Nagyböjt - Házas Hétvége Vajdaság

Keresés
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Nagyböjt

SZERETLEK > 2019

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.
Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn. 15.9 )

Kedves Látogató. Honlapunknak ezt az oldalát nyitva hagytuk. Ezen a helyen különféle elmélkedésekre fogsz bukkanni, más és más szerzők tollaiból. Főleg a Szentírásból veszünk idézeteket, de közimsert keresztény íróktól is olvashatsz majd. Az elmélkedések szerzői a VHH tagjai, ezért ne lepődj meg, ha személyes példákkal is alátámasztják elmélkedésüket. Köszönjük Nekik és az Úrnak, hogy sugallatával elindította ezt a rovatot.
Sok szeretettel: a szerkesztők


 

nagyböjt 5. vasárnapja                                2019. április 7.

Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, az istentelen néppel szemben védd meg ügyemet, ments meg a gonosz és álnok emberektől, mert te vagy az én megmentő Istenem. (Zsolt 42, 1-2)

A középre állított ember

Mi van életem középpontjában? Gyakran egy-egy feladat, amit végeznem kell. Ez lehet egyszeri vagy folyamatos is. Ugyanakkor érzem, hogy ez önmagában kevés.
Van, hogy magamat akarom középpontba állítani. Mert szeretném, hogy fontos, értékes legyek. De ez sem elégít ki teljesen. Mert akkor érzem igazán fontosnak magam, ha a másik ember elismeri, amit teszek.
Vagyis emberi kapcsolataimban, a másik felé fordulásom által találom meg igazi helyemet.
A mai evangéliumban középre állítanak egy asszonyt. Nem azért, mert valami szépet tett, hanem bűne miatt. Talán észrevesszük, hogy a rossz miatt sokkal gyakrabban kerül valaki a figyelem középpontjába, mint a jó miatt. Jézus mindenkiben meglátja a jót. Arra hív minket, hogy a jót növeljük, a rosszat pedig csökkentsük életünkben. Nekünk is szól: „menj, de többet ne vétkezzél.”
A nagyböjt arra hív, hogy vizsgáljuk meg, ki vagy mi van életünk középpontjában! Fedezzük fel a másik, a mellettünk élő embert, a benne levő
Istentől származó jót. Fussunk közösen a bűnbánat és a megtérés útján, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban!

   Fülöp Ákos plébános


Urunk, Istenünk, segíts minket, hogy életünkben az a fáradhatatlan szeretet vezessen, amellyel Krisztus szerette a világot, és halálra adta értünk önmagát.


Húsvét ünneplése
A kereszténység legnagyobb ünnepének megünneplése a liturgiában is hangsúlyos szerepet kap. Az ünneplés nagyhéten folyik, melynek kezdete a virágvasárnap.
„Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét Krisztus főképpen a húsvéti misztérium által vitte végbe, amikor halálunkat halálával megtörte, és az életet föltámadásával újjá szerzette. Ezért az Úr szenvedésének és föltámadásának szent három napja az egész egyházi év tetőpontjaként tündöklik. Ahogy a vasárnap csúcspontja a hétnek, úgy csúcspont a húsvét ünnepe a liturgikus évben." (a liturgikus év általános szabályaiból)


nagyböjt 4. vasárnapja                                2019. március 31.

Örvendezz, Isten népe! Gyűljetek össze mind, akiknek kedves az Úr ügye. Szívből örüljetek, akik azelőtt szomorkodtatok. (Iz 66, 10-11)

