Főmenü:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )
Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők
Szentháromság vasárnapja 2017. június 11.
Áldott legyen az Atyaisten, és Isten egyszülött Fia, valamint a Szentlélek, mert irgalmasságot gyakoroltak velünk.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké!
Szentháromság vasárnapján Isten misztériumát szemléljük, mert Ő kinyilatkoztatta benső életének csodálatos titkát.
A Szentháromságba vetett hit alapvetően egyházias. A Szentháromság forrása az egyháznak, melynek egysége az Atya, a Fiú és a Szentlélek közösségében való részesedés. Szemlélődő bölcsességi gyakorlattal, értelmet megtisztító erőfeszítéssel szeretnénk mélyebben megközelíteni Isten misztériumát.
A szentháromságos hit mélységének megragadásához az egyház liturgiája ad segítséget. A liturgián keresztül lépünk be a szentháromságos Isten misztériumába. Az Egyház ősi imádságos formája a doxológia. Ebben a dicsőséget sajátos szófordulattal Istennek tulajdonítjuk. Közvetlenül dicsőségét és szentségét akarjuk kifejezni. Három eleme: megnevezi azt, akinek dicsőségét elismeri, hirdeti az Őt megillető dicsőséget, és az örökkévalóságra utaló formulát tartalmaz. Kis doxológiának nevezzük a zsoltározás vagy a rózsafüzér tized lezárásakor mondott dicsőítést. A Szentmisében énekelt dicsőséget nagy doxológiának nevezzük, mert sokkal bővebben beszélünk Isten dicsőségéről. Ezek a formák megerősítik a Szentháromságba vetett hitünket.
A mai vasárnap egyben hálaadás a munkaévért. Érdemes végiggondolnunk, mit sikerült megtennünk, és mi maradt el. Miben tudtunk előre lépni, és miben nem. Természetesen itt elsősorban a plébánia közösség körüli eseményeket vehetjük számba.
Fülöp Ákos plébános
Mennyei Atyánk, te elküldted a világba Fiadat, az igazság Igéjét, és a megszentelő Szentlelket, és ezzel kinyilatkoztattad belső életed csodálatos titkát. Add, hogy az igaz hit megvallásával a Szentháromság dicsőségét megismerjük, és a fölséges hatalmú egy Istent imádjuk.
Pünkösd 2017. június 4.
Az Úrnak lelke betölti a földkerekséget. (Bölcs 1,7)
Hiszek a Szentlélekben!
Minden imádságunkat a Szentháromságos egy Isten nevében kezdjük és zárjuk. Ebben rendre említjük a Szentlelket. A hitvallásban is megvalljuk a benne való hitünket. Tudjuk, hisszük, hogy a harmadik isteni személy. A katekizmusban és liturgikus szövegekben találkozhatunk a Szentlélek személyével. Mégis valahogy a legkevésbé ismerjük fel jelenlétét, működését. Ugyanakkor legtöbbször csak rá kellene csodálkozni.
Hogyan fedezhetem fel a Szentlélek jelenlétét életemben? Sokan a nagy jeleket keresik, a különleges adományokat. Ezeket az ajándékokat ritkán adja meg az Isten. Ugyanakkor sokkal gyakrabban a hétköznapok egyszerű eseményeiben ismerhetem fel működését. Jelen van emberi kapcsolatainkban, amikor észreveszem a rászoruló embert, amikor meg tudom hallgatni, amikor tanácsommal segíteni tudom a mellettem élőt, a Lélek ereje mutatkozik meg. A Szentlélek ajándékai a következők: bölcsesség, értelem, jó tanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, Istenfélelem.
Mit jelent nekünk Pünkösd ünnepe? Amit a könyörgésben is kérünk: töltse be szívünket kegyelmével. Ehhez persze szükség van a nyitott szívre, és arra, hogy legyen hely számára. Ha túlzottan tele vagyok a világ dolgaival, nem jut hely számára. Ahhoz, hogy szívem nyitottá váljon, rendszeres kapcsolat kell az Istennel. Időt kell szánnom rá, minőségi időt. Keresnem kell a csendet naponta otthon, és rendszeresen az Isten házában. Nem elég csak a vasárnapi szentmisén ott lenni.
