Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
ADVENT 4. VASÁRNAPJA
Harmatozzatok egek onnan felülről, és ti felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt! (Iz 45,8)
Míg ezen töprengett…
Adventi utolsó hetében, a közvetlen felkészülés idején, az evangéliumokból sorra vesszük azokat az eseményeket, amelyek Jézus születését megelőzték. Máté szűkszavúan tudósít, arra figyel, hogy beteljesedett a prófétai jövendölés. Lukács gondosan utánajárt mindennek, kiegészíti Máté beszámolóját. Mindkét leírásnak vannak saját részei. Lukács Máriát helyezi középpontba. Mária igenje áll előttünk, Isten iránti bizalma erősít meg bennünket. Máté Józsefre fókuszál. Igaz emberként mutatja be, aki töpreng, Isten elé viszi a problémáját, majd ráhagyatkozik az angyal szavára.
Mennyi kétség, kérdés lehetett Máriában, végiggondolva az angyal szavának következményeit. Hogyan fogadja majd a környezet, főként József mindezt? Milyen lesz a Gyermek, hogyan alakul a sorsa? Mária egészen Isten kezébe teszi életét.
Józsefben is kérdések sora fogalmazódik meg. Nem csak az, hogy kitől van a Gyermek, hanem a további feladatok, teendők egész sora. Ő is ráhagyatkozik Istenre.
Nem könnyű felfogni, elfogadni, ha Isten átalakítja életemet. De ugyanígy nehéz beszélni arról is, hogyan találkoztam Istennel. Sokszor, szentek életében, magát az eseményt olvashatjuk. De a magunk Isten élményét alig tudjuk, merjük elmondani. Mert a Szenttel való találkozás valóban alig elmondható. Inkább látható, megsejthető.
Karácsony közelgő ünnepe felkínálja a lehetőséget, hogy találkozzam Istennel. Ha tudok nyitott lélekkel ünnepelni, hallgatni Szavára, meg fog szólalni bennem. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a hátralevő héten a találkozásért!
Fülöp Ákos plébános
Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üdvözlet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk!
↑
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
Örüljetek az Úrban szüntelen, újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van! (Fil 4, 4-
Te vagy-
Jézus válaszol a börtönben elbizonytalanodó János kérdésére. Máté rámutat az izaiási jövendölésre, amely János igehirdetésében megmutatkozik. Útkészítő ő, akit Isten küldött, hogy rámutasson a Fiúra. Jézus is Izaiás jövendölésére hivatkozik, amelyek a messiási időket mutatják be. Tetteiben felismerhető Isten küldötte. Ugyanakkor Jézus üzenetében ott van a bátorítás is. Megvalósulóban van mindaz, amit elkezdtél, amit meghirdettél.
Milyen sokszor van életünkben is, hogy elbizonytalanodunk. Jó úton járunk? Jó az, amit teszünk? Különösen, ha kevés a visszajelzés. A ma embere azonnali eredményt vár, Isten malmai azonban lassan őrölnek.
Adventi utunk félidejénél járunk. Ilyenkor könnyen elbizonytalanodunk. Milyen sok van még hátra, kezdünk elfáradni. Bátran kérjük Jézustól az erőt, a biztatást, hogy kitartsunk az úton, és elérkezzünk az ünnep örömére!
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te látod, milyen hűséges lélekkel várja néped karácsony ünnepét. Add, kérünk, hogy Üdvözítőnk születésének nagy napjára elérkezve örvendező lélekkel, áhítatosan ünnepeljünk
↑
ADVENT 2. VASÁRNAPJA
Sion népe, íme jön az Úr, hogy megmentse a nemzeteket, és hallani fogjátok dicsőséges szavát, szívetek örömére. (v.ö. Iz 30,19.30)
Készítsétek az Úr útját!
Föllépett egy ember, az Isten küldte, János volt a neve – olvassuk János evangéliuma elején. Adventi utunk markáns alakja Keresztelő szent János. Ő az útkészítő, aki meghirdeti az üdvösség idejét, megtérésre szólítja a szavára figyelőket, majd rámutat Jézusra, az Isten Bárányára. Kemény, szókimondó ember, aki életével is szavával is Isten szolgálatában áll. Tudja a helyét, feladatát. (Nekem kisebbednem kell, Neki pedig növekednie)
Miben tudom követni a keresztelőt?
