Horváth Márti - Házas Hétvége Vajdaság

Búcsúzás Horváth Mártitól

Gyászol a Magyar Házas Hétvége
Búcsúzás Horváth Mártitól

Ma (2021. 02. 24.) egy szomorú napon vagyunk túl. Véglegesen elbúcsúztunk Horváth Mártitól. A Vajdasági, de mondhatnánk úgy is az egész Magyar Házas Hétvége Mártijától.
Horváth Mártit és Lacit 1991 tavaszán ismertük meg, amikor Vajdaságban a IV. hétvége megtartására készülődtünk, amelyet 1991. április 5-től 7-ig tartottunk. Akkoriban szokás volt egy héttel előtte összehívni a leendő házaspárokat, hogy megismerkedjünk velük és a résztvevő párok is találkozzanak egymással. Ezen a találkozón a felkészítő pár nagyvonalakban ismertette, hogy mi fog történni a találkozón. Valamint tanúságot tettek arról, hogy Ők maguk hogyan élték meg, és mit jelentett az az alkalom a párkapcsolatukban. – Persze megszólalhattak a jelöltek is, hogy mit gondolnak erről. Márti és Laci már akkor nagy érdeklődést tanúsítottak a program iránt. Érdeklődők és lelkesek voltak… Nagyon megörültünk ennek, hiszen az ilyen hozzáállást korábban nem igen tapasztaltuk. Igazából, nagy tapasztalattal mi magunk sem rendelkeztünk, hiszen 1989 májusában vettünk részt a Hétvége programján, Magyarországon. De már akkor kezdtük „álmodni”, hogy ezt a lelkiségi mozgalmat el kell hoznunk a vajdasági házaspároknak/családoknak is. Ebben az álmodozásunkban nagy segítséget tanúsítottak a magyar Felelős Házaspár: Csanády Márti és Misi.   
Horváth Márti és Laci meghatározó alakjai lettek a Vajdasági Házas Hétvégés Közösségünknek. Ők kaphatóak voltak arra, hogy más házaspárokhoz is eljuttassák a Házas Hétvége hírét, mondhatni, hogy apostolai lettek a Házas Hétvégének!
Ha valaki a „vezető” párok közül lebetegedett, Ők hajlandók voltak mindjárt átvenni a szerepüket, és amit csak tudtak megoldottak. Lelkesedésben nem volt hiány...
Laci is kórházban van, Ő is betegeskedik. Így Mártit nem is tudta utolsó útjára elkísérni. Azonban a Hétvégések Vajdaság több településéről is eljöttek, hogy elbúcsúzzanak Mártitól.
Annyi minden fölelevenedett bennünk, ezen a napon. A Horváth házaspár vendégszeretetétől kezdve az Ő nagyon súlyos autóbalesetükig, ami majdnem az életükbe került, hiszen Mártit szinte úgy rakosgatták össze, annyira összetört. Ebben az összetörtségében sem magával volt igazán elfoglalva, hanem a kórházban fekvő betegtársait, vigasztalta, és azért könyörgött, hogy a vétkes sofőrt ne büntessék meg nagyon, hiszen biztos nem szándékosan okozta a balesetet. Nagyon hálás volt az orvosának, és a Jóistennek, hogy sikerült őt talpra állítani. Amikor már úgy-ahogy tudott mozogni, azzal az állapotával, amivel elbocsájtották a kórházból elmehetett volna rokkantnyugdíjba, de Ő vissza akart menni és folytatni a munkáját az adóügyosztályon.
Másik fontos feladatának ismét a Házas Hétvége sorsát tartotta, illetve tartották.
Szolgálatkészségük mindnyájunkat meglepett, és ha valamiben a Közösség megakadt, máris Mártit és Lacit hívtuk segítségül. Elmondható Róla/Róluk, hogy pótolhatatlan szolgálatot vállaltak a közösségért. – Az utóbbi időben, ha anyagi forrást kellett találni a Közösség számára, Márti ismerte a pályázati lehetőségeket, és szakszerűen tudott pályázatot írni, és anyagi forráshoz juttatni a közösséget.
Nagyon sokan gyászoljuk Őt, itt Vajdaságban, de az anyaországban is számos hír érkezik, hogy imádkoznak lelki üdvéért, szentmisékben emlékeznek meg Róla és végtelenül sajnálják, hogy nem lehet tovább közöttünk. Az Ő derűje, hite, szolgálata nagyon hiányzik mindnyájunknak, nyilván még jobban társának, Lacinak és a családnak.
Számos Hétvégés várta őt „odaát”, ahonnan szintén összefogva egyengetik a hétvége útját. Most már igazán össze kell kapnia magát a Közösségnek, tanulni az előttünk eltávolodók ránk hagyott buzgalmát és elköteleződését, hogy folytatni tudjuk, hiszen ezt hagyták nekünk örökségül. A Jóisten legyen irgalmas bírája, az itt maradottaknak pedig testi-lelki gyógyítója.
Isten veled Márti! Ígérjük, hogy példád, és emléked élni fog ebben a Közösségben, és mindannyiunk szívében!