Ha betölt a Lélek, az Isten kegyelme, elindít a másik ember felé, akkor életem jellé válik. Akkor tudok majd időt szánni a közösségre is, hogy együtt haladjunk a krisztusi úton.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te a mai szentséges ünnepen Egyházadat és általa a világ minden népét és nemzetét megszentelted. Áraszd ki a Szentlélek ajándékait az egész világra, és töltsd be híveid szívét isteni kegyelmeddel, amellyel egykor elindítottad az evangélium hirdetését.
Mennybemenetel ünnepe 2017. május 28.
Ahova a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test reménységben.
Menjetek el az egész világra!
Jézus mennybemenetelét ünnepeljük. Az ünnep kettős gondolatot tár elénk. A Szentmise könyörgése a reményre hívja fel a figyelmünket. Az evangélium pedig keresztény feladatunkat mutatja meg.
Mit jelent a remény? Várakozás valaminek a megtörténésére. Ez lehet egy esemény, egy találkozás. Sokszor a beteljesedése rajtam kívül áll. Időben jön a busz, a vonat. Megérkezik a másik, a várva várt személy.
Életünk telve van reménnyel. Ismerjük a mondást: a remény hal meg utoljára. Milyen sok dolog bekövetkezésére várakozunk! Van, amiért tehetünk is. Remélem, jól el tudok végezni valamit. Fel lehet rá készülni. Időben elindulni, csökkenteni a bizonytalansági tényezőket.
Reményünk gyakran a másik emberhez kapcsol. De jó lenne, ha időben megérkezne, ha békés időt tölthetnénk együtt. Itt is van, amit elő lehet készíteni.
Ugyanakkor számos eset van, amikor nem válik valóra várakozásunk. Ilyenkor bosszankodunk, csalódottak, szomorúak leszünk. Mit kezdek az ilyen helyzettel? Ha a kapcsolat, a munka, a helyzet fontos, akkor tudok dönteni mellette, a csalódás ellenére is. Ma talán túl könnyen lépünk ki egy helyzetből, meg se próbálva javítani rajta. Ilyenkor a csalódás összetöri a reményt, ami fájdalommal, sérüléssel jár.
Az evangélium arra hív minket, hogy tegyük tanítvánnyá a népeket. Ehhez alapvetően nekem kell tanítványnak, Krisztust követőnek, krisztusinak lennem. Csak akkor tudok másokat kereszténnyé tenni, ha magam is az vagyok. Ami persze nem csak annyit jelent, hogy elfogadom a tanokat, hanem hogy életemet is e szerint alakítom. Elmenni a világra nem azt jelenti, hogy távoli földrészekre kellene utaznom. Sokan vannak mellettem, akik nem ismerik Krisztust. Tanítvánnyá tenni az embereket nem csak a pap feladata. Számos olyan ember van, akihez a pap nem jut el, szava nem ér el hozzá. Rajtad keresztül tud Isten szava elérkezni a másik emberhez!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Istenünk, hadd ujjongjunk szent örömmel, és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi felemelkedésünk: ahova ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház reménységben.
Húsvét 6. vasárnapja 2017. május 21.
Ujjongó szóval hirdessétek, hogy mindenki hallja, hirdessétek mindenütt a földön: megváltotta az Úr az ő népét, alleluja.
Keresztényként a hétköznapokban
A húsvéti időszak 50 napon át tartó ünneplése megerősíti bennünk a feltámadás örömét, ami akkor az igazi, ha túlcsordul belőlem, ha mások is megtapasztalják. Amikor a feltámadás örömhíre mutatkozik meg életemen, ez hatással van a másik emberre, még ha nem is szólok hozzá. Mindez a Szentlélek erejében működik, Akit elnyernek az Istenben hívők. Jézus megígéri a Lelket az apostoloknak az utolsó vacsorán. Feltámadása után rájuk lehel mondván: „vegyétek a Szentlelket”. Pünkösd ünnepén pedig láthatóan kiárad a tanítványokra, akik ettől kezdve hirdetik Isten kegyelmét, szeretetét.
