyesnek, okosnak, helytállónak? Félek-
Gondold meg, hogy mennyi megalázó fájdalmat élt meg Máris és József a sok elutasítás kapcsán? Mennyi sértő, megalázó megjegyzés hangzott el? Milyen gyilkosan volt nyájas Heródes, amikor a kisdedről beszélt a napkeleti bölcseknek? Az ember szinte ölni tud a szavaival. És nem csak a másik emberek, hanem mindegyikünk magába szállhat, mert van bennünk bőven korrigálni való és nemesíteni való.
Nagy Jóska