Csincsik Lajos  

Kedves Márti!

*Hogy érezzük magunkat?  Lesújtottan.
*Azt gondolom A Házas Hétvégés közösségben mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az elmeneteled hírének hallatára megállt a levegő is körülöttünk.
*Nem akartunk hinni a fülünknek és nem akartuk elfogadni, ez valami téves hír lehet.
*Olyan hatalmas légüres térbe került a szívünk is és az elménk is, hogy még most sem tudjuk megtalálni azt a pontot, hogy hova tegyük ezt a valóságot.
*Olyan hirtelen jött, hogy idő kell, hogy megbékéljünk ezzel a ténnyel.
*Kedves mosolyod mindenkit felvidított, vagy megvigasztalt.
*Mindenkihez volt egy jó szavad.
*Te voltál az, aki megmutatta hogyan kell küzdeni és hogyan kell kitartani a nehéz helyzetekben, már pedig neked az bőven kijutott.
*A Hétvégés közösségben Lacival karöltve a kezdetektől fogva mindent megtettetek azért, hogy éljen a közösség, hogy az idő előrehaladásával fejlődjön tovább.
*Rád mindig lehetett számítani, mindig együtt tudtál érezni mások fájdalmával.
*Te voltál az a közösségben, aki sok esetben akár telefonon keresztül is mozgásban tartottad a közösséget, kirándulások, találkozások és egyéb események szálai mindig a te kezedben futottak össze.



*Most úgy érezzük a házas hétvége képzeletbeli szép épületében egy tartó oszlop kidőlt. Ki fogja ezek után ezt a terhet tartani?
*Némán állunk és csak az Úr akaratát fürkésszük mindannyian.

*Jelenleg itt vajdaságban minden régióban a közösség tagjai imádkoznak érted és a családodért.
*Muzslyán ezekben a pecekben a temetőben a kereszt előtt éred imádkoznak.
*Kanizsán gyászmisét szerveznek.
*Az anyaországból Magyarországról ugyan ezek a hírek és megdöbbenések érkeztek felénk.
*Hiszen az ottani közösség is jól ismerte a lényedet a kedvességedet és a közösséghez való töretlen hozzáállásodat.
*Budapesten szintén gyászmisén jönnek össze a közösségből érted és a családodért.
Az Úr akaratában megnyugodva, hiszen te már színről színre látod azt, amit mi még nem.
Isten veled Márti!
Az angyalok kísérjenek az utadon.


A vajdasági Házas Hétvége nevében.




*Az anyaországból Magyarországról ugyan ezek a hírek és megdöbbenések ékeztek felénk.
*Hiszen az ottani közösség is jól ismerte a lényedet a kedvességedet és a közösséghez való töretlen hozzáállásodat.

Sándor Lajos és Klára, Nagy Jóska atyával