Mi is megkaptuk a Szentlelket, amikor megkereszteltek bennünket, a bérmálásban pedig különleges erővel töltött el minket. Imádságainkban, a szentségeken keresztül, a liturgiák alkalmával szintén megtapasztaljuk a Lélek erejét. Mindebből fakad az, amit Péter apostol fogalmaz meg a mai szentleckében. Legyünk készen, hogy válaszolni tudjunk a minket kérdezőnek! Kérdezni viszont akkor fognak, ha látják szép életünket, ha megérzik rajtunk a hit örömét, erejét.
Keresztény életünk tehát napi kapcsolat Istennel, amelyből tanúságtétel fakad, és készenlét, hogy ha kell, beszélni is tudjunk Jézusról, a megváltás művéről.
Érdekes egybeesés, hogy ehhez a vasárnaphoz kapcsolódik a tömegtájékoztatási világnap. A mai technikai világban hitünkről nem csak személyes kapcsolatainkban tehetünk tanúságot, bár ez a legfontosabb. A technikai eszközöket is fel kell használnunk arra, hogy az evangélium üzenete sokakhoz eljusson. Persze erre is vonatkozik Péter apostol tanácsa: szelíden, tiszteletteljesen, jó lelkiismerettel tegyük!
Fülöp Ákos plébános
Mindenható Istenünk, add, hogy odaadó buzgósággal ünnepeljük Urunk feltámadásának örömnapjait. Engedd, hogy cselekedeteinkkel mindenkor életre váltsuk, amit az emlékezéssel felidézünk.
Húsvét 5. vasárnapja 2017. május 14.
Az Úrnak új dalt énekeljetek, mivelhogy csodákat művelt, tudtul adta hűségét a nemzeteknek, allelúja!
Feladatunk az Egyházban
Életünk végső célja az örök élet. Valahol ott legbelül minden emberben benne él ez a vágy. Mi, keresztények, krisztusiak szerencsés helyzetben vagyunk, mert ez a vonzódás konkréttá válhat, mert ismerjük az utat, mert tudunk olyanokról, akik ezt az utat már végigjárták. Megtapasztaljuk azt is, hogy nem magunknak kell kitalálni, merre is haladjunk, nem magunkban kell végigküzdenünk az út nehézségeit. Jézus ugyanis közösségbe, az Egyházba hívott minket.
Ahhoz, hogy haladni tudjunk, mindenkinek meg kell találnia a feladatát, és ezt jó szívvel, lelkesen tennie is kell. Ha igazán fontos a közösség, akkor erre megtaláljuk a megfelelő időt is.
Az olvasmány az első diakónusok kiválasztásáról szól. Az apostolok látják a közösség növekedéséből fakadó nehézségeket, és megtalálják a Szentlélek által a megfelelő megoldást. Bennünk mennyire van meg a Szentlélekre figyelés? Egy-
Mi a feladatunk az Egyházban? Alapvető módon, hogy életünkkel, és ha van rá módunk, szavainkkal is, hirdessük a feltámadás örömhírét. Péter apostol királyi papságnak nevezi a hívőket. A szentségek által mintegy felszentelést kapott minden keresztény arra, hogy tanúja legyen a feltámadásnak. Szelíden, türelemmel, hozzáértéssel.
Az úton, amelyen haladunk, vezetőnk a Lélek. Jézus maga az út, vele, rajta haladhatunk célunk felé. Szeretetünkkel megmutathatjuk másoknak, hogy jó ezen az úton járni.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te megváltottál, és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe.
Húsvét 4. vasárnapja 2017. május 7.
Telve van a föld az Úr irgalmával, az egek az Úr szavára lettek, alleluja!
Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen!
Az evangélium Jézust jó pásztornak nevezi, aki gondoskodik nyájáról. Néven szólítja, ismeri övéit.