Gyűljetek össze mind, akiknek kedves az Úr ügye!  
Vasárnapról vasárnapra összegyűlünk hallgatni Isten szavát, találkozni Krisztussal az Oltáriszentségben. Hív bennünket Istenünk, hogy örömünk legyen. Mindez egybecseng hamvazószerda olvasmányával: „népemet gyűjtsétek egybe, szent közösséggé legyetek!”
Talán furcsa nagyböjt közepe táján az örömről beszélni. Igaz, azzal vágtunk bele a böjti készülődésbe, hogy ne mogorva képpel járjuk utunkat. Ezért örvendező vasárnapra hív bennünket egyházunk. Ennek alapját egyrészt a már megtett út adja, másrészt az ünnep közeledése.
Hol és hogyan találom meg az igazi örömet?
A fiatalabbik fiú, mert otthon nem volt meg az öröme, azt gondolta, függetlenül, kilépve a keretekből, saját útját járva boldogságra találhat. Ha nem a szolgálatból fakad örömünk, akkor csak ideig-óráig tart, addig, amíg meg tudom vásárolni.
Az idősebbik fiú, aki szintén elveszítette az atyai ház örömét, talán már csak vágyakozott rá, - egy gödölyét sem adtál sose
bár nem megy el, de elszakad az igazi boldogságtól.
Az Atya, aki az irgalmas Istent jelképezi, maga az öröm. Ha ezt megérezték volna, másképp alakul az életük.
Én hogyan vagyok jelen az atyai házban? Megsejtem-e a rám váró teljes örömet? Jó nekem itt lennem?
A teljes és végleges örömet a feltámadás hite adja meg. Ezt szeretnénk átélni majd a közelgő ünnepen.

    Fülöp Ákos plébános


Istenünk, te szent Fiad által csodálatos módon magadhoz békítetted az emberiséget. Engedd, kérünk, hogy keresztény néped készséges önátadással és élő hittel készüljön a közelgő ünnepekre.

Nagyböjt 3. vasárnapja                                2019. március 24.

Találkozni a szerető Istennel

Keresztény hitünk, és ennek nyomán a nagyböjti szent idő, találkozás az élő Istennel, aki elküldte Fiát a földre váltságul sokakért.
Én hogyan találkoztam Vele? Mi volt az én csipkebokrom? Idézzem fel magamban az első élményt! Mi ragadott meg, mire emlékszem?
Ma mi a vonzó Istennel kapcsolatban? Miért jó találkozni Vele?
Az Istennel való találkozás feladatot ad. Nemcsak megérint, megragad, hanem küld is. „Az Isten küld, testvéreim tinéktek, hogy sugarai eleven tüzét (…) sugározzam szerteszét.” (Mécs László)
Benne élünk a világban. Látjuk, átéljük a különböző eseményeket. Ha hisszük, hogy Isten ma is gondját viseli, élteti a világot, akkor a kor eseményeiben fel kell fedezzük jelenlétét.
Gazdánk jön, és gyümölcsöt keres. Mit tudok felmutatni? Életem hogyan fordul termőv
é

Nagyböjt 2. vasárnapja                                2019. március 17.

Szívem rólad mondta. Keressétek az ő arcát! A te arcodat keresem, Uram, ne rejtsd el előlem arcodat.   (Zsolt 26, 8-9)

Az imádkozó Jézus
Amikor összehasonlítjuk a szinoptikus evangéliumok (Mt, Mk, Lk) beszámolóit a színeváltozásról, azt vehetjük észre, hogy Lukács kiemeli, Jézus imádság közben változott át. Főként Lukács emeli ki azt is, hogy a nagy eseményeket (apostolok kiválasztása, elfogatás stb.) megelőzi az imádság. Jézus az Atyával beszél. Amikor imádkozunk, belépünk az Atya és a Fiú közösségének terébe. Ebből fakad az az erő, amelyet megtapasztalunk imádságunkban.
A hegy az Istennel való kapcsolatot jelenti. Kilépek a mindennapokból, igyekszem a világ zaját kizárni, minőségi időt adok Istennek.
Minden vasárnap lehetőséget ad arra, hogy felmenjünk a hegyre, belépjünk az imádságnak ebbe a terébe. Ha a szentmisére igyekszem készülni, időben érkezni, engedni, hogy nap közben tovább éljen bennem az, amit itt átéltem, akkor valódi erőforrás lesz a feltámadás vasárnaponkénti ünneplése. Ha megtapasztalom a találkozást Jézussal, akkor hét közben is vágyakozni fogok rá. Ez segíti majd a mindennapi imámat, és mutatja meg annak lehetőségét, hogy többször eljussak hétköznap is a szentmisére.
A nagyböjt ideje különleges lehetőségeket kínál. Nagyobb erővel hív a találkozásra, segít felfedezni magamban az Isten utáni vágyat, és megmutatja az utat, amely a teljesebb Istennel való kapcsolatra vezet.