Ami a legalapvetőbb, hogy életem Isten akarata szerint alakítom. Ehhez persze nyitottság és élő Isten kapcsolat szükséges. Ha komolyan törekszem rá, ha a jó harcot megharcolom, akkor szavak nélkül is jellé válik életem. Ide kapcsolódhat a vasárnap ünneppé tétele, beszédemre való tudatos odafigyelés.
A mai közbeszédet a ’polkorrektség’ jellemzi. Van, amiről nem illik beszélni. Ugyanakkor vannak divatos témák, amelyekről az elvárások szerint szólnak sokan. Ez viszont gyakran távol esik az igazság tartalomtól. Merek-
Természetesen helyzetemet, lehetőségeimet, alkatomat figyelembe kell vennem. Nem könnyű megtalálni azt, amit Kazinczy megfogalmaz: „ Jót s jól, ebben áll a nagy titok.”
Advent időszakában beszéljünk bátran a készületről, karácsony jelentőségéről, titkáról! Mutassuk meg, mi hogyan készülünk! Próbáljuk meg átadni azokat a hagyományokat, amelyek bennünket megerősítenek! És természetesen tegyünk tanúságot Istenről, az Ő szeretetéről, a köztünk növekvő Isten Országáról!
Mindenható, irgalmas Istenünk, segíts, hogy szent vágyakozással siessünk Fiad elé. Örök bölcsességeddel nevelj minket, hogy evilági elfoglaltságaink ne akadályozzanak találkozásunkban szent Fiaddal.
↑
ADVENT 1. VASÁRNAPJA
Kedves Testvérek! Rohan az idő, már újra a karácsonyi előkészület elején vagyunk. Már máskor is elmélkedtünk arról, hogy az Ádventnek hármas irányú várakozása van. Az egyik a régmúltra irányítja a figyelmünket, amikor még az Ó-
Azt olvasom a Jelenések könyvében: „Én, János, a Királyságban és Jézus türelmes várásában testvéretek….” (Jel 1, ) János apostol tehát önmaga keresztény mivoltát elsősorban Abban határozza meg, hogy türelmesen várja Jézus dicsőséges, második eljövetelét.
Miben van ez a várakozás? Miért olyan fontos?
Amikor az örök életről gondolkodunk, vagy Jézussal, bíróval való találkozásra gondolunk, leginkább csak a tiszta lelkiismeretnél állunk le. Ne legyen bűn, vagy legalább is ne legye súlyos, halálos bűn a lelkünkön. Ez igaz, de messze nem elegendő.
Ha várunk valakit a távolból, valakit, akivel régen találkoztunk, akkor nem csak arra gondolunk, hogy talán nem sértettük meg őt valamivel, hanem várjuk, a vele való találkozást. Már előre örülünk, felidézzük a múltat, a kellemes emlékeket. Érzelmileg is készülünk a találkozásra.
Valami hasonló van Jézus második eljövetelével kapcsolatban is a hívő ember lélekben.
A nyolc boldogság jól ismert szövegén keresztül szeretném megmutatni, hogy miként működik a lélek érzelmi felkészülése a Jézussal és az örökkévalósággal való találkozásra.
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Ez az életünk itt a földön szükségszerűen kötődik az anyagi javakhoz. Erő, egészség, lakás, pénz, élelem, ruha, autó, tekintély, karier, meg még nagyon sok minden nagyon fontos ebben az életben. Jézus ezt nagyon jól tudja. Nem azt mondja, hogy boldogok a koldusok, vagy a hajléktalanok, az éhezők, stb. Jézus a lélekben szegényekről, a lélekben függetlenekről beszél, aki tudatában van annak, hogy minden javak ebben az életben csak ideig-
A tudat minden hívő emberben megvan, hogy egyszer innen el kell menni. Azt is valljuk az eszünkkel, hogy az örök élet és a Jézussal való életközösség sokkal jobb lesz, mint ez a földi küszködés. Mégis két kézzel taszítjuk magunktól a Jézussal való találkozást és az örök életbe való átmenetelt. Az Ádventi vezeklőbb időszak jó alkalom, hogy hangulatilag is rákészüljünk arra, hogy mindent itt hagyjuk és örökre Jézussal legyünk. Azt a szent közömbösséget kell magunkban táplálni ezzel a világgal kapcsolatban, ami lehetővé teszi, hogy az örök vágyak is felszínre jussanak bennünk.
Szent Pál nagyon szépen ír erről a Korintusiaknak írt első levelében. „Azt mondom tehát testvérek: az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, minth nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik." (1Kor 7, 29-