A húsvéti idő eddigi vasárnapjain a Feltámadottal való találkozásról elmélkedtünk. Jézus megerősíti tanítványait, majd küldetést ad nekik, hogy örömhírét elvigyék a világba.
A feltámadott Úr gondoskodását a hétköznapokban egyrészt a családok által, másrészt az egyházon keresztül végzi. A mai vasárnap mindkét oldalból kiemelünk egy-
Május első vasárnapja anyák napja. Az édesanyákat köszöntjük, értük imádkozunk. Közöttük első, égi édesanyánk, a Szűzanya. Ahogy az édesanya gondoskodik családjáról, otthont teremt számára, úgy akar Isten is gondoskodni rólunk.
A család mellett a másik közösség, amelynek tagjai vagyunk, az egyház. Ebben a közösségben kap különleges, vezető szerepet a pap.
Amikor a papi hivatásokért imádkozunk, talán kicsit imánk „eredménytelenségét" tapasztaljuk. Bár kitartóan imádkozunk, mégis kevés a pap. Vajon mit rontunk el? Ha látjuk, hogyan szólít meg Isten, talán észrevesszük, mit lehetne másként tenni. A fiatalban a hívó szó ma is felhangzik. Persze kérdés, hogy meghallja-
Az is fontos kérdés, hogy mennyien vannak, akik közül Isten hívhat papságra? Ezzel pedig visszakanyarodunk a másik közösséghez, a családhoz. Elkötelezett keresztény családokban könnyebb meghallani a hívó szót. Elkötelezett keresztény családokban a pap is valamilyen szinten otthonra talál, ami segíti a fiatalt a hívó szó meghallásában. És természetesen, ha több a fiatal, akkor nagyobb a lehetőség is arra, hogy felhangozzék a papságra hívó szó.
Imádkozzunk hát nagy odaadással papjainkért és az édesanyákért, egyházközségünkért és családjainkért!
Mindenható, örök Isten, vezess minket a mennyország boldog közösségébe. Jusson el híveid gyönge nyája oda, ahová előttünk ment Jézus, a mi erős Pásztorunk
FERENC PÁPA ÜZENETE
A HIVATÁSOK 54. VILÁGNAPJÁRA
A Lélek indít bennünket küldetésünkre
Kedves Testvérek!
Az utóbbi években módunk volt elmélkedni a keresztény hivatás két vetületéről: egyrészt a felhívásról, hogy “lépjünk ki önmagunkból”, hogy meghalljuk az Úr hangját, másrészt az egyházi közösség fontosságáról, amely kiemelkedő helye az Istentől eredő hivatás születésének, táplálásának és kifejezésre juttatásának.
Most, a Hivatások 54. Világnapján a keresztény hivatás missziós dimenziójáról szeretnék elmélkedni. Aki engedte, hogy magával ragadja őt Isten szava és Jézus nyomába szegődött, csakhamar felfedezi magában az elnyomhatatlan vágyat, hogy továbbadja a Jó Hírt testvéreinek az evangelizáció útján és a karitatív szolgálat révén. Minden keresztény az Evangélium misszionáriusa! A tanítvány ugyanis nem azért kapja Isten szeretetének ajándékát, hogy őt egyszemélyben megvigasztalja, nem az a feladata, hogy csupán önmagát hordozza, vagy egy vállalat érdekeit képviselje, hanem egyszerűen megérinti és átalakítja annak öröme, hogy megérzi Isten szeretetét és nem képes ezt a tapasztalatot önmagában tartani: "Az evangélium öröme, mely betölti a tanítványok közösségének életét, missziós öröm" (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 21).
A missziós elkötelezettség tehát nem olyasvalami, ami utólag járul hozzá a keresztény élethez, mint valami díszítmény, hanem éppen ellenkezőleg, a hit tapasztalatának középpontját jelenti: az Úrral való kapcsolatból következik küldetésünk, hogy mint az Ő szavának hírnökei és szeretetének tanúi legyünk jelen a világban.