Fülöp Ákos plébános


Istenünk, te megparancsoltad nekünk, hogy hallgassunk szeretett Fiadra. Táplálj minket szent igéddel, hogy megtisztult lélekkel, örvendezve szemléljük majd dicsőségedet.

nagyböjt 1. vasárnapja                                2019. március 10.

Ha kiált hozzám, megszabadítom, és dicsőséget szerzek neki,
hosszú élettel áldom meg. (Zsolt 90, 15-16)

„Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását" (Róm 8,19)
A nagyböjt, amelyet a héten elkezdtünk, arra hív, hogy a megtisztult lélek örömével ünnepelhessük húsvét ünnepét. Ferenc pápa idén három mozzanatot emel ki: böjt, imádság, alamizsna. Így ír erről:
„Böjtölni annyit tesz, mint megváltoztatni magatartásunkat embertársainkkal és a teremtményekkel szemben: attól a kísértéstől, hogy mindent „elnyeljünk”, eljutunk az arra való alkalmasságig, hogy szeretetből szenvedjünk, ami szívünk ürességét be tudja tölteni. Imádkozni nem más, mint megtanulni lemondani a bálványimádásról és az egónk önelégültségéről és beismerni, hogy az Úrra és az ő irgalmára szükségünk van. Az alamizsnálkodás annyit tesz, mint hogy túllépünk azon a balgaságon, hogy csak magunknak élünk, csak magunknak halmozunk fel abban a téveszmében élve, hogy így biztosíthatjuk a jövőt, ami nem is a miénk. Ezekkel az eszközökkel ismét meglelhetjük az örömet abban a tervben, amelyet a teremtés Istene a szívünkbe vésett: testvéreinket és az egész világot szeretni és ebben a szeretetben megtalálni a valódi boldogságot.
Kedves testvérek, Isten Fiának a böjtje a teremtés pusztaságába való belépés volt, azért, hogy azt újra Isten jelenlétének kertjévé tegye, azzá, ami a bűnbeesés előtt volt (vö. Mk 1,12
13; Iz 51,3). Böjtünk során mi is ezt az utat szeretnénk bejárni, azért, hogy a teremtett világnak elvigyük Krisztus reménységét, aki azt „a mulandóság szolgai állapotából felszabadította az Isten fiainak dicsőséges szabadságára” (Róm 8,21). Ne hagyjuk, hogy e kedvező idő haszontalanul teljen el! Kérjük Isten segítségét, hogy rátaláljunk a valódi megtérés útjára. Hagyjuk el az önzést és az önmagunkra irányuló figyelmet és forduljunk Jézus húsvétja felé, váljanak szükséget szenvedő testvéreink felebarátainkká, akikkel testi és lelki javainkat megoszthatjuk. Így életünk konkrét cselekedeteiben Krisztusnak a bűn és a halál felett aratott győzelme megvalósul és ezzel az ő átalakító erejét a teremtésre is lehívjuk.”
A kísértés számtalan formáját megtapasztalva szeretnénk Krisztus erejébe kapaszkodni, és elutasítani a kísértőt! Nagyböjti cselekedeteink, a sokféle lelki kincs, amit kaphatunk, segít, hogy egyre jobban Krisztus útján járhassunk.  

   Fülöp Ákos plébános

Mindenható Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkát, és méltó keresztény élettel igazodjunk hozzá.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz