Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
advent 4. vasárnapja 2017. december 24.
Harmatozzatok egek onnan felülről, és ti felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt! (Iz 45,8)
Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott
Különleges az idei adventünk, hiszen a 4. vasárnap egyben karácsony vigíliája is.
A Szűzanyával zárjuk adventünket, aki karácsony igazi tanúja. Ami vele történt, nem volt soha még. Bizalma Isten felé határtalan. Abból fakad ez, hogy Isten egészen közel jön az emberhez. Nem csak nevén szólítja, hanem válaszától teszi függővé az üdvösség eseményeinek kezdetét. Egészen a kezünkre adja önmagát. Annyira szereti az embert, hogy vállalja az elutasítás kockázatát is.
Engedem-
Karácsony éjjelén összejövünk, énekeinkkel felidézzük a régen volt ünnepek emlékét. Elindít bennünket, csak az a kérdés, hogy visz-
Karácsony ünnepén találkozhatok Valakivel, aki maga az Élet. A megtestesülés titka áll előttem. Isten szeretetből teremtett, és szeretetből vállalta az embersorsot. A megtestesülés eredetileg is szerepelt a világról alkotott tervében. Jézus Krisztus nem csupán egy szerelő, aki Isten elrontott tervét jött helyreállítani. Maga az Isten jött el közénk, mert úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne hisz, annak örök élete legyen!
Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üdvözlet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.
advent 3. vasárnapja 2017. december 17.
Örüljetek az Úrban szüntelen, újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!
(Fil 4, 4-
Megmutatni az ünnep szépségét
A mai liturgia az örömről szól. A Szentmise kezdőéneke a Filippi levelet idézi. A könyörgés az ünnep örömét vetíti előre. Készületünk, de a hétköznapjaink mögött is a kiapadhatatlan öröm húzódik meg. Csak lehet, nem könnyű felfedezni.
Mit gondolunk az ünnepről? Ünnep lehet minden, ami a hétköznapiból kiugraszt. Vajon megtalálom-
Azt gondolom, az otthon az, ami segít ünnepivé tenni akár a hétköznapokat is. Mit teszek ezért? Vajon kialakult-
Ezekben az apró gesztusokban, csendes, mégis örömteli helyzetekben gyökerezik az igazi ünnep. Akkor lesz bensőséges, szép a nagy ünnep, ha felé tartva meglátom az apró, csendes ünnepi pillanatokat is.
Istenünk, te látod, milyen hűséges lélekkel várja néped karácsony ünnepét. Add, kérünk, hogy Üdvözítőnk születésének nagy napjára elérkezve örvendező lélekkel, áhítatosan ünnepeljünk.
advent 2. vasárnapja 2017. december 10.
Sion népe, íme jön az Úr, hogy megmentse a nemzeteket, és hallani fogjátok dicsőséges szavát, szívetek örömére. (v.ö. Iz 30,19.30)
Karácsony titka: az Ige testté lett
Karácsony ünnepén szent János evangéliuma fogalmazza meg az ünnep titkát, alapját: az Ige testté lett. Számunkra ez magától értetődő. Tudjuk, hisszük, hogy mit is ünneplünk.
Ugyanakkor érdemes újra és újra feltennem a kérdést: ki nekem Jézus? A felszínen természetes a válaszom: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.
De érdemes kicsit mélyebbre ásni, ahol a Jézussal való kapcsolatomat szemlélhetem. Ez a kapcsolat változik, alakul, leginkább mélyebbé válik. Ezen a szinten lehet újra és újra kérdeznem, és őszintén válaszolnom: kinek tartom én az emberré lett Istent? Ahogy emberi kapcsolataink is formálódnak, úgy az Istennel való kapcsolatom is folyamatosan alakul. Mert a kapcsolat nem egy állandó dolog, benne élet van, benne emberként vagyunk jelen, és ahogy mi magunk is változunk, úgy kapcsolataink is alakulnak.
Hétről hétre hallgatjuk az evangéliumot a vasárnapi szentmisében. Vajon mennyire formál bennünket Isten szava? Naponta igyekszem elmondani imáimat. Vajon a „leckefelmondástól” haladok-
Adventi utunk segít abban, hogy egyre jobban megismerjük Jézus Krisztust, Isten Fiát, a Megváltót!
Mindenható, irgalmas Istenünk, segíts, hogy szent vágyakozással siessünk Fiad elé. Örök bölcsességeddel nevelj minket, hogy evilági elfoglaltságaink ne akadályozzanak találkozásunkban szent Fiaddal.
advent 1. vasárnapja 2017. december 3.
Lelkem hozzád emelem, Uram, Én Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent!
(Zsolt 24, 1-
A várakozás megszentelése
Advent az új egyházi év kezdete. Idén Márk evangéliumát olvassuk. A szerző keretbe foglalja elbeszélést. Azzal kezdi, hogy „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete” A végén, Jézus halálakor a százados megállapítja: „ez az ember valóban Isten Fia volt!” Jézust, az Isten Fiát szemléljük, vele szeretnénk egyre mélyebbé formálni kapcsolatunkat.
Advent az előkészület ideje. Várakozunk arra, ami már megtörtént. Várakozásunk, vágyakozásunk valós, mert az időszak első része végső soron az örök életre való készület. Erre utal az evangélium is, amikor virrasztásra szólít.
A várakozás bizonyos helyzetekben feszültté tesz. Talán a bizonytalanság okozza. Magam legtöbbször nem tudok belekezdeni semmi komolyabb dologba, akkor sem, ha tudom, nagyjából mennyit kell várni.
Az advent nem ezt a feszült várakozást állítja elénk. Sokkal inkább egy készülődést. Előkészítem szívemet a találkozásra. Örömteli izgatottság, kíváncsiság van bennem.
A várakozást, a felkészülést nem lehet kikerülni. Nem lehet belecsöppenni az ünnepbe. Minél többet beleadsz, annál többet visszakapsz.
Hogyan tudok segíteni azoknak, akik számára ez az időszak csak a vásárlásról, az anyagi terhekről szól? Akik számára a karácsony ünnepe kiüresedőben van, mert a lényegről elfeledkeztek? Feladatunk, felelősségünk, hogy valamit az ünnep és a felkészülés szépségéből megmutassunk környezetünk számára!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható, Örök Isten, önts híveid szívébe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé, Ő pedig egykor jobbjára állítson minket Országában, és mindnyájan együtt örvendjünk a boldog örökkévalóságban.