Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
évközi 5. vasárnap 2016. február 7.
Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * magasztallak téged, Istenem.
Sokféleképpen lehet látni az Urat: látomásban, mint Izajás próféta, csodatetteinek megtapasztalásában, mint Péter apostol, és a Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett hitben, mint Szent Pál által a korintusi hívek. Tévedés volna azt hinni, hogy ez az utóbbi látás halványabb és bizonytalanabb az első kettőnél. Ellenkezőleg: teljesebb és biztosabb. Izajás ugyanis csak néhány jellemző vonását ismeri meg látomásában az egészen más Istennek, s azt is csupán képben, szimbolikusan, mert ember másként fel nem foghatja. Péter az isteni hatalom jelét látja és tapasztalja a csodás halfogás eseményében, s őt is félelem fogja el társaival együtt, akárcsak Izajás prófétát, mert Jézusban az embert és a természetet végtelen fokban felülmúló, transzcendens Istennel találkozott.
Azonban mi az apostoloktól ránk hagyományozott húsvéti-
Urunk Jézus Krisztus, köszönjük a hitet, melyet Szentlelked által ébresztesz és mélyítesz el bennünk. És köszönjük a tudást, melyet feltártál előttünk, amikor kinyilatkoztatást adtál Isten belső életéről, a Szentháromság boldog közösségéről. Add meg, kérünk, kegyelmesen, hogy ezt az őseinktől örökölt hitet és tudást hűségesen megőrizzük, s úgy adjuk tovább az utánunk következő nemzedéknek, hogy hozzátesszük a magunk belső látomását és saját életünkben megnyilatkozó csodáid eleven tapasztalatát.
Barsi Balázs ofm
évközi 4. vasárnap 2016. január 31.
Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts egybe a pogányok közül, hogy szent nevedet magasztaljuk, és dicséreted legyen dicsekvésünk! (Zsolt 105,47)
Törekedjetek az értékesebb adományokra!
Jeremiás meghívását tárja elénk az ószövetségi olvasmány. Mielőtt megalkottalak, már ismertelek, szólítja meg Isten a prófétát. Nekem is szól az isteni szó! Engem is ismert, engem is meghív, engem is küld a többiek közé. Feladatom a hétköznapokban megmutatni Isten szeretetét. Hogyan tegyem? Legyek készen arra, hogy válaszoljak, ha megkérdezik, mi a reményem, olvassuk Péter apostolnál. Ehhez van szükség a folyamatos Isten kapcsolatra.
A mindennél magasztosabb út, amelyet Pál apostol bemutat, a szeretet útja. Út, a másik ember felé, út az Isten felé. Közösen járunk ezen az úton, egymást segítve.
A szeretet adomány, amelyet megkapunk, amelyet használunk, amelyet megosztunk másokkal. Olyan eszköz, amelyet használva szebbé válnak a mindennapjaim. Döntés, értelmi tevékenység, amely közelebb visz a másik emberhez, ezáltal pedig Istenhez.
Fogalmazzam meg saját szeretet himnuszomat. Nézzem meg főbb tevékenységeimet, hogyan van jelen benne a szeretet!
Jézus gyermekségének színhelyén szól az emberekhez. Kemény szavakat használ. Mintha ellentétben lenne az előtte hallott szeretet himnusszal. De a szeretet nem azt jelenti, hogy mindent ráhagyok a másikra, hanem hogy szeretném a jó felé terelni.
Jézus irányt mutat. Ő Úr és Messiás, akit követni kell. Tud szelíd lenni, de tud kemény szavakat használni, ha arra van szükség. Minket is arra hív, hogy szeretettel, mégis határozottan mutassuk meg az Isten Országába vezető utat!
Fülöp Ákos plébános
Urunk, Istenünk, engedd, hogy téged egész lelkünkkel imádjunk, embertársainkat pedig őszinte szívből szeressük!
évközi 3. vasárnap 2016. január 24.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, minden föld az Úrnak énekeljen! (Zsolt 95,1-
Elküldött az Úr, hogy örömhír vigyek a szegényeknek
Ritkán olvasunk Nehemiás könyvéből. Nehemiás a tettek embere, a fogság utáni újjáépítést szorgalmazza. Ügyes abban, hogy elnyerje a központi tekintély támogatását. Nagy lelkierővel bír. A törvény felolvasása, megértése ünnep a nép számára, amely segíti a hétköznapok munkáját. Isten szavának hallgatása számunkra is ünnep kellene, hogy legyen, ebből fakadhatna vasárnapunk megszentelése.
Az egyház közössége olyan, mint a test. Sok tagja van, amelyeknek különbözőek a tulajdonságai, képességei, lehetőségei. Mégis együtt tevékenykedve lehet igazán jelévé Krisztus szeretetének. A különféle Isteni ajándékok egységbe kapcsolják a tagokat. Mindez azért fontos, mert együtt válhatunk igazán jellé a világban.