Noha nem kevés esendőséget tapasztalunk saját magunkban és olykor elveszítjük bátorságunkat, fel kell emelnünk fejünket Isten felé, nem szabad engednünk, hogy nyomasszon elégtelenségünk érzése vagy hogy engedjünk a pesszimizmusnak, mert akkor csak tétlen szemlélői leszünk a fáradt, megszokott életnek. Nincsen hely a félelemnek: "’...eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.’ Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: ’Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?’ Így válaszoltam: ’Itt vagyok, engem küldj el!’" (Iz 6,6-
Minden misszionárius tanítvány hallja Isten hangját a szívében, amely elküldi, hogy „járjon" az emberek között, mint Jézus, mindenkivel jót téve és mindenkit gyógyítva (vö. ApCsel 10,38). Volt már rá alkalmam máskor is, hogy emlékeztessek rá: a keresztsége okán minden keresztény "krisztushordozó", vagyis "olyan ember, aki Krisztust elviszi" a testvérekhez (vö. 2016. január 30-
Természetesen nem kevés kérdés merül fel bennünk, amikor a keresztény misszióról beszélünk: mit jelent az Evangélium misszionáriusainak lennünk? Ki ad nekünk erőt és bátorságot az igehirdetésre? Mi az Evangélium logikája, amelyből merítenünk kell? Ezekre a kérdésekre úgy tudunk választ adni, ha elmélkedünk három evangéliumi jeleneten: Jézus küldetésének kezdetén a názáreti zsinagógában (vö. Lk 4,16-
Jézust felkeni és elküldi a Szentlélek. Misszionárius tanítványnak lenni azt jelenti, hogy tevékenyen részt vállalunk Krisztus küldetésében, amit maga Jézus ír le így a názáreti zsinagógában: "Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét" (Lk 4,18-
Jézus társunkul szegődik utunkon. A szívünkben keletkező kérdések és a környező valóság kihívásai hatására lehet, hogy úgy érezzük: nem látunk tisztán, nincsen elegendő erőnk és fogytán a reményünk is. Komoly veszély, hogy a keresztény misszió csupán megvalósíthatatlan utópiának tűnik fel a számunkra, de legalábbis olyasvalaminek, ami meghaladja az erőinket. Ha azonban a pillantásunkat a feltámadt Jézusra vetjük, aki együtt halad az úton az emmauszi tanítványokkal (vö. Lk 24, 13-
Jézus adja meg, hogy a mag kihajtson. Végezetül fontos megtanulni az Evangéliumból az igehirdetés stílusát is. Nem ritka ugyanis, hogy a legnagyobb jó szándék mellett enged az ember a hatalom kísértésének, a prozelitizmusnak vagy a türelmetlen fanatizmusnak. Az Evangélium ezzel szemben arra tanít, hogy utasítsuk el a siker és a hatalom bálványozását, ne aggódjunk túlzottan a struktúrák miatt és engedjük el az aggályainkat, amelyek inkább a hódítás, semmint a szolgálat szelleméből fakadnak. Az Isten országának magva, noha kicsiny, láthatatlan és olykor jelentéktelen, csendben növekszik Isten szüntelen munkálkodásának hála: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan" (Mk 4,26-
Ezzel az evangéliumi bizalommal nyílunk meg a Szentlélek csendes munkálkodása előtt, amely a misszió alapját jelenti. Nem beszélhetünk soha hivatáspasztorációról és keresztény misszióról a kitartó és szemlélődő imádság nélkül. Ebben az értelemben táplálnunk kell a keresztény életet Isten Igéjének hallgatása által és főként ápolnunk kell a személyes kapcsolatot az Úrral a szentségimádásban, amely az Istennel való találkozás kitüntetett alkalma.
Erre, az Úrral való bensőséges barátságra szeretnélek bátorítani benneteket, főként azért, hogy kérjetek az égtől új papi és szerzetesi hivatásokat. Isten népének szüksége van rá, hogy olyan pásztorok vezessék, akik az Evangélium szolgálatára szentelik életüket. Ezért azt kérem az Egyházban lévő plébániai közösségektől, egyesületektől és a számos imacsoporttól: az elbátortalanodás kísértésével szemben imádkozzatok továbbra is az Úrhoz, hogy küldjön munkásokat aratásába, adjon az Evangéliumot szerető papokat, akik képesek testvéreik társául szegődni és így Isten irgalmas szeretetének élő jelévé válni.