Jézus visszatér Názáretbe, ahol olvasásra jelentkezik. Megszokott dolog, hogy a férfiember a zsinagógai Istentiszteleten olvassa a prófétai könyvet és pár gondolatot hozzáfűz. Minden bizonnyal Jézus sem először teszi ezt. Mégis, most szavai valahogy mások, felemelőek, feltűnést keltőek, zavarba hozóak. Ezt fogjuk látni a jövő vasárnap, tovább olvasva a mai szakaszt.
Meglepőek Lukács bevezető szavai. Egész másképp kezd írni, mint a többi evangélista. Konkrét személynek címzi művét, megalapozza tartalmát azzal, hogy jelzi, alapos utánajárás előzte meg az írásba foglalást. Természetesen mi tudjuk, hogy a Szentlélek működése is mellette állt sugalmazó erejével. Mennyire ismerem Jézus életét, tanítását? Hogyan tudom azt továbbadni? Megtapasztalom a Lélek erejét? Hiszen mindannyiunkat küld, hogy örömhírt vigyünk a körülöttünk élőknek!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható örök Isten, irányítsd tetteinket tetszésed szerint, hogy szent Fiad nevében minél több jót tegyünk!
évközi 2. vasárnap 2016. január 17.
Az egész föld imádjon és magasztaljon, Istenünk, nevedet énekkel dicsérje, fölséges Istenünk! (Zsolt 65,4)
A Lélek adományai
Szent Pál apostol a Korinthusiaknak írt levél egy részében a Lélek adományait veszi sorra. Mindezt azért, hogy figyelmeztessen a közös alapra, a Szentlélek működésére. Mivel ezek adományok, nem lehet őket „kiérdemelni”, ezért az ember értékessége nem függ tőlük. Ma is kísértés, hogy ha valaki rendelkezik ilyen karizmatikus adománnyal, ettől tökéletesebbnek érezze magát. Nagy szentjeink arra törekedtek, arra mutattak példát, hogy ezeket az adományokat Isten és az emberek szolgálatába állítsák.
Január hónap kiemelkedő magyar szentje szent Margit. Elfogadva szülei felajánlását vállalta a szerzetesi életet. Imádságával, engesztelő tetteivel, békeszerző tevékenységével méltán vált ismertté népünk körében. Így, miután boldogként tisztelték halálától fogva, szentté avatása az emberemlékezetet meghaladó tisztelet alapján történt 1942-
A Lélek adományait felismerve életünkben tudunk tenni kapcsolatainkért, felfedezve a megszokás szürkeségét életünkben. A kánai menyegző csodája segít, hogy meglássuk a kiürülő korsókat, és tudjuk, kihez fordulhatunk, kitől kérjünk segítséget. Jézus és Mária segítsége újra finommá, élvezhetővé teszi életünket, kapcsolatainkat!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható örök Isten, te kormányzod a mennyet és a földet: hallgasd meg néped esdeklő imáját, és adj békét napjainkban!
Urunk megkeresztelkedése 2016. január 10.
Az Úr megkeresztelkedésére megnyílt az Ég, a Szentlélek mint galamb lebegett az Úr fölött, és a mennyei Atya szava hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.
Te agy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.
Jézus születését ünnepeltük, keresztelkedésének ünneplésével lezárul a karácsonyi időszak. Visszatérünk – a liturgiában is – az évközi időbe. Érdekes belegondolunk, hogy a karácsony eseményei után, amelyek néhány embert megmozgattak, 30 év csend következik. Ugyanezt a csendes, felkészülő időszakot látjuk Pál apostol életében is. Feltehetem magamnak a kérdést: mire készít fel az Isten? Mai rohanó, zajos világunkban a csendes időszakot nehezen viseljük. Ugyanakkor az is veszély lehet, hogy megragadunk a készülődő időszakban, nem vesszük észre, nem halljuk meg Isten hívását. Mintegy beleragadunk a várakozásba, a készülődésbe. Adventi idejében felkészültünk az ünnepre, amelyben feltöltődtünk kegyelemmel, ma pedig Isten küld minket, hogy minderről tegyünk tanúságot a világban.
Jézus keresztelkedése felveti a kérdést számunkra: mit jelent keresztségünk? Legtöbbünk nem emlékszik arra, amikor megkeresztelték. A keresztség szentsége – maga a szentség kiszolgáltatása – szinte csendben történik, legtöbbször csak a szűk család van jelen. Pedig a keresztség szentségében a közösségbe kapcsolódik be a megkeresztelt. Figyelnünk kellene tehát arra, hogy ez a kapcsolat épülni tudjon. Szítsuk fel magunkban a keresztség kegyelmét! Keressük az alkalmat a tanúságtételre! Mutassuk meg a közösség fontosságát, erejét!
Az Atya szózata szerint Jézus a szeretett Fiú, akiben kedve telik. Bennem vajon kedve telik-
Fülöp Ákos plébános
Mindenható örök Isten, te ünnepélyesen kinyilatkoztattad nekünk Krisztust, mint szeretett Fiadat, amikor megkeresztelkedett a Jordán folyóban és leszállt rá a Szentlélek. Add, hogy mindig kedved teljék bennünk, fogadott gyermekeidben, akik újjászülettünk vízből és Szentlélekből.