Kedves testvérek, ma is újra megtalálhatjuk az igehirdetés iránti lángoló lelkesedést, és fel tudjuk kínálni – főként a fiataloknak – Krisztus követését. Ha azt látjuk is, hogy elterjedt egy megfáradt, vagy “kötelességszerű” tettekre szűkített hit, a fiataljainkban ott a vágy, hogy megismerjék Jézus örökké aktuális vonzását, hogy engedjék szavai, tettei által kérdőre vonni, provokálni magukat és végül, hála neki, álmodhassanak egy teljes értelemben emberi életről, amely boldogan adja magát oda a szeretetben.
Szűz Máriának, Megváltónk édesanyjának volt bátorsága, hogy befogadja Istennek ezt az álmát, és az ő kezébe helyezze fiatalságát és lelkesedését. Az ő közbenjárására nyerjünk mi is ilyen szélesre tárt szívet, készséget, hogy "Igent" mondjunk az Úr hívására, és örömet, hogy útra kelhetünk (vö. Lk 1,39), mint ő, hogy hirdessük az Urat az egész világnak.
Ádvent első vasárnapján.
Franciscus
Húsvét 3. vasárnapja 2017. április 30.
Ujjongj az Úrnak földkerekség, nevének fönségéről énekelj, zengj neki dicsőítő éneket, alleluja!
Emmauszi utamon járok
Elindultam. Tudom, mi történt ezekben a napokban, még ha hinni nem is merem. Hajlandó vagyok beszélni róla, érdekel az ügy, Jézus ügye. Jézus csatlakozni fog hozzám, mert ismeri kérdéseimet, kételyeimet.
Hallgatom az írás szavát. Túllépek az értetlenségemen, szeretném az idegen szavát megérteni, befogadni. Nyitott a szívem Isten szavára, aki képes lángra lobbantani hitemet, bár lehet, csak később tudatosul bennem.
Maradj velünk! Jó hallgatni az idegent, jó hallani Isten szavát, már nem szeretném, ha elhallgatna, ha tovább menne. Megszületett a szívemben az Isten utáni vágy, Keresem a vele való lét lehetőségeit.
Felismerem a kenyértörésben. Jelen van Isten az életemben, jelen vagyok Isten számára. Ez történhet meg minden Szentmisében.
Visszaindulok, hogy a találkozás örömét másoknak is elmondjam.
Az emmauszi utat mindannyiunknak végig kell járnunk. Ezen az úton megnyílik a szívünk a feltámadás hitére. Felfedezzük az Írások értelmét és felismerjük a Feltámadottat a kenyértörésben. Ki-
Istenünk, te úgy akartad, hogy néped szüntelenül vigadozzék, mert visszaadtad lelke fiatalságát. Engedd, hogy akik most a fogadott fiúság dicsőségének örvendeznek, a biztos remény örömével várják a feltámadás napját.
Húsvét 2. vasárnapja 2017. április 23.
Fehérvasárnap Isteni irgalmasság vasárnapja
Örüljetek dicsőségteknek, adjatok hálát az Istennek, aki meghívott titeket a mennyek országába, alleluja!
Találkozás az élő Jézussal
Keresztény hitünk nem elsősorban leírt tanítások gyűjteménye, hanem találkozás egy eseménnyel – Jézus feltámadása, illetve találkozás az élő Jézussal. Húsvét ünnepe éppen ezért nem csupán emlékezés egy régen volt eseményre, hanem ma is történik velünk, bennünk, közöttünk.
Húsvét hetében, a fényes héten, ahogy a görög katolikusok nevezik, az evangéliumokban a Feltámadott megjelenéseit olvastuk. Ezeknek a találkozásoknak a következménye egyrészt az öröm, másrészt az örömhír továbbadása. Ez a tanúságtétel olyannyira vonzó volt, hogy szinte azonnal jelentős számban csatlakoztak a Jézust követők közösségébe.
A mai evangélium két találkozást tár elénk. Jézus megjelenik a tanítványoknak, akiknek küldetést ad, majd 8 nap múlva újra eljön, hogy Tamást megerősítse. Mi is megkaptuk a Szentlelket, hogy tanúságot tegyünk a feltámadás örömhíréről. Vajon hogyan állok ezzel? Tudtam-
Tamásban megcsodálhatjuk a vágyakozást. Ő is szeretne találkozni Jézussal, ezért ott marad a közösségben. Kitart a többiek mellett, akik elfogadják „hitetlensége" ellenére is. Mindezek eredménye, hogy 8 nap múlva Jézus újra megjelenik. Nem akármikor és akárhol. Megtehetné, ahogy Péternek is megjelent az első napon. János hangsúlyozni szeretné a 8. napot, amely újra a hét első napja. Úgy tűnik, a keresztény közösségben igen korán kialakult a feltámadás napjának heti megünneplése, amelyhez kapcsolódott a kenyértörés, az utolsó vacsora emlékezete.
Mennyire igyekszem megmaradni a közösségben? Hogyan tudom megszólítani, hívni az eltávolodót? Húsvét ünnepe, a feltámadás örömhíre küld azokhoz, akik még nem hallották, akik már nem kíváncsiak rá, akik közömbössé váltak. Ma különösen is fontos a hívő ember tanúságtétele. Tegyük meg, amire Krisztus hív minket!
Fülöp Ákos plébános
Örökké irgalmas Istenünk, te lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét, amikor évről évre visszatér a Húsvét ünnepe. Növeld kegyelmedet, amelyet megadtál nekünk. Add, hogy méltóképpen megértsük, milyen csodálatos, hogy megtisztultunk a keresztvíz által, újjászülettünk a Szentlélekből, és elnyertük a megváltást Krisztus vére árán.
Húsvétvasárnap 2017. április 16.
Feltámadtam, és veled vagyok! Alleluja!
Krisztus feltámadt – valóban feltámadt!
Húsvét ünneplése, titkának átélése a Szent Háromnapban történik.
Jézus szava csenghet fülünkben: vágyva vágytam, hogy ezt a húsvéti bárányt veletek elfogyasszam. Ma is vágyik arra Jézus, hogy vele legyek, vele egyek, közösségben legyek vele. Vajon én mennyire vágyom vele lenni?
Keresztény hitünk alapját ünnepeljük. Jézus értünk szenvedett és halt meg a kereszten, értünk támadt fel a halálból. Ez világítja meg igazán hitünk mélyét, amely nem egy dogmatikai rendszer, hanem egy esemény, egy találkozás. Találkozás Jézus Krisztussal, a Feltámadottal, aki kezünkbe adta önmagát az Oltáriszentségben. A Jézussal való találkozás kitágítja horizontunkat, benne értelmet kap életünk minden eseménye, jó és rossz, örömteli és szomorú, könnyű és nehéz egyaránt.
Jézus megtöri a kenyeret és szétosztja. Ezzel a gesztussal arra hív minket, hogy mi is törjük meg magunkat és osszuk szét. Azt kell megosztanunk, amink van, amit kaptunk Istentől. Az adás, az önátadás ezen gesztusa abban erősít, hogy jelen legyek a másik ember számára, jelen legyek Isten számára.
A feltámadás öröme, a Feltámadottal való találkozás öröme sugárzóvá kell tegye életünket. Minden ünnep egy lépéssel közelebb kell vigyen Istenhez. Ezt az örömet szeretnénk őrizni szívünkben. Ebben segít a vasárnap ünnepnap jellege. Ebben erősít a keresztény közösség.
Legyen Húsvét fényében, örömében ragyogó a következő nyolc nap, húsvét nyolcada! Éljük meg húsvét örömét a pünkösdig tartó 50 napban! Örömünk így sokakban lángra lobbanthatja a hit fényét, az Istenismeret lángját.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad által legyőzted a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság kapuját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy életre támadjunk.